Peák Barnabás néhány hét múlva fogja betölteni huszadik életévét, de máris öles léptekkel halad a világ élmezőnye és egy profi szerződés felé. A fiatal magyar kerékpáros számos országos bajnoki címmel rendelkezik a junior és U23-as kategóriákban, s legutóbb, júniusban a felnőttek között is megnyerte az időfutamot és a mezőnyversenyt. A debreceni Kontent-DKSI csapat tehetsége idén második szezonjában edzett a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) svájci központjában, ám a karrier eddigi csúcspontját az jelentette, hogy augusztustól próbalehetőséget kapott a világ legjobb csapatának számító belga Quick-Step Floorstól – attól a csapattól, amely idén 73 győzelemmel rekordot állított fel az egy szezonban elért profi győzelmek számát tekintve…
Hogyan kerültél a kerékpársportba, milyen célokkal? Amióta ismertté vált a neved, gyorsan fejlődtél, az ob-címek mellett megnyerted például a 2017-es Belgrád–Banja Luka I.-et.
– 2014 őszén kezdtem el kerékpározni, azt megelőzően pedig evezéssel foglalkoztam. Az elejétől kezdve igyekeztem a lehető legtöbbet tanulni, fejlődni. Mindig bennem volt a hajtás, hogy egyre jobb legyek. Annak a győzelemnek természetesen nagyon örültem.
Idén az UCI központjában edzettél, és az ő csapatukkal is versenyeztél. Két szerb csapattársad is volt, Veljko Stojnić és Dušan Kalaba.
– Miután tavaly jártam már Svájcban, idén ők kerestek meg. Januártól kint voltam, és sok fontos technikát, a versenyzéshez szükséges apró részletet és hasznos képességet sajátítottam el. Például azt, hogyan kell táplálkozni a verseny előtt, alatta és utána. Veljko és Dušan jó barátaim lettek, többször beszéltem velük, amióta nem találkoztunk, és rendszeresen követjük egymás eredményeit.
Térjünk rá az eddigi legnagyobb lépésre. Milyen tapasztalatokat szereztél a Quick-Stepnél töltött bő két hónap során? Milyen érzés a világ legjobbjai között menni?
– A Quick-Step egyik képviselője hívott fel, én pedig nem sokat gondolkodtam, igent mondtam a megkeresésre. Szerettem volna náluk a lehető legtöbbet elsajátítani a „winning mood”-ból, a győztes hozzáállásból, amely ahhoz szükséges, hogy minden helyzetben a maximumot hozzam ki magamból. Nagyon jó érzés volt a mezükben hajtani, és érezni azt, hogy ebben a társaságban mindenki pontosan tudja a helyét, azt, hogy mikor mit kell csinálni, kinek mi a dolga, minek van értelme, és minek nincs.
Az utolsó quick-stepes versenyeden, az olaszországi Gran Piemontén elért 9. hely feltette a koronát erre az időszakra. Ráadásul a hűvös, szeles, esős időjárás is nehezítette a dolgotokat.
– Nagyon boldog voltam azzal a 9. helyezéssel. A nehéz időjárási körülményekkel sohasem volt problémám, nekem általában megfelelnek az ilyen versenyek.
Az ausztriai vb-n 33., illetve 31. lettél a kronón és a mezőnyversenyen. Elégedett vagy ezzel?
– A világbajnokságon mutatott eredménnyel csak félig vagyok elégedett. A mezőnyversenyen jobb voltam, mint amire számítottam, de az időfutam rosszabbul sikerült a vártnál. Versenyzés közben nem sokat törtem a fejem, egyszerűen a maximumot nyújtottam.
A Quick Step egyelőre nem adott szerződést, viszont leigazolt egy holland kontinentális sor, a SEG Racing Academy. Hogy kerültél kapcsolatba velük? Mik a hosszabb távú céljaid?
– Az ügynököm kereste meg őket, és hosszas tárgyalások után végül meg tudtunk egyezni velük. A célom, hogy versenyeket nyerjek. Egyébként még nem alakult ki, hogy milyen típusú versenyző leszek később, egyelőre sok minden fekszik. Ha minden jól megy, 2020-ban World Tour-csapatban szeretnék tekerni. Közel vagyok ahhoz a szinthez, de még nem eléggé.
Idén nem versenyeztél a magyar körversenyen, de tavaly ott voltál a mezőnyben. Többször dobogóztál, a legjobb fiatal lettél, és csak két másodperccel maradtál le az összetett győzelemről.
– A tavalyi Tour de Hongrie nagyon kedves emlékem. Hatalmas élmény volt a hazai szurkolók előtt teljesíteni, és megszerezni a fehér trikót. Szeretnék egyszer visszatérni, és megnyerni a versenyt.
