Jánosi Elvira és Vladimir Batez (Dávid Csilla felvétele)
Jánosi Elvira csantavéri származású, fiatalkora óta Palicson élő ultramaraton-futót a minap Újvidéken Vajdaság sportéletének legrangosabb elismerésével, Spartak-életműdíjjal jutalmazták. Az 1955-ös születésű, számos országos bajnoki címmel és nemzetközi győzelemmel rendelkező sportoló a 6 és 10 napos ultramaratonokban is országos csúcsot tart (625, illetve 925 kilométerrel), saját bevallása szerint ha összeadnák edzés- és versenykilométereit, kb. 19-szer futotta körbe a Földet. Elvira most saját ultramaratonklubját vezeti, edzéseket tart, és alapítója a Szerbiai Ultramaraton-szövetségnek. Azon frissében a Spartak-díjátadó után kérdeztük, s rögtön elárulta, nagyon meg van hatódva, és nehéz megszólalnia, amikor elismerik az eredményeit, azt, amit egész életében csinált.
Számos komoly többnapos versenyen vett részt. Melyik volt a legnehezebb?
– A legnehezebb az ausztráliai hatnapos világbajnokság volt, amikor egy hónappal korábban veszítettem el legidősebb lányomat. A menedzserek, a szponzorok és a család is rávett a szereplésre, szó szerint a pályára állítottak. Utólag elmondhatom, hogy köszönettel tartozok minden barátomnak, hiszen talán épp a futás hozott vissza az életbe.
A Spartak-díj továbbra is a legrangosabb vajdasági elismerés a sport területén (Dávid Csilla felvétele)
Mennyire megbecsült az ultramaraton sportág az országban? Az országos szövetség megalakítása adott neki lendületet?
– Igen, ez a díj tulajdonképpen nemcsak az enyém, hanem minden vajdasági ultramaraton-futóé, akik nagyon nehezen találják meg önmagukat. Hiszem, hogy újra erőre kapnak, pozitívan fognak gondolkodni, újra nekiindulva a kilométereknek. Látva, hogy mégiscsak megéri, és egyszer beérik az a rengeteg erőfeszítés, amit a sportágba fektettek.
Milyen a sportág helyzete az országban, illetve Palicson, ahol dolgozik? Utánpótlás terén mit ígér a jövő?
– Nagyon szomorú, hogy a mai fiatalságot leginkább az internet és az okostelefonok kötik le. Ez valószínűleg azért is van, mert a szülők több munkahelyen dolgoznak, keveset vannak a gyerekekkel, így a sportot is elhanyagolják. Viszont egy ultramaraton-futó ráérez erre a sportra. Nem vagyunk sokan, de aki egyszer ezt elkezdi, az biztosan viszi is valamire. A Paligo Palus Ultramaratonklubban edzők voltak már Eb-n, vb-n is.
Mennyi emberrel foglalkozik?
– Jelenleg 27 tagunk van, mindenféle korcsoportból. Az általam alapított szövetség székhelye is Palicson van, így nemcsak ezzel a 27 emberrel dolgozom, hanem egész Szerbia területéről jönnek Palicsra edzeni. Sőt Magyarországról, Angliából, Hollandiából, Macedóniából is vannak futóim, utóbbiaknak heti szinten küldöm az edzésterveket.
A Spartak-díj idei nyertesei (Dávid Csilla felvétele)
Mennyire jelent egy teljes életmódot ez a sportág?
– Aki komolyan veszi, annak az ultramaraton-futás egy életforma. Az életem szinte az évi négy nagy verseny körül forgott. Versenyek, edzőtábor, és folyamatosan ez a körforgás tart. A barátokat nem veszítettük el, de valami módon átszerveződött minden. Csak előre tervezett események jöhettek szóba, és kihagyott nyaralások is bőven akadtak. Érdekes, hogy amikor kisgyerekként elkezdtem atletizálni, mindig inkább a középmezőnyhöz tartoztam, és nem voltam megelégedve. Ez akkor változott meg, amikor ultramaraton-futóvá váltam.
Hogy nézett ki a klub idei éve, és melyek a legfontosabb tervek?
– Nagyon fontos, hogy 13 éve Palicson szervezzük meg az országos bajnokságot. Ezen a legjobbak teljesíthetik a vb-szintidőt, de sajnos gyakran küzdenünk kell az atlétikai szövetséggel szervezési kérdésekben. A klub sikeres évet zárt, a májusi országos bajnokságon, 24 óráson a férfiaknál arany- és bronzérmet szereztünk, hatóráson egy harmadikunk volt, és 100 kilométeren is mi adtuk a bajnokot. A veteránok között egy hölgy kijutott a világbajnokságra. A következő szezonban is ez a verseny a legfontosabb, május 30-a és június 1-je között rendezzük.
