A hétvégén Horvátország győzelmével ért véget a budapesti vizes világbajnokság férfivízilabda-tornája: a horvátok a döntőben Magyarországot, az elődöntőben pedig a később bronzérmes Szerbiát győzték le.
A horvátok sikere egyesek számára talán meglepetés, elképzelhető, csak ők hittek benne, hogy az elődöntő során megverhetik Dejan Savić együttesét. Évek óta az élmezőnyhöz tartoznak, a generációváltás náluk is megtette korábban a hatását, viszont ha azt vesszük figyelembe, hogy egy évvel ezelőtt a riói döntőben gyakorlatilag közük nem volt a játék és az eredmény alakulásához, kimondhatjuk, megérte váltani. Ivica Tucak remek gárdát rakott össze, amely a döntőbe jutásért kihasználta a jóval esélyesebbnek vélt Szerbia pillanatnyi gyengeségét, és a döntőben sem okozott csalódást. Rapszodikusan játszottak ugyan, de mindig volt, aki tartotta a lelket a csapatban. A magyarok elleni fináléban elsősorban Sukno és Bijač, előbbinek döntő pillanatokban nem remegett meg a keze, utóbbi végig kiegyensúlyozottan védett, Märcz Tamás együttese nem nagyon találta a rést. Persze, kellett ehhez a délszlávok elhíresült védelme is, de a Bijač fantasztikusan védett.
A döntőt joggal nevezhetnénk akár a kapusok csatájának is, hiszen a másik oldalon a később a torna legjobbjának választott Nagy Viktor védett, akinek a horvátok közel tíz percen át nem tudtak gólt lőni. Nagy teljesítménye az egész vb alatt kimagasló volt, a győzelmek jelentős része az ő bravúros megmozdulásain múlt. A magyarok ezüstérme talán a legnagyobb meglepetés. A szakma nem gondolta, hogy ilyen előkelő helyen végezhetnek. Az általános vélemény szerint jelenlegi csapatuk nem ért még meg rá, hogy egy világversenyen a dobogón végezzenek. Ez volt a szakmai stáb előzetes vélekedése is, nemegyszer elmondták, már az ötödik hely is sikernek számít. A fiúk mindenkire rácáfoltak. Az olaszok elleni csoportmeccsen kívül szoros mérkőzésük nem volt, igazolták, hogy a magyar vízilabdát sosem szabad lebecsülni, alkossa bárki is a csapatot. A szurkolók természetesen csalódottak, de ha reálisan nézzük, a jelenlegi magyar együttesnek az ezüstérem is siker, és felér egy arannyal. A döntő megmutatta, a csapat még nem érett meg arra, hogy első legyen. Fiatalok, övék a jövő, de még rengeteg közös munka áll előttük egy világbajnokság megnyeréséhez, amit ők maguk is elismertek a margitszigeti döntőt követően. Összességében nem lehetnek csalódottak. Nem is azok, még a csapatkapitány, Varga Dénes is bravúrnak tartja, hogy egyáltalán a második helyet sikerült megszerezniük: „Annak ellenére örülök ennek az ezüstéremnek, hogy egyelőre fáj, hiszen egy elveszített döntő után kell értékelnem. Nagy bravúrnak tartom, hogy eljutottunk idáig. Ott kezdeném, hogy sikerült kiharcolnunk a csoportelsőséget, így egy könnyebb ágra kerülve bejutottunk az elődöntőbe, ahol a görögöket legyőzve döntőzhettünk. És úgy érzem, hogy oda most kevesek voltunk, így talán papírformának mondható, hogy végül a horvátok nyerték meg a döntőt.”
A szerbek általánosságban elégedettek az eredménnyel és a bronzzal, gyakorlatilag folytatták évek óta tartó sikersorozatukat, igaz, most nem aranyéremmel, de nyilván tisztában vannak vele, hogy minden világversenyt nem lehet megnyerni. Náluk ez az idén elég szerencsétlenül, épp az egyenes kieséses szakaszban jött el. Legtöbbjük viszont azt nyilatkozta, a jelenlegi helyzetben ez az érem is éppoly fényes, mint az arany. Ami Szerbiát illeti, visszatekintő elemzés helyett a két Mitrović, Stefan és Branislav nyilatkozatát közöljük.
