Az interneten böngészve rendszeresen találkozhatunk olyan reklámokkal, amelyek nem a szuper akció miatt tűnnek fel, hanem mert első látásra nem világos, milyen terméknek az eladását hivatottak segíteni. Így jártunk nemrégiben az eladó toalettvizet kínáló hirdetéssel, amelyről megállapítottuk, hogy kétszer is meg kell nézni, minek a vásárlására buzdít, de akkor sem biztos, hogy eléri a célját. Parfümöt kínált ugyanis, és noha a toalettvíz pontosan megfelel az alapjául szolgáló idegen szó tartalmának, mégis furcsa asszociációkat kelt.
Mint ismeretes, a parfümöket különböző koncentrációban állítják elő, a bennük található parfümolaj mennyiségétől függ az illatszer erőssége. Ha több illatanyagot tartalmaz, akkor a bőrön akár egész nap is érezhető, míg a kevesebb parfümolajú hamarabb elillan. Elnevezésük a francia nyelvből ered, és ezekben közös a víz jelentésű eau szó: az eau de parfum (röviden: EDP, kiejtése: „ó dö parfüm”) az egyik leggyakoribb parfümkoncentráció, 20–30 százalék parfümolaj-tartalommal, az eau de toilette (EDT, „ó dö toalett”) 10 százaléknyi töménységű, az eau de Cologne („ó dö kolony”) 2–8 százalékos, míg újabban ismeretesek az eau fraiche („ó fris”) névvel illetett termékek is, amelyek általában az eau de toilette-tel azonos töménységűek.
No de kozmetikai rovat helyett nyelvi rovat lévén, lássuk, az említettek közül mely elnevezések keltik föl a figyelmünket nyelvészeti szempontból.
Az eau de Cologne kifejezéssel kölnivíz vagy kölni néven már biztosan találkoztunk. Eredetileg a Köln (franciául Cologne) városában gyártott, titkos receptúrájú illatszert nevezték így, ma már általában véve a parfümök bizonyos koncentrációját is jelöli. A példánkra visszautalva ugyancsak feltűnhet az eau de toilette. Magyarul néha toalettvízként fordítják, akárcsak abban a hirdetésben, amellyel szemben találtuk magunkat.
A toalett a magyar nyelvben többjelentésű szó, és választékos stílusértékű. Vonatkozhat a mosakodás, fésülködés, szépségápolás és öltözködés együttesére (toalettet csinál), utalhat elegáns női ruhára (estélyi toalett), és ehhez fűződik a toalettasztal (öltözőasztal), toalett-tükör (toalettasztalra felszerelt álló tükör), toalettszekrény (szépségápoló szerek tárolására szolgáló kis szekrény), toalettszappan. A másik jelentéscsalád ugyancsak választékos stílusú: a toalett egyúttal szépítő kifejezés az illemhely megnevezésére. (Érdemes megjegyezni, hogy maga az illemhely is eufemisztikus jellegű – elgondolkodtunk már azon, mennyi szinonimánk van erre, a választékostól a kevésbé választékosig?) A nemzetközi toalett szó a franciából terjedt el, a toile ’kelme, szövet’ kicsinyítő képzős származéka, és eredetileg olyan terítőre vonatkozott, amelyen a szépítőszereket tartották. Később névátvitel útján e szóval jelölték a piperecikkeket, a pipereasztalt, majd magát a szépítkezést is. Más irányú fejlődés (’szépítkezőasztal’ – ’szépítkezőhelyiség’ – ’intim célokra szolgáló kis helyiség’) vezetett az ’illemhely’ jelentéshez, és napjainkban főleg ilyen értelemben használatos.
Ami tehát a toalettvizet illeti, analógiaként jelen vannak a felsorolt, szépségápoláshoz fűződő példák, amelyek azonban ma már ritka szónak számítanak, míg a másik jelentéskör elterjedtebb, és a víz jelenléte e felé tereli az asszociációt. Noha az eredeti idegen kifejezésnek pontos fordítása a toalettvíz (eau – víz, toilette – toalett), mégsem nevezhetjük szerencsésnek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy bár előfordul akár drága illatszereket árusító weboldalakon is, sok esetben valamilyen módon mégis igyekeznek elkerülni: vagy az idegen elnevezést használják, vagy rövidítik (EDT), esetleg kölnivízként, kölniként forgalmazzák azt a terméket, amelyik a gyártó szerint eau de toilette töménységű.
Rendszerint nem állunk ki az idegen kifejezés mellett a magyar ellenében, ez alkalommal mégis arra juthatunk, hogy a kellemetlen asszociációkat elkerülendő, nem szorgalmazzuk a „magyar” fordítást.
