Tízéves volt, amikor versenyezni kezdett, tizenhét évesen Zágrábban érmet nyert az Eb-n, tizenkilenc évesen abszolút világcsúcsot lőtt a kisöbű puska fekvőszámában, húszévesen pedig ott állt az olimpiai dobogón. Ahogy múlnak az évek, Stevan Pletikosić sportolói fénye nem halványul. Még csak 38 múlt, de mintha örökké ott lenne a tűzvonalon. S függetlenül attól, hogy vb-n és Eb-n egyéniben még nem nyert aranyat, csak világkupán és mediterrán játékokon, a világ egyik legjobbjának tartják, aki mindig és mindenhol képes lehet a legjobb eredményre is.
• Már régen sportlövő vagy és sikeres is. Ennyi év után is képesnek tartod magad a magas szintre?
– Szerencsém van, hogy olyan sporttal foglalkozom, amelyben a korhatár egészen magas lehet. A lövők egy normálisnak nevezhető életmód mellett sokáig tarthatnak magas szintet. Persze, fontos szerepe van itt a motivációnak is, mert ha nem létezik többé a sikervágy, ha az embert semmi sem hajtja, talán nagyon korán is felhagyhat a sporttal.
• Milyen nehéz fenntartani a sikervágyat?
– Esetemben nem nehéz motivációt találni. Pontosabban nincs is rá szükségem, hisz olyan alkat vagyok, aki minden versenyen, ha vb, ha csak hivatalos edzés, mindig megpróbálom a lehető legtöbbet adni. Ily módon lehetőséget adok magamnak, hogy könnyebben túljussak a nehezebb perceken, hogy szinte játszva lőjem végig az összes fellépést.
• Valaki azt mondaná: hát így könnyű…
– Az évek múlásával, ahogy az ember érettebbé válik, egészen természetes, hogy bővül az érdeklődési köre, ám esetemben ez nincs kihatással a sportra, a sportlövés kitölti az egész életem, és csaknem naponta igazolódni látom, hogy nem tévedtem, amikor a lövészet mellett döntöttem, az eredmények pedig megerősítik a hitem, hogy kitartó munkával nemcsak a csúcsra lehet jutni, hanem tartósan, éveken át ott is lehet maradni. Nem tudom ezért, hogy meddig maradok még a sportban versenyzőként, de egyelőre nem látom még a visszavonulás napját. Amint azonban észreveszem, hogy ez már nem az, egyből leteszem a puskát.
• Gondoltál már esetleg ara, hogy mi lesz a karrier után?
– Fogalmam sincs, hogy mivel foglalkozom majd. Szívem szerint a sportlövészetben maradnék, például, hogy a következő nemzedékeknek átadjam a gazdag tapasztalatom. A sportban másként is maradni lehetne, erről azonban még korai beszélni és gondolkozni.
• Volt abban valami érdekes, hogy éppen sportlövészetre adtad a fejed?
– Mint minden gyerek az elemista korban, én is megpróbálkoztam más sportokkal, például a focival és a kosárlabdával, ám amikor egy napom a barátokkal a lövöldébe tévedtünk, azt hiszem, egyből rájöttem, hogy megtaláltam, amit akartam. Szerencsém is volt, hogy egyből jó edző kezébe kerültem, aki felfigyelt rám és nyugdíjaztatásáig kitartott mellettem. Alig egy év edzés után már Szerbia pionír bajnoka voltam, amiből azt a következtetést vontam le, hogy e sportban megelőztem kortársaimat, ami még komolyabb munkára ösztönzött.
• Nagyszerű körülmény, hogy szinte egyből rátaláltál az életed foglalkozására.
– Megtetszett, hisz abban az időben minden barátomat és ismerősömet érdekelték az autók, a motorok, a pisztolyok és puskák. Ez az érdeklődés nálam azóta is tart, és legalább annyira intenzív, mint a kezdetekben volt.
• Minden év másmilyen. Neked 2010 a lövészet szemszögéből milyen?