– A horvátok egyszerűen keményebben mentek bele a meccsbe, mint mi. Nem mondhatom, hogy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, de egyszerűen nem tudtuk kivitelezni az elképzeléseinket. A görögök ellen igazán odatettük magunkat, azt csináltuk, amit tudunk is, vízilabdáztunk. Az annyira jellegzetes védekezésünk nem mondott csődöt, megmutattuk, hogyan kellett volna játszani az elődöntőben – mondta a Magyar Szónak Stefan Mitrović.
• Két perc alatt három gólt lőttek az elején…
– Tény, hogy nagyon jól kezdtünk, az első pillanattól fogva összpontosítottunk. Könnyű ilyenkor okosnak lenni, hiszen nyertünk, de biztos vagyok benne, ha ilyen vehemenciával kezdünk a horvátok ellen, akkor újabb aranyat ünnepelnénk. Nekünk mint csapatnak és a bennünket körülvevőknek az a legfontosabb, hogy sikerült érmet nyernünk, amely legalább annyit ér, mint egy első hely. Ez a tizedik világversenyünk, ahonnan éremmel térünk haza, ami a sportág szempontjából elengedhetetlen. Sajnos hazánkban a póló és általánosságban a sport rossz helyzetben van, mi ezen változtatni nem tudunk, ezzel tudunk csak segíteni. Tudtuk, hogy előbb-utóbb ki fogunk kapni valakitől, nem nyerhetünk állandóan, rosszul érintett bennünket, döntőzni akartunk itt a Margitszigeten, természetesen a magyarok ellen, de ez most így sikerült. A magyarok anyagiakat nem kímélve igyekeznek a legjobb feltételeket biztosítani nemcsak a pólósok, de a többi sportoló számára is, nem csoda, ha mindenki ide jön játszani. A befektetés viszont megtérül, amire ők a legjobb példa. Lehet, hogy mindez nem látszik azonnal, de hosszú évek kitartó munkájának megvan a gyümölcse. A fiataljaik nagyon jók, remek válogatottat raktak most is össze, mindez annak köszönhető, hogy nem sajnálják az anyagi ráfordítást. Nemcsak az érmek és az elért helyezések, hanem az ifjúságra gyakorolt általános hatása miatt is. Ha a fiatalságnak nincs kire felnézni, előbb-utóbb az egész társadalom bajba kerül, nem csak a sport jövője.
„Agresszíven kezdtünk, ez döntött”
Branislav Mitrović a görögök ellen nem jutott ugyan szerephez, csak a kispadról biztathatta csapatát, de a vb korábbi szakaszában már megtette a magáét.
• Hogyan látta a görögök elleni találkozót?
– Döntőnek bizonyult, hogy agresszíven kezdtünk, nem engedtünk teret a görögöknek, sikerült rájuk erőltetnünk a saját játékunkat már a kezdetektől. A horvátok ellen ez hiányzott, ott kicsit gyámoltalanul mentünk bele a meccsbe. Tanultunk belőle, így ezen a mérkőzésen már teljesen másképp léptünk fel. Ha magát az eredményt nézem, a 11:8 nem tűnik magabiztos győzelemnek, de igazából ebben a szakaszban ez már nem is fontos, lényeg, hogy újfent bizonyítottunk egy világversenyen.
• Mit tervez az elkövetkezendő hetekben?
– A kérdéstől függetlenül, először is szeretnék gratulálni a magyar válogatottnak, nagyon sok barátom játszik ott, büszkék lehetnek az ezüstéremre és az egész vb-re. Fantasztikusra sikerült az egész, le a kalappal a szervezők előtt. Megtiszteltetés volt a Margitszigeten játszani. Ami a továbbiakat illeti, pihenni fogok! Rio után nem volt lehetőségünk rendesen regenerálódni, hamar megkezdtük az edzéseket. Most négy hét szünetem lesz, szeretnék minél több időt a családommal tölteni, először Újvidéken, de remélhetőleg egy nyaralás is belefér!
