Április első hétvégéjén a németországi Victoria Bamberg rendezésében tartották meg az idei Bajnokok ligája négyesdöntőit, amelyen sajnos ezúttal nem volt szerbiai érdekeltség, így a vajdasági tekézők a Szeged szereplését figyelték árgus szemekkel, hiszen e csapatban három idevalósi játékos is erősíti az alföldiek sorait: a „nagyöreg” Szél Tibor, s a világ talán két legjobb utánpótláskorú játékosa, Ernyesi Róbert és Igor Kovačić. E három játékos a negyedik bajnoki serlegéhez juttatta a csapatát, és ez azért sem kis dolog, mert tavaly még amolyan puccshangulat uralkodott az egyesületben, ami miatt Kakuk Levente elhagyta a klubját, és így döntött a zentai születésű Zapletán Zsombor is. Arról nem is beszélve, hogy német földön nem túl sok babér szokott másnak teremni, s a Szeged az elődöntőben azt a Rot Weiss Zerbstet győzte le, amely előtte négyszer kényszerítette térdre a szegedieket, és a címet védték, a döntőben pedig valósággal lesöpörték a pályáról a vendéglátókat. Két interjúnk is ezzel kapcsolatos: az egyiket Karsai Ferenc klubelnökkel, a másikat pedig Szél Tiborral készítettük, aki teljesen új életet kezdett Szegeden.
A törökkanizsai Szél Tibor harmadik BL-titulusát nyerte meg a Szegeddel
• Az elmúlt egy évad enyhén szólva is gyengére sikeredett. Gondoltad volna, hogy a legfontosabb mérkőzéseken dobsz majd a legjobban?
– Tavaly ősszel valóban sehogyan sem ment a játék, de novemberben Szegedre költöztem, így azóta megszűnt a sok utazgatás, nyugodtabb lett az életem. Szerintem ez is kihatott arra, hogy mostanra jó formában legyek.
• Téged is megkérdezlek a horvátok elleni negyeddöntő kapcsán.
– A zaprešići mérkőzést követően még az ottani öltözőbe bejött Feri, s azt mondta, Szegeden 8:0-ra kell nyerni. Ecsetelte is hogyan, hozzátéve, minderre kevés az esély, de a remény hal meg utoljára. A visszavágón be is tartottunk minden edzői utasítást, de azt azért nem reméltük, hogy Ernyesi kikap. Innentől kezdve viszont hibátlanul játszottunk, s megcsináltuk a lehetetlent.
• Aztán következett a Zerbst, amelynek a játékosai pontosan annyira tartottak tőletek, mint ti tőlük. Ebbe a meccsbe hogyan mentetek bele?
– Ideges meccs volt. Most szerintem annyi elég volt, hogy mi kevesebbet hibáztunk. A másik elődöntő viszont nagyon gyenge színvonalú volt a Victoria és a zólyombrézói Sport között. A szlovák csapatban Zavarkó Vilmos természetesen csillogott, hiszen 705 fát ütött, de csapattársainak nem volt 600-as átlaga sem, így nem lehet komolyat produkálni egy ilyen megmérettetésen.
• Lovon éreztétek magatokat?
– Feri figyelmeztetett, hogy a Victoria nem pont így fog játszani a döntőben, s ezt meg is mutatták a németek, akik az első 30-ban vagy 20 fával mentek.
• De a vajdasági hármas fantasztikusan játszott, és fordított!
– Igen, szerencsére mindannyian jól teljesítettünk, így most – serleggel a kezünkben – kiváló a hangulat a csapatban. A topolyai világkupán nem volt még összeérve a csapat, viszont az idő múlásával alaposan összekovácsolódtunk. Óriási tehetség Igor, s ezt bizonyítja is hétről hétre.
• Igen, ő és Ernyesi Robi a világ két legtehetségesebb fiatal tekézője, és ott vagy te, a nagyöreg, a 46 éveddel. A bajnokságban három komoly meccsetek van még hátra, így nem lehet lazsálni.
– Teljes erőbevetéssel edzünk, de a BL-serleg után nem is gondol senki arra, hogy valahol kikaphatnánk.
• Elég sokat nyomogattam a telefont, mire rájöttem, hogy a szerbiai számod immár nem érvényes. Miért döntöttél úgy, hogy átköltözöl?
– Feri felajánlott a teke- és bowlingcentrumban egy recepciós állást, így nagyrészt anyagi okokból döntöttem így, hiszen az Alevában, ahol 25 évet dolgoztam, az utolsó 10 évben egy dinárral nem ment feljebb a fizetés. Ez az egyik ok, a másik meg az, hogy a menyasszonyom szegedi, s itt van a lakása. A harmadik oknak meg azt hozhatom fel, hogy az elmúlt években rengeteget utaztam ide-oda, s elegem volt mindebből.
• Gratulálok, hogy új életbe mertél fogni, s azért is, mert a tekéből meg tudsz élni. És a továbbiakban?
– Épp a Zaprešić elleni meccs előtt volt egy húzódásom, s emiatt egy hónapig nem játszottam. Az ilyen húzódások már nem akarnak elkerülni, azon meg már csak nevetek, hogy a derekam fáj.
• Mikor látunk ismét itthon?
– Szerintem augusztusban, mert Dragi Štikovac bíró már meghívott az édesapja emlékének szentelt versenyre. Szerintem Apatinban tartják 27-én.
• További sok sikert és szép új életet Szegeden!
– Nagyon szépen köszönöm.
„Jobb csapat vagyunk, mint a tavalyi”
Interjú Karsai Ferenccel, a negyedik Bl-serlegét megnyert Szegedi Tekeegyesület elnökével
• A négyes döntő előtt azért a negyeddöntőről is essék szó, hiszen ilyen csodálatos feltámadást és visszavágást ritkán látni tekében.
