Az országos úszóbajnokságot követően mindenki felfigyelt Sebastian Sabo teljesítményére. A jelenleg az újvidéki Vojvodina színeiben versenyző zentai fiatal három egyéni számban állt rajthoz, s mindháromszor a leggyorsabbnak bizonyult. Egyéni csúcsokat döntött, s jelezte, a jövőben 100 és 50 pillangón, valamint 100 gyorson is számolni kell vele. Pazar teljesítményét még megtoldotta a 4 × 100 és a 4 × 200 méteres gyorsváltó, valamint a 4× ×100 méteres vegyes váltó tagjaként szerzett aranyérmekkel.
• Három egyéni csúccsal három országos bajnoki címet szereztél. Elégedett vagy az eredményekkel?
– Igen, elégedett vagyok az úszott időimmel. Már korábban tisztában voltam vele, mekkora jelentőséggel bír ez az országos az idei világbajnokság szempontjából, így gyakorlatilag már a tavalyi évem a felkészülés jegyében telt. A fő célkitűzés az volt, hogy 100 pillangón beférjek 53 másodperc alá, ami már az első nap sikerült is. A másik két egyéni számomra, azaz az 50 pillangóra és a 100 gyorsra nem készültem külön. Attól függetlenül, hogy az utóbbi nem tartozik a fő számaim közé, kellemes meglepetésként ért, hogy sikerült leúsznom 50 másodpercen belül.
• Olyan versenyzőkkel kellett rajthoz állnod, mint Ivan Lenđer és Velimir Stjepanović. Jelentett ez esetleg pluszmotivációt?
– Mindenképp! Kiváló úszók, akik már jó eredményeket értek el korábban. Szeretek erős ellenfelek ellen versenyezni, úgy érzem, igazán akkor tudom magamból kihozni a maximumot, és bizonyítani, mire is vagyok képes.
• Az idők alapján számítani lehet rá, hogy ott leszel a budapesti világbajnokságon.
– Még semmi sem hivatalos. Elsődlegesen az volt a cél, hogy a fő számomban elérjem a szintet, ez mindhárom egyéni versenyem alkalmával sikerült, mindhárom időeredmény feljogosít a világbajnoki részvételre. Remélem, hogy mások is így gondolják, és ott lehetek Budapesten!
• Tavalyig nem születtek jelentősebb eredményeid, tulajdonképpen csak akkor kezdett rád felfigyelni az úszósport.
– A pályafutásom gyakorlatilag tíz évvel ezelőtt kezdődött, gyerekként is jó időket úsztam, de nem voltak kimagasló eredményeim, úszkáltam, de nem vettem igazán komolyan. Egy kisebb vízilabdás kitérő után három évvel ezelőtt kezdtem ismét úszni, és jelentősebb eredményeket elérni. Egyre komolyabban vettem, s a munka eredménye sem maradt el, az időim rohamosan javulni kezdtek. A legjelentősebb változást mindenképp az hozta, hogy egy évvel ezelőtt Újvidékre kerültem, és egyesületet váltottam.
• Külföldről is többen megkerestek már, jó ajánlatokat kaptál még Amerikából is, mégis maradtál. Jó az együttműködés a jelenlegi egyesületedben?
– Igen, többen felkerestek már, nem egy ajánlatom volt már külföldről is, de nem igazán vettem fontolóra őket. Szerintem, ha egy rendszer jól működik, akkor felesleges bántani, szerintem jelenleg nagyon jó úton haladok. Ami a klubon belüli együttműködést illeti, nagyon jó edzőm és edzőpartnereim vannak, akikre bármikor számíthatok. Úgy érzem, ők nagyban hozzájárultak a sikereimhez. Korábban Zentán sajnos nem volt kivel edzenem, az úszás a monoton sportágak közé tartozik, nehéz úgy eredményesnek lenni, ha az úszó csak magára és az edzőjére van utalva. Jó, ha van, aki húzza és ösztönzi az embert a vízben.
• Mik a terveid?
– A fő célom kijutni a 2020-as olimpiára. Addig hátravan még három év kemény munka, de jelen pillanatban érzek magamban annyi erőt, hogy végig tudjam csinálni. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Addig is szeretnék minél több komoly nemzetközi versenyen részt venni, hogy megméressem magam a „nagyok” közt is. Ami a közeljövőt illeti, a jövő évi rövid pályás Európa-bajnokságot tudnám kiemelni egy fontos állomásként.
