Háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok, világliga- és világkupagyőztes, többszörös magyar bajnok, Eb-, magyar és horvát gólkirály, 2008-ban Európa és a világ legjobb vízilabdázója. Talán ezek Biros Péter aktív pályafutása alatt elért legfontosabb eredményei, az Eger és a magyar válogatott egykori kiválósága a fent felsoroltakon kívül számos díjat és elismerést tudhat magáénak.
Sportolói pályafutását úszóként kezdte, 14 évesen vált pólóssá, mellette kézilabdázott is. 17 évesen a Veszprémhez igazolt, ekkor úgy tűnt, talán végleg szakít a medencével. Később az Eger játékosaként tért vissza, 1997-ben a válogatottban is bemutatkozott, helyét azonban sokáig nem tudta stabilizálni. Az áttörést a ’99-es év jelentette számára, a firenzei Eb-n a döntőben lőtt 5 góljával robbant be a köztudatba és az élvonalba. Karrierje ettől kezdve egészen visszavonulásáig töretlenül szárnyalt, több neves együttesnél is megfordult, közük a Becsében is. 2016 januárjában jelentette be, hogy befejezi, s a következő idénytől az Eger női együttesének vezetőedzőjeként folytatja tovább.
A medencéből rögtön a kispadra, ráadásul egy női csapat élére került, éles váltás volt. Eleinte nem érezte úgy, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét?
– Nemcsak eleinte, de néha még mindig így érzem! Inkább úgy fogalmaznék, hogy teljesen más világba csöppentem, hiszen előtte mindig fiúkkal dolgoztam együtt, így a lánycsapat hatalmas váltás számomra. Tudom, hogy jól csináljuk, tetszik az irány, amerre haladunk, ugyanakkor más a gondolkodásunk menete. Én próbálok hozzájuk igazodni amennyire csak lehet, de ez egyáltalán nem egyszerű, most látom csak igazán, milyen nehéz férfiként női fejjel gondolkodni. Ez eddig is csak keveseknek sikerült!
Mennyi időbe telt összecsiszolódni a lányokkal, ha egyáltalán sikerült már?
– A legnagyobb probléma, hogy gyakran változik a keretünk, nem egy összeszokott társaságról beszélünk, így az én helyzetem is nehezebb. A bajnokság végére összecsiszolódunk, nyáron, az átigazolási időszakot követően pedig kezdhetjük újra a csapatépítést. Minden évben ugyanezzel a kihívással találom szemben magam, általában az idény végére ismerjük meg igazán egymást, és leszünk ütőképesek csapatként. Így azért nem könnyű.
Fel sem merült, hogy esetleg férficsapatot irányítson?
– Egerben nem terveztek és egyelőre nem is terveznek edzőváltást, így fel sem merült ennek lehetősége, ugyanakkor én nem zárkózom el a dolog elől, majd meglátjuk, mit hoz az élet. Egyelőre jó így, nyilván van hová fejlődnöm, szeretnék évről évre előrelépni, egyre jobb csapattal minél jobb meccseket játszani. Az, hogy valaki jó játékos volt, még nem garantálja, hogy edzőként is megállja a helyét és sikeres lesz. Ebbe is bele kell tanulni.
Folyamatos átalakuláson megy át a csapat, egyre meghatározóbb játékosokkal bővül az Eger kerete. Hogyan látja az elmúlt két évet?
– Jónak jó, de elégedett soha nem leszek. Nem azt mondom, hogy maximalista vagyok, de igyekszem mindig előretekinteni és a még jobbra törekedni. Úgy gondolom, ha egy helyben topogunk, vagy ha kettőt előre- meg egyet hátralépünk, az nem fejlődés. Számomra sem, és a csapat számára sem. Ugyanígy volt az aktív pályafutásom alatt is, mindig jobb és jobb akartam lenni játékosként, valószínűleg ez vitt előre, és ez segített hozzá, hogy mindazt elérjem, amit sikerült. Edzőként is ez hajt és motivál, minél több győzelmet szerezni, minél több olyan mérkőzést játszani, amit én is élvezek. Szeretném, ha egy igazán jó csapatunk lenne, ha a játékosok élveznék a meccseket, a játékot és amit csinálnak. Egy ilyen csapattal öröm dolgozni, s ebben az esetben a magasabb célok, a merészebb álmok sem maradnak el. Nekem ez az elsődleges célom.
