Új elnököt választott december utolsó napjaiban a Zentai Községi Sportszövetség. A klubok küldöttei titkos szavazással döntöttek arról, hogy a szervezet vezetője az elkövetkező négy évben Predrag Đurović legyen. Az új elnök a zentai Žitopromet Rt. igazgatója, aktív sportolói korában labdarúgóként, később pedig a Zenta Labdarúgóklub mecénásaként ismerhették meg a helyi sportkedvelők.
• Miért pályázott erre a tisztségre?
– Gyakorlatilag egész eddigi életemet átszőtte a sport. Fiatalon sportolóként, az utóbbi 20 évben pedig sportmunkásként voltam aktív, elsősorban a labdarúgás területén, mind helyi szinten (Zenta Labdarúgóklub), mind a különböző körzeti és tartományi szervezetekben, majd a belgrádi Partizan Labdarúgóklub igazgatóbizottságában. Úgy véltem tehát, hogy az eddigi, sportban szerzett tapasztalataimat hasznosítva, másrészt olyan emberként, aki úgy döntött, hogy élete hátralevő részét a szülővárosában, Zentán éli le, talán valamilyen módon tudom segíteni a város sportéletét. Annál is inkább, mert úgy érzem, a jelenlegi helyzet az, hogy a város sportélete nagyon-nagyon alacsony szinten van. Viszont az új sportcsarnoknak köszönhetően most megvannak a feltételei annak, hogy Zenta egy regionális, Tisza menti sportközponttá fejlődjék, és hogy azok a sportágak is fellendüljenek, amelyeket zárt térben játszanak – mindez pedig kedvezően hathat ki a város sportéletének és idegenforgalmának a fejlődésére. Ez volt tehát az alapvető motiváció, amely miatt úgy gondoltam, egy jó csapattal körülöttem és egy korrekt együttműködéssel a helyi önkormányzattal jó eredményeket lehetne elérni. Én ezt a tisztséget nem úgy élem meg, mint valami nélkülözhetetlen funkciót az életemben, inkább kötelezettségként fogom fel.
• Mi a mozgástere a sportszövetségnek és az elnökének?
– A tisztség – a Zentai Községi Sportszövetség elnöke – nagyon szépen hangzik ugyan, de nem ad túl nagy hatáskört a jelenlegi helyzetben: a klubok és maga a sportszövetség finanszírozója ugyanis az önkormányzat, a döntéseket pedig a polgármester által kinevezett sportbizottság hozza meg. A költségvetési eszközökből a sportszövetség mindössze annyival rendelkezik, amennyi a saját működésének költségeit fedezi. Ez a sportobjektumok karbantartói, a takarítók, a titkár és az adminisztratív személyzet béreire elegendő. A többi, sportra szánt önkormányzati pénzt közvetlenül a klubok kapják, a községi sportbizottság javaslata alapján. Tehát a teljes, sportra szánt eszközöknek csak mintegy 25%-a fut át a sportszövetség számláján, és csak a fenti célok fedezésére elegendő. Azt is tudni kell, hogy a sportobjektumok igazgatási joga is az önkormányzaté, tehát a sportszövetségnek ezen a téren sincs egyetlen felhatalmazása, jogköre sem. Tanácskozói, tanácsadói jogkörünk talán lehetne ezen a téren, viszont a megválasztásom óta semmilyen ilyen irányú kezdeményezés nem volt sem a sportbizottság, sem a polgármester részéről. Jelenleg tehát a sportszövetségnek a protokolláris feladatokon kívül jószerével semmilyen felhatalmazása nincs.
• Mindkét eddigi válaszában megemlítette az önkormányzattal való együttműködés fontosságát. Mik az első tapasztalatok ezen a téren?
– Nem tekintem jó jelnek, jelzésnek, hogy közvetlenül a megválasztásom után a polgármester új községi sportbizottságot nevezett ki a korábbi helyett, és ebben az újonnan megválasztott sportszövetségből senki sem kapott helyet, sem az elnök, sem az igazgatóbizottság valamelyik tagja. A községi bizottság és a sportszövetség tehát jelenleg gyakorlatilag párhuzamosan működik, és nincs együttműködés köztük. Az én célom nem ez volt, hanem az, hogy összehangolt együttműködés legyen az önkormányzat, valamint a sportszövetség és a város gazdasága között. A cél az lenne, hogy a rendelkezésre álló eszközöket minél észszerűbben használjuk fel, és úgy osszuk fel a klubok között, hogy azok hatékonyan tudjanak működni, mert ha megnézzük a valós képet, egyetlen zentai klub sem tudhat maga mögött egy olyan erős támogatót, amely megoldja minden anyagi problémáját. A jelenlegi 150–250 ezer dináros összeg, amelyet évente kap egy klub, nem elég arra, hogy bármelyik sportközösség normális keretek között tudjon működni, és még valamilyen eredményt is fel tudjon mutatni. Ezért közös a probléma.
• Történt már egyáltalán kapcsolatfelvétel?
