Pazar uszoda, izgalmak, parádés megmozdulások, klasszisok, kiélezett párharcok, távozók, örömkönnyek. Címszavakban talán így lehetne jellemezni a vízilabda BL hatos döntőjét, ugyanakkor ezek mindegyike sokkal mélyebb tartalmat rejt.
A Duna Aréna jelesre vizsgázott a júliusban esedékes világbajnokság előtt, tökéletes helyszínnek bizonyult. Igaz, a pólósok talán nem is játszanak majd az új létesítményben, az esemény színvonalán nagyot lendít a komplexum, az úszók mindenképp a vb-hez méltó helyen mérhetik majd össze erejüket.
A mérkőzések színvonalára nem lehetett panasz, esetleg csak az Eger–Pro Recco bronzmeccset követően maradt némi hiányérzet az emberben, többet vártunk Dabrowski Norbert csapatától. Mindazonáltal, ne legyünk elégedetlenek, hiszen a hevesiek három mérkőzést játszottak, ráadásul többen – Erdélyi Balázs, Boris Vapenski és Miloš Ćuk – úgy szálltak vízbe, ez lesz az utolsó meccsük az Eger színeiben. Előbbi kettő sajnos nem tudott kilábalni a hetek óta őket ostromló hullámvölgyből, teljesítményük elmaradt a szokásostól. A csapat ennek ellenére is történelmet írt, Európa legjobb négy vízilabdacsapata közé ugyanis még soha nem került egri férfiegyüttes!
Ha már a játékosoknál és a klasszisoknál tartunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a final sixben négy klub színeiben összesen 11 szerb játékos szerepelt: Vapenskin és Ćukon kívül csapattársuk, Branislav Mitrović, a később a döntő legértékesebb játékosának választott Andrija Prlainović, a szerb válogatott korábbi kapitánya, Živko Gocić, valamint Milan Aleksić, akik a Szolnokkal felértek a csúcsra; Filip Filipović, Duško Pijetlović és Dušan Mandić a Vladimir Vujasinović vezette Pro Reccóval a bronzig jutott; Sava Ranđelović és Nemanja Ubović a Bresciával ötödik lett. Dejan Savić szövetségi kapitány bizonyára örül, hogy a válogatott gerince egész idényben erős meccseket játszhatott, Szerbiában erre sajnos nem lenne lehetőségük.
A csapatok összetételét és erősségét figyelembe véve kijelenthetjük, érdekes vb elé nézünk. A szerbek egyénileg ismét bizonyítottak, ha kijön a lépés a csapatnak is, a címvédés simán benne van a pakliban. Nem szabad azonban elsiklani a zömében horvát válogatottakat felvonultató Jug teljesítménye felett sem, hiszen az elődöntőben nem mást, mint a világválogatottal felérő Reccót verték meg. Nyilvánvaló, hogy Ratko Rudić visszatérése hatalmas segítség a szakmának, komolyan kell velük számolni a vb-n. Akárcsak az olaszokkal, akik mindig képesek meglepetést okozni! A magyarok tekintetében nehéz előrejelzésekbe bocsátkozni, Märcz Tamás együttese nagy változásokon esett át, a generációváltás elengedhetetlen volt már. Kiderül, a néhány „öreggel” kiegészített fiatal gárda mire lesz képes hazai pályán. Märcz azt nyilatkozta, elégedett a látottakkal, lassan meg is kezdik a felkészülést, igaz, a hétvége főszereplői kisebb pihenőt kaptak.
A főszereplőről jut eszembe! Az összegzésből nem maradhat ki Cseh Sándor zseniális húzása: a tréner pont a legjobbkor kért időt a döntőben. Csapata rosszul kezdte a finálét, gyakorlatilag lebénultak az elején, a Jug pedig kihasználta a helyzetet. Cseh nem tétovázott, váratlanul, a szituáció ugyan nem kívánta meg, de time outot kért. Mint később kiderült, tökéletesen időzített. A szakma véleménye egyöntetű ezzel kapcsolatban, ekkor dőlt el a mérkőzés. A Szolnok játéka megváltozott, ott kezdődött az igazi vízilabda! A mérkőzés végéig, majdnem három negyeden keresztül összesen két gólt kapott a Tisza-parti együttes. Attól az időkéréstől kezdődően 9:2-re nyert a Szolnok… Nagy Viktor életében először játszott BL-döntőt. A magyar válogatott kapusa bebizonyította, továbbra is szükség van rá. Parádésan védett, a Jug egyszerűen nem talált ellenszert. Érezte ezt Nagy is, nem is bírt az érzelmek áradatával, örömkönnyekben tört ki már a lefújást megelőzően.
Mindent egybevéve, Budapest pazar hatos döntőt rendezett, természetesen hozzájárultak ehhez a kiváló csapatok és egyéni megmozdulások is. A főpróba tökéletesre sikerült, ha a világbajnokság is ilyen izgalmakat tartogat, nem panaszkodhatunk majd!
