Társasági élménnyé vált a futás

Szeptember 11-én rendezte meg a Budapesti Sportiroda a 31. Wizz Air Budapest Félmaratont, amelyre idén rekordszámú futó jelentkezett. Egyéniben több mint tízezren álltak rajthoz, a páros, illetve a trió csapatokkal kiegészülve pedig közel tizenhatezer ember futotta körbe a főváros utcáit.

A kilencórai rajtnak köszönhetően már egészen korán gyülekezni kezdett a tömeg, hiszen a bejelentkezés során mindenki elkapta a rajtszámát, a szponzorok által nyújtott anyagokat, az első alkalommal nekivágó hobbifutók pedig még egy erre utaló kis cédulát is a hátukra ragaszthattak. Jómagam családi támogatással kiegészülve hajnali négykor indultam útnak Zentáról, s az autópályán való rövid alvás után fitten és üdén érkeztünk meg a rajt helyszínére. A Decathlon és a Spuri futóbolt felállított standjainál mindenki kénye-kedve szerint válogathatott a kissé talán drága kínálatból.

A rengeteg induló okán három hullámban indították el a versenyzőket. Az egészen parádés felkonferálás során felkészítettek minket a szokatlan szeptemberi forróságra, jelezték a frissítőállomások gyakoriságát, valamint kitértek arra, hogy több hírességgel is együtt futhatunk a félmaraton ideje alatt. Vasárnap délelőtt ugyanis – a teljesség igénye nélkül – jelen volt Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere; Novák Katalin, az EMMI családügyi államtitkára; Lisztes Krisztián, Dombi Tibor egykori focisták; Hirling Zsolt világ- és Európa-bajnok evezős; valamint Kovács Kokó István is. A felvezető után végül 9 óra 10 perckor rajtoltunk el bátyámmal, kissé idegesen, felpörgetve, de rendkívül boldogan. A legnagyobb ellenfél egyértelműen a meleg volt, ám a kihelyezett extra frissítőpontoknak, párakapuknak és a befutó utáni spriccelésnek hála elviselhetővé vált a nap. Gyakorlatilag minden 3-4 kilométerben magunkhoz vehettünk egy kis vizet, sportitalt, magnéziumot, szőlőcukrot vagy éppen banánt. A futás alapvetően egy magányosnak mondható sportág, ám ezúttal jóval könnyedebb és társasági élménnyé vált a félmaraton, hiszen akármerre nézett az ember, mindenhol tömegeket látott. Külön ki kell emelni az út mentén álló szurkolókat, biztatókat, hiszen nem telt el pillanat anélkül, hogy ne hallottunk volna egy-egy „Hajrá!”-t, vagy ne láttunk volna „Gyerünk, Anya/Apa!” feliratú táblákat. Az igazán jó hangulatról és arról, hogy ne csak a lábak földhöz verődését hallhassuk, a Z-Drums dobosai és különleges zenéjük gondoskodott. Az ötletes útvonalnak köszönhetően keresztülfutottunk a Szabadság hídon, tűző napsugarak nehezítették a dolgunk a Budai és a Pesti alsó rakparton. A táv talán legélvezetesebb szakaszát az alagútba való befordulás jelentette. A rajt és a cél is a Hősök terének közelében volt, az utolsó száz métert egy felfújható kapu jelezte az Olof Palme sétányon.

Az amatőr futók mellett természetesen jelen voltak profi versenyzők is. A nők és a férfiak mezőnyében egyaránt papírforma-eredmény született, hiszen a kenyai futókat a bemelegítésnél láttuk utoljára. A férfiak mezőnyében Henry Kemboi hat kilométernél vette át a vezetést, s végül 1:05:39-es eredménnyel ért célba honfitársa, Abel Kibet Rop előtt. Kemboinak sikerült a címvédés, az elért idejével pedig legjobb budapesti félmaratonját tudhatja maga mögött. A 31. Wizz Air Budapest Félmaraton országos bajnokságként szolgált, ebben a kategóriában Józsa Gábor győzedelmeskedett. A nők mezőnyében Christine Moraa Oigo 1:18:52-vel ért célba, bő fél perccel megelőzve a magyar országos bajnok Kácser Zitát.

A 77 országból érkező 2200 külföldivel együtt 1:53:43 óra után az önkéntesek csapatától újabb csomagokat kaptunk, amelyben a gyors regenerálódás reményében vitaminokkal teletűzdelt proteinszeletek és energiaitalok kaptak helyet. A kötelező nyújtás után befutóéremmel a nyakunkban ballagtunk vissza az autónkig, s azzal a reménnyel, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk. Pár perccel jobb idővel vágunk vissza a 31. Wizz Air Budapest Félmaratonnak.