– Eddig egy alkalommal volt megbeszélésem sportügyben a polgármesterrel. Ezen a találkozón kifejeztem csalódásomat amiatt, hogy az említett bizottság úgy alakult meg, ahogy. Persze nem vonom kétségbe a polgármester jogát, hogy úgy alakítsa meg a bizottságot, ahogy jónak látja, de a régi, sok évtizedes ismeretség alapján is elvártam volna, hogy legalább konzultáljon ez ügyben a sportszövetség elnökével. A szövetséget nem azért kellene bekapcsolni a munkába, hogy valaki valakinek ártson, hanem épp a közös cél érdekében, ez pedig a fiatalok bekapcsolása a sportéletbe, az egészséges életmódra való nevelés. Hogy őszinte legyek, ez alatt a másfél hónap alatt azt láttam, hogy egyes önkormányzati tisztségviselők az én megválasztásommal sehogyan sem tudnak megbékélni. Az én szándékom és érdekem biztosan nem az, hogy a sportszövetséget politikai célokra használjam fel. Én pártonkívüli vagyok, a gazdasági életből érkező ember, akinek az a szándéka, hogy Zentán maradjon, ismerem a sportot, és úgy gondoltam, tudok segíteni. Egyes vállalatok, amelyek külföldi tulajdonban működnek Zentán, nem épp szívesen segítik a sportot a városban, ezért azt gondoltam, egy olyan cégvezető, aki 700 embernek ad munkát, és ezzel is hozzájárul az önkormányzat működéséhez, talán szívesen látott partner az önkormányzat részéről. A kezdet sajnos ennek az ellenkezőjét látszik bizonyítani, ami sajnos arra a gondolatra késztet, hogy ha ez így folytatódik, akkor a városi sport irányítását átengedjem azoknak, akik ezt máshogy gondolják, mint én, akik úgy gondolják, hogy a sport is politika, hogy találjanak egy megfelelő személyt, és azzal folytassák, aki majd nem zavarja a harmóniát. Nekem erre a funkcióra nincs szükségem.
• Az új igazgatóbizottságnak mik voltak az első lépései, intézkedései?
– Nem sok lehetőségünk volt érdemben csinálni eddig bármit is. A megválasztásunk után azonnal kész tények előtt álltunk, protokolláris kötelezettségünk volt kiosztani az évsportolója-díjakat. Az igazgatóbizottság viszont már tartott három ülést, ahol kielemeztünk egyes dolgokat, amelyeket szerintünk meg kell változtatni. Ilyen például a sportszövetség munkája, a sportolók és sportközösségek rangsorára vonatkozó döntéshozatal módosítása, a díjak elosztásának módja.
• Ön hogyan vázolná fel az önkormányzattal való együttműködés ideális sémáját?
– A legreálisabb talán az lenne, ha a sportszövetség igazgatóbizottsági tagjainak egy részét az önkormányzat nevezné ki, és ezzel kikerülnénk a szervek duplázódását. Ez jelzés lehetne arra vonatkozóan is, hogy egy irányban dolgozunk. A jelenlegi mód: a klubok elnököt választottak, az elnök pedig igazgatóbizottságot, minimális felhatalmazásokkal, esetleg javaslatokat fogalmazhat meg, ami ismét csak a városi sportbizottság elé kerül, ahol viszont a sportszövetségnek nincs egyetlen képviselője sem, szóval ez így egy szükségtelen kettőzés. Ha a cél ugyanaz, akkor ülhetnénk egy asztalnál is.
• És végül egy hasonló kérdés, a sportcsarnokra vonatkozóan. Hogyan képzeli el az új objektum ideális működését?
– Szerintem az alapvető dolog nem csupán a sportcsarnok, hanem minden sportobjektum esetében az, hogy az önkormányzatnak meg kell határoznia, milyen módon akarja irányítani ezeket az objektumokat, ezen belül pedig elsősorban azt, hogy gazdasági szempontból hogy kívánja fenntartani azokat. Az én elképzelésem ezzel kapcsolatban a következő: létre kell hozni egy külön vállalatot, amelynek egyetlen alapítója a helyi önkormányzat. Minden községi sportobjektum felett ez a vállalat venné át az irányítást. Ennek a vállalatnak – mint mindegyiknek – az élén áll egy ember, akit igazgatónak, menedzsernek vagy elnöknek hívnak, a név mindegy. Ennek az embernek kell hogy legyen elképzelése a sportcsarnok sport- és gazdaságbeli lehetőségeinek kihasználásáról. Ugyanennek a közvállalatnak kell hogy legyen egy igazgatóbizottsága, amelyben ott vannak az önkormányzat és a sportszövetség képviselői. Ez az igazgatóbizottság felügyeli az igazgató munkáját. Más, szintén községi közvállalatok segítségével (kommunális, Elgas) aztán könnyebben meg lehet oldani az épület karbantartását is. Mindez valahogy így kerülhet megfelelő funkcióba, és adhat eredményeket, gazdasági szempontból is. Ez tehát alapvetően az önkormányzat joga, lehetősége és felelőssége, hogy meghatározza a kínálatot, ugyanakkor ehhez más is jóindulatúan hozzájárulhat. Ilyen szempontból külön öröm számomra, hogy én is hozzájárulhattam ahhoz, hogy mindenkinek jobb legyen. Függetlenül attól, hogy a városi stadion felett is az önkormányzat gyakorolja az irányítói jogokat, megpróbáltam kihasználni azt a hitelképességet, amivel rendelkezem (belgrádi Partizan), annak érdekében, hogy szebbé tegyem a stadiont. Így került 2100 szék a stadionba, amelyet most közösen használ a Zentai Atlétikai Klub, a labdarúgóklub és sokan mások. Ezzel tehát emeltünk a szolgáltatás színvonalán, a stadionban most mindenki leülhet a saját helyére. Ha ez nem donáció formájában jött volna létre, akkor 20 000 euróba került volna. Megcsináltam ezt két évvel ezelőtt, függetlenül attól, hogy senki még egy köszönő szót sem mondott, de ez egy jó példa arra, hogy ha valamit akarunk, és van jó szándék, akkor meg lehet csinálni.
