A 2018-as évben Glasgow-ban és Berlinben debütált a kísérleti jelleggel indított multisport-Európa-bajnokságok sorozata, amely rengeteg szép pillanatot hozott a sportkedvelőknek. Magyarország egészen parádésan szerepelt a versenyeken, hiszen az 52 nemzetet felvonultató megmérettetésen összesítésben a 10. legeredményesebb ország lett. A legtöbb érmet természetesen az úszók szerezték, de a szenvedélyes szurkolók egy különös, eddig kevésbé ismert fiatalemberre is felfigyelhettek, aki a nyílt vízen elképesztő odaadással szelte a hullámokat. Rasovszky Kristóf két arannyal és egy ezüsttel történelmi tettet hajtott végre az embert próbáló körülmények között, ám a még mindig csak 21 éves versenyző szeretne higgadt maradni, és csak az előtte álló feladatokra koncentrálni. Az interjúból pedig még az is kiderült, hogy a házi pálinka is a segítségére van olykor.
Azt nem mondhatjuk, hogy teljesen meglepő volt a felnőtt-Európa-bajnokságon való szereplésed, hiszen korábban juniorként 10 kilométeren a világ legjobbjaként állhattál fel a dobogó legfelső fokára. Arra viszont a nyílt vízi úszás történetében még nem volt példa, hogy valaki Eb-n 5, 10 és 25 km-en is érmet szerezzen. Hogyan értékeled te mindezek után a saját teljesítményed? Érzed ennek az egésznek a valós súlyát?
– A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy világbajnokságon már volt példa ilyen teljesítményre, ezért nem szeretném túlértékelni a triplázást. Ezzel együtt természetesen nagyon örülök mindhárom éremnek. A valós súly egy érdekes kérdés, ahhoz még biztosan idő kell, hogy több aspektusból is megtapasztaljam. A médiaérdeklődés érezhetően megnőtt, ez nagyon megtisztelő, és örülök, hogy az eredményeim váltották ki. A szakma és a közvélemény is nyilván többet vár majd tőlem a jövőben, ám ez egy kellemes teher, egyelőre nem érzem, hogy ez gond lenne.
Laikusként az ember még megérti az 5 km-en való szereplést. A sportolni szeretők talán még azt is, hogy valaki elindul a 10 vagy a 25 km-es távon. De hogy mindhárom számban ott legyen valaki a rajtnál, ahhoz már egészen más gondolkodásmód kell. Milyen motivációk mozgatnak téged, amikor beugrasz a nyílt vízbe?
– Gyerekként természetesen én is a medencében kezdtem, aztán kiderült, hogy hosszabb távokon egész jó eredményekre vagyok képes, és meg is szerettem a szakágat. A 10 km adja magát, hiszen ez az olimpiai szám. Szeretek versenyezni, az 5 kilométert így szívesen bevállaltam, még ha fura is volt, hogy közvetlenül a 10 km előtti napon rendezték Glasgow-ban. A 25 km-re nem nagyon tudok válaszolni, úszás közben százszor is megbántam, és legközelebb talán jobban átgondolom. Persze ezt mondtam tavaly, és idén júniusban mégis az indulás mellett döntöttem. Az egész környezetem motiváló, beleértve a versenytársakat, csapattársakat, edzőket, a magyar sportot, szurkolókat és a családot. Egyelőre nem okoz problémát motiváltnak maradnom.
A rövidtávú úszóknál gyakran hallani azt, hogy panaszkodnak a fájdalomra az úszás után. A nyílt vízben mikor jelentkeznek az első kínzó szimptómák? Miképpen tudod ezeket leküzdeni?
– Nálunk aranyszabály, hogy nem szabad az úszásra figyelni, mert azt fejben nem lehet végig bírni. Viszont egy idő után, főleg 25 kilométeren, elfogynak a gondolatok, és marad a víz, a hátralévő idő és persze a hatalmas táv. Na, akkor jönnek a fájdalmak. Térd, váll, tenyér stb. Fejben kell erősnek lenni, csak így lehet leküzdeni.
A mentális felkészültség nyilvánvalóan nagyon fontos egy olyan sportágban, amely a rendkívüli fizikai teljesítmény mellett a kitartásról is szól. Hogyan dolgoztok az edződdel és a stáboddal ebből a szegmensből? Van esetleg külön sportpszichológus a csapatodban?
– Jelenleg nem dolgozom sportpszichológussal, de vallom, hogy minden apróság fontos a sportoló felkészülésében, ezért nem tartom kizártnak, hogy később a stábom része legyen egy mentáltréner is. Addig könnyedebb az úszás, ameddig sikerül elkalandozni! Szoros a kapcsolatom az edzőmmel, megbízunk egymásban, közösen dolgozzuk ki a taktikát. Ez a bizalom és az ebből fakadó önbizalom segít fejben frissnek maradni.
A multisport-Eb-n a 10 kilométeres úszásnál a célfotó és a benyúlás döntött az arany sorsáról, végül Ferry Weertmant emelték az első helyre. A vízből kilépve mégis úgy nyilatkoztál, hogy az ezüst is egy nagyon szép eredmény. Egyáltalán nem zavart, hogy mindössze ennyivel csúsztál le az aranyról?
– Nem zavart egyáltalán. Ferry egy élő legenda, emellett jó barátok is vagyunk. Az, hogy ilyen küzdelemre késztettem abban a számban, ahol olimpiai címvédő, nekem többet számít az érem színénél. Tanultam az esetből, és a legjobbkor. Jövőre már világbajnokság, és ha az megfelelően sikerül, akkor két év múlva olimpia. Több ilyen hiba nem fér bele, most még jókor jött.
Eb- és (junior)-vb-cím már van. A következő lépcsőfok az olimpia?
– Az olimpiára előbb kvalifikálnom kell magam, ami borzalmasan nehéz feladat. Ezért egyelőre nem gondolok 2020-ra.
Végezetül még csak ennyit: 25 km után egy kis pálinka is előkerült a zsebedből, amit a többiekkel is megosztottál. Honnan ez a szokás? Van valami jelentősége, vagy ez csak az igazi magyar virtus megnyilvánulása?
– Egy-egy versenyen 4–6 deci vizet is lenyelünk, ha hullámzik a víz, akár egy litert is. Ezért gyakorlati haszna is van, valamelyest segít megelőzni a fertőzést. Természetesen a verseny előtt és alatt nem ihatunk alkoholt, ezért marad az utólagos védelem. Portugáliában például ez is kevés volt, csúnya gyomorfertőzést szedtünk össze többen is. Ha pedig már úgyis fertőtlenítünk, akkor legszívesebben a hazai, sőt családi pálinkával tesszük, ebből a szemszögből virtusról is beszélhetünk.
