A kétszeres BMX-világbajnok, Kun Ádám a hétvégén a magyarkanizsai Go Sk8 Days rendezvényen ejtette ámulatba a nézőket és a sporttársait azokkal a trükkökkel, amelyeket kerékpárján művelt. A fej, izom, agy összhangja eredményeképp a Tisza-parton is megnyert minden létező díjat, játszi könnyedséggel, pont úgy, ahogy táncoltatta a sportszerét.
Amilyen flottul pörgette a levegőben a bringát, az első és a hátsó kereket, ugyanolyan egyszerűen, szerényen mesélt a szenvedélyéről, annak ellenére, hogy a neve sportberkekben igencsak nagy tekintélynek örvend.
– Még mielőtt egyáltalán tudtam volna, hogy ez a sport létezik, tízévesen, gyerekfantáziával elkezdtem a saját kis BMX-emmel próbálgatni a trükköket a bringámon. A szüleim azt gondolták, majd szépen lassan kinövöm ezt a mániámat. Akkor még az internet sem volt hozzáférhető bárki számára, sőt a tévében sem láthattuk túl sokszor az extrém sportokat, de Sátoraljaújhelyen, ahol születtem, volt két nagyszerű bringás: Pásztor Gábor és Sarlósi Attila, akik már az én gyermekkorom ideje alatt járták a világot, nagy versenyeken indultak amatőr kategóriában, és nagyon jó eredményeket értek el. Ők a városban gyakoroltak, ahol volt alkalmam látni őket, akkor határoztam el, hogy én is ezt szeretném csinálni. Szerencsém volt, hogy kisváros lévén mindenki mindenkit ismer, így az én anyukám is ismerte az egyik srác anyukáját, könnyen összeköttetésbe kerültünk, és maguk mellé vettek. Akkor még az extrém sport nem volt ennyire specifikus, valaki kicsit free style-ozott, mások kicsit flatlandeztek, vagyis a földön táncoltatták a BMX-üket. Manapság már másképp működnek ezek a dolgok, hiszen profi szintre fejlődött minden szakága a BMX-nek.
• Neked pedig saját trükkjeid lettek.
– Profi kategóriában egészen más érvényesülni, mint amatőrben. Az utóbbiban meg kell tanulni az alapokat, és azokat magabiztosan meg is kell csinálni, míg a profiban elvárás az, hogy saját ötleteink legyenek, és kiforrott stílussal rendelkezzen a versenyző. Más profi trükkjét egy az egyben lemásolni sem illik már ebben a kategóriában. Elengedhetetlen, hogy itt már saját stílusjegyeink és magunk által kitalált trükkjeink legyenek. Nem elég itt már több órát gyakorolni naponta, ha nem vagy kreatív, akkor ez nem a te sportod. Nagyon sok kitartással meg lehet valósítani a saját vonalat, hiszen aki nagyon sokat, órákat gyakorol, előbb-utóbb kitalál valamit. Én kicsit szerencsésebb helyzetben vagyok. Nem gyakorolok annyit, mint egy robot, heti ötször két-három órát, emellett van egy kis erőnléti edzés része is, de a kreativitás nem okozott soha gondot, könnyen jönnek az ötletek.
• Lehet-e ebben a sportban rögtönözni, vagy a betanult gyakorlatsort mutatod be?
– Szoktam, de annyira nehezek már ezek a trükksorok – pörgök, forgok, ide fogok, oda fogok, átfogok, a végén a levegőben pörgök –, tehát jobb, ha eltervezem. Annyiban nehezíti meg a komponáltság a helyzetet, hogy ha az első trükksort elrontjuk, akkor nehéz újra visszatérni a begyakorolt menetrendhez. Most az első körben kicsit biztonságosabbat mentem, azok is jó trükkök voltak, de igazából a második körben bontakoztam ki, ahol hosszabb és nehezebb sorokat mutattam be, technikásabbakat. Volt egy trükk, egy pörgésből való kifordulás, amelyet már két éve gyakorolok, na, ez most itt sikerült először.
• Laikusként azt látom, táncot jársz a BMX-szel.
– Nagyon sok mozdulatot kell véghezvinni nagyon rövid idő alatt, ezért valóban úgy tűnhet, hogy hasonlóságot mutat a breaktánccal, vagyis mondhatjuk, hogy ez egy tánc a bringán.
• A világ legjobbjának kiáltottak már ki kétszer is. Mit lehet még elérni ebben a sportban, mire vágysz?
– Gyerekként az volt az álmom, hogy azokkal, akikre felnézek, a sportban legendás, a mai napig aktív és hihetetlen tudással rendelkező spanyol Viki Gomezzel, a finn Marti Kuoppával együtt versenyezhessek egy szuper nyolcas döntőben. Most már velük versenyzem, előfordul, hogy előrébb végzek vagy nyerek az adott versenyen, vagy együtt állunk a dobogón. Ez fantasztikus érzés! Gyerekként, igaz, álmodtam, de el sem mertem hinni, hogy ez bekövetkezhet, ahonnan jöttem, ahogy, amilyen körülmények közül, hiszen még a bringát is nehéz volt beszereznünk. Egyszer amatőrben és kétszer profiban nyertem, és mint mindenhol, itt is a profi a sport teteje, tehát mondhatom, amit szerettem volna, elértem. Ettől függetlenül indulok még versenyeken, tavaly például világkupán vettem részt. Szeretném hozni a tudásom legmagasabb szintjét.
• Milyen költségekkel jár ez a versenyzés?
– Profi szinten a bringát már a szponzorok biztosítják, akiknek ezután persze kötelezettségekkel tartozunk. Tíz évig forgattam vissza a megtakarított pénzem versenyeken, de most már harmincévesen, egy kisgyerekkel a családban az is fontos, hogy legyen pénzem is belőle.
• Nagy veszélyt rejt-e magában ez a sport?
– Láttam már kemény sérüléseket, ficamokat, töréseket, nekem is volt már ínszalagszakadás a bokámban, a combizmom elszakadt, de 15-20 év alatt ez normális. Minden profi sportban benne van a sérülés lehetősége.
• Van-e igény a tudás átadására?
– Nagyon jó, hogy a gyerekek tanulékonyak és érdeklődőek. Ide azonban kell egy kicsike tehetség, vannak olyan típusúak, akiknek egyből megy, míg másoknak rengeteg gyakorlás után, vagy még akkor sem. Egyensúly, mozgáskoordináció és egy kis veled született plusz, ami kell ehhez a sporthoz. Jó lenne tanítani, csak az a baj, hogy Magyarországon még mindig nincs akkora tekintélye, mivel nem olimpiai sportág, egyelőre! Azt azonban tudni kell, hogy a 2020-as olimpiai programban a freestyle BMX már szerepel. Remélem, a következő lépésként a flatland is az lesz. Soha nem lehet tudni! Nem gondoltam volna, hogy ilyen szintre eljutok, így hát most már azt sem tartom kizártnak, hogy negyvenéves koromra olimpián fogok versenyezni.