– Igen, mert Zaprešićben súlyosnak tűnő 7:1-es vereséget szenvedtünk, de a játék képe alapján már ott is úgy gondoltam, hogy az túlzott eredmény. Ettől függetlenül nagyon kicsi, esetleg 10 százalékos esélyt adtam a csapatnak a továbbjutásra. Ezt a véleményemet nem rejtettem véka alá, de mindig azt mondtam, addig, amíg van egy pici esély, mindent meg kell tennünk a győzelemért. Ami a horvátoknál ellenünk, az Szegeden velünk volt, kiélezett csatákat sikerült megnyerni, de nem szerencsével, mert fantasztikusan játszott a csapat. Így sikerült egy szinte lehetetlen bravúrt véghez vinnünk, s ezután már úgy gondoltuk, hogy semmi sem lehetetlen.
• Igen, ez jó előjel volt, de kellett is, mert a teke legtrófeásabb csapatai találkoztak egymással Bambergben. Az azért egy kicsit zavaró tényező volt, hogy ismét Németországban kell „felmondani a leckét”, mert köztudomású, hogy a németek otthon nem nagyon eresztik ki a kezükből a trófeákat.
– Először a címvédő Zerbst ellen kellett pályára lépnünk, amely előzőleg már négyszer tört borsot az orrunk alá. Mint mondtam, a Zaprešić ellen már hittünk önmagunkban, s már a meccs előtt látszott, hogy az ellenfél tart tőlünk. Egy óriásit csatáztunk velük, s bár a bírók nem voltak épp mellettünk, mi bírtuk jobban idegekkel, és visszavágtunk. Ezek után már sejtettem, hogy semmi sem állíthat meg bennünket.
• S ezt a játékosok is elhihették, mert a döntőben valósággal lesöpörtétek a pályáról a házigazdát. Valóban ilyen nagy, 7:1-es fölénye volt a Szegednek, vagy csak jól jött ki a lépés?
– Az első körben a három szerbiai légiósunkat küldtem fel, s valamennyien szenzációsan játszottak. Nagyon erősen és keményen kezdett a Bamberg, az első 30 után még ők vezettek, a második körben viszont már a miénk volt az előny, s fokozatosan elhúztunk. Megleptük, megroppantottuk őket, de ehhez kellett a fiúk szenzációs játéka, a 660-as átlag, ami óriási eredmény.
• A Szeged elvileg legyengült a múlt évhez képest, hiszen elhagyta a csapatot a két magyar világbajnok válogatott, Kakuk Levente és Zapletán Zsombor. A várostól kevesebb pénzt kaptatok, s nagyon forrt a talaj a csapat körül. Veszélyben voltatok?
– Már tavaly tavasszal kezdődtek a problémák, s nem csak az említett két játékossal voltak gondok, hanem más személyekkel is. Nem volt nagyon vidám a hangulat a csapatban, tisztán lehetett érezni, hogy valamiféle puccs készülődik, ami végül be is következett. Sajnálom, hogy Levente ilyen körülmények között távozott Szegedről. Zsombor lépése sem esett jól, de ő legalább korrektül viselkedett. Változások történtek a vezetőségben is, s mindent aláhúzva, óriási fegyverténynek tartom azt, hogyan sikerült megmenteni a süllyedő hajót. Azzal, hogy Igort le tudtuk igazolni, újból egy óriási lehetőség kapujába kerültünk, újból jó csapatot tudtunk összerakni. Ez persze időbe telt, mert valamikor csak októberben állt össze az egész. Most viszont ki merem jelenteni, hogy jobb csapat vagyunk, mint tavaly ilyenkor, még ha bizonyos papírforma mást is mutat. Szenzációs közösség alakult ki, s olyan játékosok is szárnyra kaptak mint Szél Tibi és Karsai Laci, akik tavaly gyengélkedtek.
• Mi a helyzet az önkormányzat támogatásával?
– Továbbra is élvezzük a bizalmát, de csökkentette a támogatást, ami nekünk nagyon nagy érvágás volt. Próbáljuk ezt a hiányt más forrásokból előteremteni. Nagyon nehéz, mert a tekesportba nagyon nehéz szponzorokat bevonni. Bízom abban, hogy ez a siker nemcsak a játékosoknak, hanem a szponzoroknak is újabb lendületet ad.
• A BL-ben immár ti vagytok az egyetlen csapat négy serleggel, s ehhez mérten a bajnokságban is jól szerepeltek.
– Hatvanöt mérkőzés óta veretlenek vagyunk. Persze vannak olyan meccsek, amikor nem 100 százalékos a csapat, de ezt nem is lehet mindig elvárni a fiúktól. Most lesznek a nehéz bajnoki meccsek, hiszen előbb Győrbe utazunk, majd a Répcelak következik, utolsónak pedig a Zalaegerszeg. Nyugodt vagyok, hiszen a három mérkőzésből egy pont kell a biztos bajnoki címhez.
• Bambergben tulajdonképpen új, egyéves pályán játszottatok. Arról van-e már valami pletyka, hogy a következő ilyen eseményt hol tartják meg?
– Nincs. Pályázatot kell beadni, s tudomásom szerint döntés még nem született ezzel kapcsolatban. Legalább hatos, de inkább nyolcas pálya kell ehhez. Az a fontos, hogy jó pálya legyen, s így azt sem bánnám, ha ismét Németországban lenne, bár most már zsinórban harmadszor a németek lehettek a házigazdák. Arra nem nagyon van remény, hogy Magyarországon tartsunk meg egy ilyet, mert nincsenek létesítményeink.
• Addig is gratulálunk, és további sok sikert kívánunk.
– Köszönjük, és köszönjük azt is, hogy a határon kívülről érdeklődnek irántunk.