– Az idei eredményeim azt sugallják, hogy ez az egyik jobb évem és hogy derűlátással tekinthetek a közelgő müncheni vb elé. Nemcsak tapasztalatom van bőven, hanem huzamosabb idő után szinte eszményi feltételek között edzünk. Lehet, hogy másoknak ez nem lenne eszményi, mi azonban rosszabbhoz szoktunk, s a mostani állapot nekünk nagy előrehaladást jelent.
• Ezek szerint jó verseny elé nézel?
– A vb nehéz lesz, mert minden nagyverseny lelki nyomással jár, azonkívül nehéz időjárási feltételeket jósolnak. Maga a lövölde nem okozhat meglepetést, hisz a világ egyik legjobbja, ahol az ember előre nyugodt, hogy alkalma lesz a legjobbját nyújtani. Sokszor lőttem már ott, lőttem egészen jól is, és most sem várok különbet. A legnehezebb azért lesz, mert mindenki maximális felkészültséggel jön, hisz ez lesz az első verseny, amelyen kiküldetést lehet nyerni a londoni olimpiára. Majd odaállunk, lövünk, s akinek egy kis szerencséje is lesz, felállhat a dobogóra.
• Mit jelent a lövőnek, hogy csapata is van? Mert nincs minden nemzetnek.
– Kedvező körülmény, hogy többen vagyunk hasonló szinten, s húzzuk, ösztönözzük egymást, valamint az is nagyon jó, hogy szinte minden nagyversenyen alkalmunk van csapatérmet nyerni, ha egyéniben esetleg nem sikerül. A világbajnokságon a csapatban is éremesélyesek leszünk. Engem az is buzdít, hogy más számokban is vannak nagyszerű lövőink, a nőknél, pisztolyban, az ifiknél, s szurkolunk egymásnak, serkentjük egymást a sikerre.
• Egyike vagy azoknak, akik fekvőben meglőtték a maximális számú kört. Büszkeséggel tölt el?
– Az már elég régen volt, viszont kellemes érzés, hogy feliratkozhattam a világcsúcstartók listájára. Azzal is tekintélyt szereztem, de kötelezettséget is, hisz mindig sokat várnak el tőlem. Hogy el ne felejtsem: a világcsúcsot éppen a müncheni lövöldében teljesítettem még 1991-ben, és azóta is az egyetlen ifi vagyok 600 körrel.
• A sportlövészet nagyon magányos sport. Mármint verseny közben.
– Nagyon magányos. Harcol az ember önmagával, a fegyverrel és a céltáblával, más nincs is körülötte. Inkább lelki kimerültséget okozó sport, mint fizikait. A sportlövészet ma már nem az a sport, amelyben az ember megpróbál minél több táblaközepet lőni, hanem inkább minél kevesebb hibát véteni.
• Milyen eredménnyel lennél elégedett a vb-n?
– Döntőbe jutás a három szám egyikében nekem szép eredmény lenne. Aki ugyanis a nyolcban van, az már éremközelben jár, s Münchenben olimpiai kvótát is jelent. Ha éremről lenne szó, egy nagyon jólesne, s az sem baj, ha csapatban szereznénk meg.
• Az olimpiai szereplés gondolata már foglalkoztat?
– Nekem a kvóta most nem az elsődleges. Már voltam öt olimpián, s lesz még elegendő verseny, hogy Londonba is kijussak. Lesz annyi, hogy legalább egyszer majd összejön minden kedvező körülmény. Másrészt nagyon örülnék neki, ha hatodszor is olimpikon lehetnék, bizony nincsenek sokan, akik ennyivel büszkélkedhetnének. Remélem, hogy az egész lövőválogatott sikeres lesz, s jövőre, amikor az év végén mindent összeadunk, kiderül, hogy Szerbiából nyolc-tíz lövő is kijutott az olimpiára.
• Civilben mi a szakmád, képesítésed?
– Sportmenedzseri képesést szereztem, de most csak lövészettel foglalkozom, azt ugyanis, hogy klubom vezetőségének tagja vagyok, nem tekintem munkának.
• Ez azt jelentené, hogy Szerbiában a sportlövészetből meg lehet élni?
– Most lehet!
