Ha valakit Raksányi Krisztinának hívnak, 18 éves és a Pécs csapatában, valamint a magyar női utánpótlás-válogatottban kosarazik, ebben aligha fedezünk fel bármi különöset. Ha viszont hozzátesszük, hogy Krisztina újvidéki szülők gyermeke és rokonságban van Rátgéber Lászlóval, akkor abban nincs semmi különös, hogy ő került mellékletünk címoldalára.
• Egyből világos a kapcsolat a kosárlabdával. Mégis kérnék néhány szót a kezdetekről.
– Hétéves lehettem, amikor apám elvitt magával Rátgéber Laci születésnapjára. Tudtam már, hogy ő kosárlabdaedző, voltam is néhány meccsen, és ott nála egyenesen megkérdeztem tőle, hogy mikor lesz az edzőm. Azt válaszolta, hogy arra még sokat kell várni, amire én elsírtam magam. Azután, két évvel később, valóban elkezdtem kosarazni, és később egy évig tényleg az edzőm is volt. Természetesen nagyon sokat tanultam tőle.
• Úgy tudom, nem kosárlabdával kezdted.
– Az előtt a szülinap előtt én már teniszeztem és úsztam, de mindkettővel felhagytam. Az általános iskolában azután el kellett végleg dönteni, hogy melyik sportot akarom, mert azt éreztem, hogy mozogni kell, s akkor kezdtem kosarazni. Elég magas voltam már kiskoromban, s tudtuk, hogy a kosárlabdázáshoz eleget növök. Feltételezem, az is közrejátszott, hogy nem voltam nagyon ügyetlen.
• Mikor mutatkoztál be a válogatottban?
– Első válogatottságom az U16-ban izgultam végig, akkor 15 éves voltam. A divíziósok voltunk, s játszottunk Szerbiával is. Amikor kinőttem az U16-ot, beválogattak az U18-ba, szóval sorban veszem a korosztályokat. Idén az U20-as Eb lesz, de nekem alighanem a macedóniai verseny kimarad a térdműtétem miatt. Úgynevezett ugrótérdem van, s megvárjuk majd, hogy mi lesz, milyen ütemben folyik a felgyógyulás.
• Mit mondott az orvos?
– Teljesen le kellett állnom a kosárlabdával, meg kell várni, amíg a fájdalom teljesen elmúlik, s akkor kezdhetem majd újra, fokozatosan, lassan. Ha az Eb-n játszhatok, jó, ha nem, hát majd máskor.
• A Péccsel idén váratlanul sikeresek voltatok…
– Idény előtt a klubban azt mondták, hogy bombacsapatunk van, hogy messze jutunk az Euroligában, otthon pedig bajnokságot és kupát is nyerünk. Amikor azonban elkezdődött a bajnokság, kiderült, hogy mégsem vagyunk olyan jók, mint gondoltuk. Az első három Euroliga-meccset elveszítettük, azért is, mert az amerikaiak sem teljesítettek a várt szinten. Azután elkezdődött a sérülések sorozata, s rólunk már mindenki lemondott. De a kupát megnyertük, az Euroligában eljutottunk a nyolcaddöntőbe. A bajnoki döntő második mérkőzésén még a legjobb dobónk, Vajda Anna is megsérült. Három kulcsemberünk nélkül mentünk el Sopronba, de még így is meg tudtuk őket verni. Nekem jutott a megtisztelés, hogy az utolsó, 100. pontot dobtam.
• Az Euroliga hasznos volt neked?
– Tavaly is már játszottam Euroligát. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem és meccsrutint. Nagyon hasznos játszani az élmezőny legjobbjaival.
• Beletekintve a meccsek jegyzőkönyvébe látom, hogy tisztes játékidőt kaptál.
– Elégedett vagyok a játékidővel, amit kaptam, s úgy érzem, sikerült is kihasználni. Tavaly nem volt reális a kép, amikor a pozícióm üres volt, s a vártnál sokkal többet játszottam, az idei viszont egészen reális.
