Nem meglepő, hogy Szerbia férfivízilabda-válogatottja az elmúlt időszakban minden rangos elismerést besöpört, hiszen a gárda történelmet írt. Az elmúlt három évben egyetlen világeseményen sem talált legyőzőre. Ami az előző generációnak nem sikerült, a mostani játékosoknak igen: olimpiai bajnokok lettek. Úgy tűnik, Dejan Savić személye új és pozitív impulzust jelentett a csapat számára. Az egykori kiváló játékos a kispadon is bizonyított, ami aktív pályafutása során nem sikerült, a válogatott élén valóra vált. Savić mindenképp a siker kulcsfigurája, idejében mert változtatni a kereten, autoritása megkérdőjelezhetetlen, játékosai vakon bíznak tanácsaiban, a légkör tökéletes, nincs a korábban megszokott súrlódás. A csapat összeállt. A fiatalok felvették a ritmust, tökéletesen pótolják elődeiket. Eleinte úgy tűnt, a „nagyok” (Šapić, Vujasinović, Savić, Šefik, Udovičić) visszavonulásával a helyükön betölthetetlen űr tátong majd, a szerb vízilabda viszont újfent bebizonyította nagyságát, iskolájának köszönhetően bármely játékos pótolható.
Némi keserű szájíz azonban maradhat az év lezárásával, a hazai póló két meghatározó alakja, Živko Gocić és Slobodan Nikić december végén egy gálameccs keretében búcsúzott a válogatottól. Ezzel véget ért egy korszak: ha nem is nélkülözhetetlenek, de ők ketten a válogatott és a szerb vízilabda szerves részét képezték, hiányuk biztosan érzékelhető lesz. A gálán a vízilabda krémje mellett felvonult a hazai sportélet színe-java, méltóképp búcsúztatták a két kiválóságot. Megható volt látni azt a szeretetet, ami a játékosok felé áradt.
A szerb válogatottal ellentétben a magyar nem dicsekedhet hasonlóan szép eredményekkel, némi csalódást jelentett tavalyi szereplésük. A belgrádi Európa-bajnokságon elért harmadik hely ugyan még elfogadható – a bronz az bronz –, ám az olimpiai ötödik már kevésbé. Nyilván magukkal szemben is nagyobb elvárásokat támasztottak, leginkább Benedek Tibor, aki ősszel bejelentette, december 31-én lejáró szerződését nem kívánja meghosszabbítani, távozik a nemzeti együttes kispadjáról. Döntése nem meglepő, hiszen kapitánysága alatt a csapat „csak” egy világbajnoki címet szerzett, a legnagyobb pofont nyilván mégis az olimpiai szereplés jelentette. Megválasztása idején Benedek hangsúlyozta, számára minden világverseny egyaránt fontos, egy Eb-re is olyan intenzitással kell készülni, akár egy olimpiára, ennek ellenére sem 2014-ben Budapesten, sem 2016-ban Belgrádban nem sikerült aranyig vezetnie a csapatot. A Magyar Vízilabda-szövetség testülete decemberben választott, Benedek utódja Märcz Tamás. A szakvezető sikeres szereplést ígért a hazai rendezésű vizes vb-n, elmondása szerint mindenre képes a céljai elérése érdekében. Nehéz dolga lesz, nem könnyű a jelenlegi magyar válogatottból egységes csapatot kovácsolni, amíg egyes játékosai saját érdekeiket előrébb helyezik a csapaténál.
A magyar lányok idei szereplése viszont pozitív benyomást keltett. Az olimpián ugyan negyedikek lettek, viszont selejtező nélkül, Európa-bajnokként jutottak el oda. Az új szövetségi kapitány, Bíró Attila személye változást hozott az együttesbe, láthatóan javult a hangulat, a lányok ismét örömmel játszanak, arcukon nyoma sincs a korábban látható fásultságnak. Az új szakvezetőnek sikerült megtalálnia a közös hangot a csapattal, amit a belgrádi szereplés is jól bizonyít. Ott és akkor hatalmas feszültség szabadult fel a gárdából. Érdekes, hogy a korábbi kapitány, Merész András vezetésével, aki hosszú-hosszú évekig tevékenykedett a női vízilabda berkeiben, egyetlen korosztályos, illetve a felnőttválogatott sem tudott világversenyen aranyat nyerni. A lányok legutóbb Faragó Tamás irányítása alatt állhattak fel a dobogó legfelső fokára. Ha már Faragónál tartunk, a FINA által szorgalmazott szabályváltoztatások – a hat a hat elleni játék –, amit ő „igazságos vízilabdának” tart, úgy tűnik, nem nyerte el a vezetők tetszését, azt rebesgetik, a kísérleti fázis befejeztével nem kívánják alkalmazni azokat. Erről szóló biztos információ még nincs.
Az éremnek azonban van másik oldala is. A válogatott sikerei ellenére a szerb klubcsapatok messze a magyarok mögött kullognak. A szakértők véleménye szerint jelenleg a magyar bajnokság a legerősebb a világon. Nem véletlen, hogy a szerb játékosok zöme Magyarországon próbál boldogulni. A kormány támogatásának köszönhetően „virágzik” a vízilabda északi szomszédainknál. Szerbiában viszont haldoklik. Neves, komoly hagyománnyal rendelkező egyesületek a csőd szélére sodródtak, a fennmaradásért küzdenek. A sportág hazai jeles képviselői már évek óta szorgalmazzák a honi egyesületek helyzetének rendezését, hiszen erős bajnokság nélkül erős válogatott sem létezhet. Úgy tűnik, amíg a jelenlegi vezetőség az előző érája alatt felnövő sikeres nemzedék dicsfényében sütkérezhet, eszébe sem jut változtatni a klubok helyzetén. Sajnálatos.
