A horvátországi Novigradban májusban megtartott teke-világbajnokságon az óbecsei Zavarkó Vilmos sprintben és klasszikus egyéni számban is világbajnoki címet nyert, összetettben pedig ezüstérmet szerzett. Vuk Radojević polgármester a múlt héten az óbecsei községházán fogadta a kiváló sportolót, aki ez alkalomból egy rövid interjút adott a Magyar Szónak.
• Egyéniben és sprintben is világbajnok lettél Novigradban. Nagyon izgalmas volt a küzdelmed Kis Norberttel, akivel az első szettben döntetlen játszottál, a másodikban pedig kikaptál. Hogyan sikerült fordítanod ezen az álláson?
– Nagyon nehéz volt megnyerni a versenyt, mert fáradt voltam, de az edzőm tartotta bennem a lelket, és kitartásra biztatott. Én is úgy gondoltam, hogy ha már idáig eljutottam, muszáj jobban a játékra összpontosítanom. Nehezen jöttem vissza a vert helyzetből, a 3. szettben sikerült 186-ot dobnom, de egészen az utolsó 7-8 dobásig bizonytalan volt a világbajnoki döntő kimenetele. Sok függ egyébként a pályától is, és a novigradi nem a legjobb minőségű. Minden fáért keményen meg kellett küzdeni rajta, talán ezért is sikerült végül nyernem. Ez tényleg szenzációs eredmény, mert most megvan az összes aranyérem minden kategóriában, az egyéni világbajnoki címet pedig másodszor sikerült megnyernem. Ezzel összesen kilenc világbajnoki titulusom van, amivel elértem Csányi Béla magyar tekéző rekordját. Remélem, lesz alkalmam túlszárnyalni őt.
• Hosszú évek óta vagy a tekesport legjobbja, és te vagy a világ egyetlen olyan tekézője is, akinek mind az öt versenyszámban – egyéniben, sprintben, csapatban, összetettben és vegyes párosban – sikerült megszereznie a világbajnoki címet. Hogyan lehet ennyi éven át tartani ezt a színvonalat?
– Hét éve vagyok a világ legjobb tekézője, de az elmúlt évem olyan volt, mint egy valóra vált álom. A világbajnoki cím már csak hab volt a tortán, mert egy fantasztikus évem volt a szlovák Sport Podbrezová csapatában, ahol 704 fás átlagot sikerült elérnem, amiről korábban álmodni sem mertem volna. Amióta ennél a csapatnál vagyok, évről évre jobb szezont zárok. Ez a világbajnoki cím mindennek a megkoronázást jelenti.
• Mennyi munka van egy ilyen siker mögött, és hogyan szoktál lazítani?
– Nekem 10 hónapon át 50-60 meccsem van egy versenyidényben, a szabadságom június 1-től augusztus 1-jéig tart. Ezt az időszakot itthon töltöm a barátnőmmel és a barátaimmal, és gyakran járok el teniszezni.
• A szerb tekeszövetség a múlt hónapban elnyerte a hazai sportélet legrangosabb elismerését, a Májusi Díjat. Te tapasztaltál-e változást a tekesport megbecsülésében?
– Sajnos Szerbiában kevesen ismerik a tekesportot, miközben olyan válogatottunk van, hogy véleményem szerint az elkövetkező 15 évben ott leszünk az elsők között. Bánt bennünket az, hogy Szerbiában ritkán esik szó a mi eredményeinkről, és a mostani vb után sem gratulált nekünk senki.