• Mit tartasz fő kosarazói erényednek?
– Szerintem azt, hogy több pozíción tudok játszani. Az egyes poszttól a hármasig mindegyik megfelel. Az idén például az egyesen kezdtem és a hármason fejeztem be. A játékszervezésben is jó voltam, meg a külső dobás is ment.
• És amin még a legtöbbet lehetne javítani?
– Elsősorban a védekezés és a játék egy az egyre. Végül is mindenben sokat lehet még fejlődni, még fiatal vagyok.
• A modern kosárlabdában a védekezés mindennek az alapja. Így látod?
– Igen, a védekezés a legfontosabb. Fűzy Ákos edző mondta is a döntő harmadik mérkőzése előtt, hogy támadással nagy meccseket lehet nyerni, de bajnokságot csakis jó védelemmel. Azt hiszem, hogy ez a mondás eredetileg Michael Jordantól származik.
• A triplázás viszont a legvonzóbb.
– Az egyik erős oldalam. Nem vagyok éppen gyakran üresen azon a poszton, de ha alkalom adódik, egészen jó százalékkal betalálok.
• A klubban rendeződött a helyzet?
– Problémák vannak mindig, de három éve új tulajdonosi körünk van, s úgy érzem, jól végzik a munkát. Látni, hogy kicsit szervezettebb, mint előtte volt.
• Terveid a jövő idényre?
– Megvédeni a két hazai titulust, és eljutni az Euroliga négyes döntőjére. Tavaly volt esély, de nem sikerült, idén a szerencse is hiányzott, jövőre ezért nagyon szeretnék eljutni a final fourra. Kislány voltam még, amikor Pécsett volt a négyes döntő, és nekem az iszonyatosan nagy élmény volt.
• Mit csinálsz, amikor nem kosarazol?
– Iskolába járok, internet, olvasok, elvagyok. Szezon közben a kosárlabda az első. Sportgimnázium harmadikos végzőse vagyok. Jövőre az érettségi, majd szeretnék Pécsett a bölcsészeten szlavisztikát tanulni. Azután majd meglátjuk.
• Magyarországon sok az itteni játékos és edző. Van ennek pozitív oldala?
– Szerintem a szerb mentalitás az, ami fel tudja dobni a magyar kosárlabdát. Bevisznek valami pozitív pimaszságot, vagy minek is nevezzem, a játékba. Az itteni szerb edzők nemcsak értik a munkát, hanem végig együtt élnek a meccsel, beszélnek, ugrálnak, mutogatnak, állandó a kontaktus a játékosokkal és a játékkal. Ahol pedig itteni játékszervező is van, nagyon látni a különbséget. Nem mondom, hogy a magyar edzők rosszak, de hiányzik belőlük a temperamentum, ami a kosárlabdában nemcsak a szerbek tulajdonsága.
• Te érzed magadban, hogy honnan származol?
– Örököltem az itteniből, de amikor kicsi voltam, megpróbáltam elfojtani. Az utóbbi időben azonban egyre inkább előjön, és szeretem is, hogy így van. A sportban ezt jónak látom.
• A nyelvtudásnak meccsen is lehetett előnye?
– Persze, voltak esetek, amikor szlávokkal játszottunk, s nem tudták, hogy ott bent a pályán mindent értek. A csapatnak jó volt, mert tudtam szólni a többieknek, hogy mit várjanak. Most már ismernek.
• Hol érzed magad a legjobban?
– Két kedvenc helyem a Felszabadulás-szobor a Mecseken és a rakparti sétány Újvidéken.
• Nem volt róla szó, hogy esetleg Szerbia színeiben játszol?
– De volt, játszhattam volna Szerbia színeiben is, ha időben hívnak. 2005-ben kaptam meg a magyar állampolgárságot, s már játszottam a magyar válogatottban, amikor innen is hívtak. Elkéstek…
