A hétvégén érkezett haza szülővárosába, Törökbecsére Surányi László sportlövő, aki a kisöbű puska 50 méteres versenyszámában – megdöntve a selejtező és a döntő paralimpiai csúcsát – aranyérmet nyert, míg a kisöbű puska 50 méteres fekvőszámában bronzérmet sikerült lőnie a rói paralimpián.
Hétfőn az önkormányzat épületénél ünnepelték őt a törökbecseiek, a község vezetősége ugyanis fogadást rendezett a tiszteletére. A nagybecskereki Olimp színeiben versenyző 38 éves sportlövővel mindenki szeretett volna kezet rázni és fényképezkedni, de Surányi László arra is szakított egy kis időt, hogy a Magyar Szónak nyilatkozzon.
• A négy évvel ezelőtti londoni paralimpián a 17. helyen végzett, most pedig egy arany- és egy bronzérem került a nyakába. Milyen út vezetett idáig?
– Ez az út nem csak az elmúlt négy év eredménye. A négy évvel ezelőtti paralimpia csak egy állomás volt a sportkarrieremben. Én több mint 15 éve lövök, és 2005 óta vagyok folyamatosan tagja a szerbiai válogatottnak. Ebben a mostani eredményben rengeteg munka, golyó és edzés van. Az idei évem nagyon nehéz volt, de minden feltétel adott volt a sikerhez: sokat dolgoztunk, fölkészülten utaztunk ki Rióba, és ennek meg is lett az eredménye.
• Miből állt a felkészülés időszaka?
– Több edzőtáborunk volt a fölkészülés során, naponta tartottunk edzéseket, és én hetente egyszer-kétszer Újvidékre is elutaztam, ugyanis az edzőm, Dragan Marković újvidéki. A többi napon itthon edzettem. Mindeközben versenyeim is voltak, szóval nagyon zsúfolt évünk volt.
• Az itthoni edzés azt jelenti, hogy a saját házukban gyakorolt?
– Igen, a saját házunkban is ki kellett alakítani egy helyet, ahol tudok edzeni, mert erre legközelebb csak Újvidéken vagy Nagybecskereken van lehetőségem, a rendszeres edzéshez viszont kellett helyben is egy olyan lehetőség, ahol lőhetek. A mi lőpályánk minden szempontból megfelel az elvárásoknak.
• Számolt azzal indulás előtt, hogy Rióban dobogós lesz?
– A dobogó sosem biztos. Nagyon nehéz ellenfeleim vannak, és mindenki nyerni szeretett volna, ahogy én is. Azzal számoltunk, hogy bejutok a legjobb nyolc közé a döntőbe, utána pedig bármi megtörténhet, mint ahogy meg is történt az első versenyszámban.
• Az aranyérmet egyéni és paralimpiai csúccsal nyerte meg. Min múlik az, hogy egy sportoló pont a döntő pillanatban tudja a legtöbbet kihozni magából?
– Ez a szakmai munkán múlik. Nagyon fontos szerepük van ebben azoknak a szakembereknek, akik velünk dolgoznak, és úgy tudják ütemezni a formánkat, hogy akkor legyünk a csúcson, amikor kell. Nekem nem ez az első csúcsom, és bár a világcsúcsomat azóta megdöntötték, az európait még én tartom.
• Milyen tervei vannak?
– Mindenképpen szeretnék kijutni a tokiói paralimpiára is. Előtte Koreában lesz egy világbajnokság, ezenkívül sok világkupán is kell bizonyítanom az elkövetkező négy évben. Ezekre mind készülni fogunk, mert egyelőre nem tervezem abbahagyni a céllövészetet. Most jutottam el a csúcsra, és szeretnék minél tovább ott is maradni.