A vízilabda komoly változások előtt áll, az új szabálymódosítások alapjaiban szeretnék megváltoztatni a pólót. Ön hogy látja, szükség van ezekre, jobb, átláthatóbb lesz tőlük a póló?
– Vannak benne jó és kevésbé tetszetős módosítások. Láttam egy-két meccset az új szabályok szerint, a legfontosabbakat ismerem. Néhány módosítás inkább marketingfogásnak tűnik, és nem hinném, hogy magát a vízilabdát jobbá és érthetőbbé teszi, miközben az lenne az egyik alapvető cél. Ez a sportág csak akkor válna érthetőbbé a kívülállók és a nézők számára, ha láthatnák, mi történik a víz alatt. Na akkor megértenék az emberek, hogy mi történik és mi miért van. Technikailag persze nehezen kivitelezhető, hogy minden meccsen legyen víz alatti kamera, és láthatóvá váljanak kulisszatitkok, hogy valójában mi is történik a víz alatt, hiszen a jelentős események gyakorlatilag nyolcvan százaléka lent megy. Nyilván, ha rákényszerülünk, akkor megszokjuk és megtanuljuk majd az új szabályokat, furcsa lesz az átállás és a hirtelen váltás, de gyorsan alkalmazkodni kell, ha ott akarunk lenni az elkövetkező évek világversenyein.
Sikeres, hosszú karriert tudhat maga mögött. Nem gondolt rá, hogy más területen is próbára tegye magát?
– Adta magát, hogy kipróbáljam magam edzőként is. Mielőtt abbahagytam a játékot, már felmerült, hogy edzősködjek. A családom egész mással foglalkozik, lehetőségem épp lenne más területen is kipróbálni magam, de maradtam annál, amit szeretek. A hobbim egyben a munkám is, gyakorlatilag a második szerelmem. Elszakadni semmiképp sem akartam tőle, az meg majd kiderül, mit hoz a jövő.
Játékosként gyakorlatilag mindent megnyert, amit csak lehetett. Mire emlékszik legszívesebben?
– Az olimpiai győzelemtől nehéz elvonatkoztatni, úgy gondolom, az minden sportoló életében meghatározó. Ugyanakkor sok kedves emlékem van, minden első alkalom valamiképpen meghatározó volt a karrierem szempontjából. Az első bajnoki mérkőzés, az első gól, az első válogatottság. Ahogy egyre jobb játékos lettem, egyre magasabb szinten ismétlődtek meg azok a bizonyos első alkalmak. Alapjában véve minden korszakból vannak meghatározó élményeim, szépen lassan épültek egymásra. A korábbi emlékeim és sikerélményeim éppoly fontosak, mint a későbbiek, hiszen azok nélkül nem lennék az, aki. Azok sarkalltak arra, hogy még jobb legyek, hogy mindig szintet lépjek, s többet és többet akarjak. Ha egyet ki kellene emelnem, akkor a sydney-i arany, hiszen akkor nyertünk először olimpiát, akkor vált valóra a legnagyobb álmunk, amiért nagyon keményen dolgoztunk. Szerintem ezzel a többiek is így vannak, az első olimpiai arany mindenkinek meghatározó.
A felkészülések sorozata, a bajnokság maga feszített tempót diktál. Mi az, ami kikapcsolja a hétköznapi mókuskerékből? Nagy horgász hírében áll.
– Imádok horgászni, az jelenti számomra az igazi kikapcsolódást, ahogy időm engedi, menni kell! Túl rövid a horgászidény, minden percét ki kell használni, támadni kell, ahányszor csak lehet!
