A héten a hangcsoui rövid pályás világbajnokság zárja az úszók meglehetősen hosszúra nyúlt idényét, a magyar válogatott tagjaként természetesen Kapás Boglárka is ott lesz Kínában, aki a világkupa-sorozat tokiói és szingapúri állomásával hangolódott a távol-keleti eseményre. A szezonzáróval kapcsolatban előrejelzésekbe ugyan nem szeretett volna bocsátkozni, ám eddigi karrierjéről és a folytatásról szívesen nyilatkozott.
Korán, már 5 évesen elkezdett úszni. Mikor vált ez tudatos életformává? Mi jelentette a mérföldkövet, ami után eldőlt, igen, ezzel szeretne foglalkozni?
– A történet úgy kezdődött, hogy az óvodával lejártunk rendszeresen az uszodába úszásoktatásra, majd egyik nap édesanyámat telefonon megkeresték, hogy érdemes lenne leigazolnom, mert ügyesen mozgok a vízben, és látszik, hogy szeretek is ott lenni. Kezdetben az ő célja csupán az volt ezzel, hogy egészségesen éljek, és egy biztos környezetben tudhasson, amíg ő dolgozik. Számomra nyilvánvaló volt az első pillanattól kezdve, hogy élsportoló leszek, hiszen már ötéves korom óta álmom az olimpiai bajnoki cím. Ezt az álmomat ma sem adtam fel, azt szeretném, ha az az ötéves kislány, aki voltam, büszke legyen a felnőtt Bogira is!
Melyek azok a jelentős események, amelyek ön szerint meghatározták a karrierjét?
– A szingapúri ifjúsági olimpia az ott elért eredményeim miatt örökre meghatározó élmény marad. Az egész magyar csapat olyan volt, mint egy nagy család, imádtam ott lenni, mindemellett két aranyat és egy ezüstöt is nyertem, szerintem ennél jobban nem is lehetett volna fokozni a jókedvemet. Továbbá ide sorolnám még, amikor először nyertem Európa-bajnokságot, ráadásul a szülővárosomban, Debrecenben. De a legemlékezetesebb pillanat egyértelműen a riói bronzérem. Úgy utaztam ki, hogy mindenképpen éremmel szeretnék hazatérni, szerencsére sikerült elérnem, amiért mentem, hazahoztam. Megvalósult egy nagy álmom, és rendületlenül hiszem, hogy a kitartó munka, szorgalom meghozza gyümölcsét.
A glasgow-i Európa-bajnokságon 200 pillangón sikerült győznie. Hosszú idő után szerzett nagymedencés világversenyen aranyérmet. Megvolt az áttörés. Felmerül a kérdés: akkor most pillangó vagy gyors?
– Először szeretnék újra olyan magabiztosan versenyezni a gyorsúszószámokban, mint régen, és csak ezután fog kirajzolódni bennünk, hogy mikre készüljünk az edzőmmel, Virth Balázzsal. Az idei Eb-n jól sikerült a pille, így bízom benne, hogy továbbra is érdemes arra is készülni.
Biztos rengetegen kérdezték már: a szingapúri 400 gyors döntőjét követően mi játszódott le a fejében?
– Nagyon ritka eseménynek számít, ami azon a 400 gyorson történt, velem sem fordult még elő ezelőtt. Annak ellenére, hogy tudtam, van még 50 méter, azaz két hossz, meglepett a holland lány megállása, és egy pillanatra elbizonytalanodtam. Magamban én is számoltam a hosszakat, de láttam, hogy beér, és azt gondoltam, biztosan én számoltam el, úgyhogy inkább én is megálltam, majd kis tétlenkedés után újra elindultunk, és hajráztam egy nagyot, hátha vissza tudom hozni a második helyemet, ami szerencsére sikerült.
Pszichológiát tanul. Mennyiben járulnak hozzá a szerzett ismeretei a sportolói pályafutásához?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy érzékeny vagyok a témára, és nyilvánvalóan a pszichológia oldaláról is megközelítek egy versenyhelyzetet, ez bizonyára előny, de az egyetem nagy része még előttem áll.
Mennyire tartja fontosnak a saját és az élsportolók mentális felkészültségét?
– Elengedhetetlen részét képezi a felkészülésnek, ebben segít a családom, az edzőm, a sportpszichológusom is.
Minden sportolónak meg kell küzdenie a kudarcokkal, hamar meg kell tanulni túllendülni rajtuk. Mi az, ami önt segíti ebben?
– Szintén a családom, az edzőm és a sportpszichológusom segít ebben is. Ugyanakkor a sport azért is csodálatos, mert megtanít a küzdésre, a nyerni és veszíteni tudásra.
Mivel tudja nap mint nap megőrizni a motiváltságát?
– Nyilvánvalóan nekem is volt olyan, hogy úgy éreztem, elveszítettem a motivációmat, de ezeket a helyzeteket is kezelni kell. Jelenleg így vagyok a gyorsúszással, és emiatt vettük fel újra a repertoáromba a pillangóúszást, ahol az új lendület hatására Eb-aranyat nyertem.
Közeleg a karácsony, a szilveszter. Egy élsportoló az év minden napján szigorú rendszer szerint él. Az ünnepek alatt sikerül kicsit lazítani, feltöltődni?
– Persze, ilyenkor töltöm az „éves szabadságom”, két hét pihenőt kapok. Sokat vagyok a családommal, és végre addig alszom, ameddig csak szeretnék.
Mi az, ami kicsit kiragadja a mindennapi mókuskerékből?
– Az életem jelenlegi szakasza szinte kizárólag az úszásról szól, az év túlnyomó része edzéssel és versenyzéssel telik. Az egyetemet is csinálom közben, amennyire időm és energiám engedi, úgyhogy ha több időm van, azt igyekszem a tanulásra fordítani. Természetesen nekem is szükségem van a kikapcsolódásra, ilyenkor szívesen megyek a párommal moziba, étterembe vagy kirándulni.
A pihenést követően mikor kezdi újra az edzéseket, mi az, ami a közeljövőben vár önre?
– Január elején már kezdjük is az évet, újra munkába állunk. Kétszer három hét alapozó tábor lesz év elején Thaiföldön. A 2019-es év fő versenyei az országos bajnokság, majd ezt követően júliusban a világbajnokság lesz.
