A lektor munkájának természetes velejárója, hogy szinte nap mint nap új kifejezésekkel kénytelen megismerkedni. Nem csak azokra gondolok, amelyekkel a nyelvújítói babérokra törő újságíró kollégák örvendeztetnek meg, vagy amelyek egy-egy szakterület kapcsán kerülnek előtérbe ideig-óráig, habár ilyenekkel is bőven találkozhatunk. Így szemben találtam már magam a bébihússal, a bringóhintóval, a vuvuzelával, a szabadügynökkel, az aflatoxinnal, a szomatikus sejttel… Mindezekkel megküzdve abban a csalóka hitben ringattam magam, hogy már nem érhet meglepetés.
No de ekkor jött a konteó.
Megjelenésre szánt cikkben találkoztam vele, vagyis a szerző nyilván föltételezte, hogy az olvasók többségének nem okoz majd gondot a konteó jelentésének megfejtése, ezért meglehetősen zavart, hogy korábban még csak nem is hallottam ezt a szót. Megkérdeztem hát minden titkok tudóját, azaz a tapasztalt rovatszerkesztőt: szerinte mi fán terem a konteó? Mivel ketten együtt sem lettünk okosabbak, kénytelen voltam ismét a titkok tudójához fordulni, mármint a második számúhoz, az internethez, amely – mint kiderült – ismeri a konteót, a konteózást, valamint a konteó elméletet is.
A magyar nyelvben viszonylag újnak számító szó jelentése összeesküvés-elmélet, idegen kifejezéssel konspirációs teória, és az angol conspiracy theory nyomán alakult ki. Típusát tekintve tehát mozaikszó, azon belül is szóösszevonás. A konteók, az összeesküvés-elméletek témájába belegabalyodva olyan elgondolásokról olvashatunk, amelyek föltételezik, hogy egyes feltáratlan események, cselekmények mögött a háttérből irányító csoportok, emberek állnak. Ennek bővebb kifejtése természetesen nem egy nyelvi rovatra tartozik, az viszont annál inkább, hogy kiderítsük, mennyire széles magának a konteó szónak a használati köre, vagyis megállja-e a helyét egy olyan újságcikkben, amely egy községi képviselő-testületi ülésről szól.
Hogy közelebb kerüljek a kérdés megválaszolásához, rögtönzött „közvélemény-kutatást” végeztem az újságíró és szerkesztő kollégáim, valamint a családtagjaim, barátaim körében: közülük csupán ketten-hárman voltak tisztában a jelentésével – és egyikük sem nevezte az aktív szókincse részének –, a többség ugyanúgy először hallott róla, akárcsak én. Igaz, ez a kutatás igencsak szűk körű volt, két aggályom eloszlatására mégis alkalmasnak bizonyult: az egyik, hogy még ha a tudatlanok körébe is tartozom a konteót illetően, nem vagyok egyedül; a másik pedig, hogy nem tekinthető széles körben használatos, köznyelvi szónak, még annak figyelembevételével sem, hogy a világhálón bizonyos témakörök kapcsán gyakori, és ismerős lehet azok számára, akik szívesen olvasnak ezekről a témákról. Az átlagos médiafogyasztónak szánt közlésben viszont zavaró, nem egyértelmű. Minthogy az újságolvasót nem kényszeríthetjük arra, hogy egy ritka idegen szó feloldását kutatva szótárakat lapozzon (hasztalan), vagy az internetet bújja, az említett cikkben is a konteóból összeesküvés-elmélet vált.
A konteóval, konteózással való megismerkedésem történetét pedig azért mesélem el, hogy ha a kedves olvasó is netalán úgy járna, mint én, akkor ne érje fölkészületlenül e találkozás.
