A dicső múltú, de egyre mélyebbre süllyedő magyar sportlövészet egyetlen igazán nemzetközi értékű versenyzője, a 32 éves komáromi Sidi Péter a múlt hétvégén Újvidéken vendégszerepelt. Rangját azzal is igazolta, hogy fölényesen győzött lég- és kisöbű puskával is. Ittjárta egyben alkalom is volt arra, hogy a Sportvilág olvasói is közelebbről megismerkedhessenek a vb-n ezüst- és bronzérmet nyert, hét világkupa-elsőséget szerzett és tavaly a világ legjobb lövőjének kihirdetett sportolóval.
• A napokban Stevan Pletkosićtyal beszélgettünk arról, hogy a sportlövészet mennyire magányos sport.
– Ez az egyik szépsége, hisz a csapatsportokban például leginkább nem az egyénen múlik az eredmény, mondjuk hiába hajtom ki magam, nem biztos az eredmény. A sportlövészetben viszont minden hibáért csak önmagunkat okolhatjuk, a győzelem pedig csak rajtunk múlik.
• Szóval egy nagy és nehéz lelki tusa.
– Azt mondják, hogy a sportlövészet az egyik legnehezebb sportág, mert magunkkal kell megküzdeni, a hibát pedig nem lehet kijavítani, a hiba mindig ott marad.
• Nem lehet élvonalbeli lövő, akinek például zaklatott vagy túl dinamikus a magánélete.
– Nagyon nagy hátrány, nagyon fontos, hogy minden körülmény tökéletes legyen, csak úgy lehet a maximumot teljesíteni, ha a magánélet is elősegíti azt.
• Végül is hogyan került a sortlövők közé?
– Nagyon sok sportágat kipróbáltam, és végül is csak a sportlövészetet tudtam összeegyeztetni a tanulmányaimmal, s itt ragadtam le.
• Milyen tanulmányok?
– Két oklevelem van, közgazdász vagyok és műszaki menedzser.
• A diplomák kihasználása várat magára?
– Csináltam a sportlövészet mellett, a jelen pillanatban azonban a sport a fő foglakozásom. Készülök a londoni olimpiára, és remélem, hogy ott végre minden össze fog jönni.
• Az olimpiai érem még hiányzik a gyűjteményből?
– Igen, az olimpiai érem még várat magára. A negyedik olimpiám lesz, s mindenképpen az éremszerzés a célom.
• Milyen reményekkel indul a közelgő vb-n?
– A müncheni vb az első verseny, ahol olimpiai kvótát lehet nyerni. A vb-n is éremnyerés az álmom, s ha már érem, az kvóta is.
• Versenyszámaiban az egyetlen magyarként látni. Nincs utánpótlás?
– Sajnos nincs. A magyar sportlövőszövetség hozzáállása nem az, hogy építő munkát végezzenek, inkább a túlélést célozták meg. Ez sportértelemben nem kifizetődő, mint egy vállalkozásnál sem lehet eredmény, ha csak a túlélés a cél, nem pedig a fejlődés.
• A folyó idényről mit mondana?
– Ezt az évet kísérletezésre használtam fel, nyertem érmet összetettben és több döntős helyezésem is volt. Négy világkupán kipróbáltam öt felszerelést, és remélem, hogy ennek a kísérletezésnek előbb-utóbb megjön az eredménye.
• Tudtommal először lő Újvidéken.
– Pontosan. Az újvidéki verseny az utolsó felkészítő állomásom volt a vb előtt. Itt még nem lőttem, de halottam, hogy elektronikus táblák vannak, tehát nemzetközi a színvonal.
• Az újvidéki lövőkkel jó a kapcsolata?
– Nagyon jó a kapcsolatom velük, elvégre a Nemanja Mirosavljev az egyik legjobb barátom. Pecáztunk is már együtt, például a sydneyi világkupán. Ő egy fanatikus horgász, azonkívül rendes ember, és minden versenyen barátként köszöntjük egymást.
• Hogyan lazít a kimerítő versenyek, edzések után?
– Egyéntől függ. Nemanja például horgászattal. Én viszont motorsportokkal foglalkozom, újabban pedig ejtőernyőzök is. Ez az új hobbim. Több mint száz ugrásom volt, ami nem sok, de igyekszek minél többet összegyűjteni, mert oktató szeretnék lenni.
• Ebből az tűnik ki, hogy a karrier után nem maradna a lövészetben.
– Nem szeretnék edző lenni a sportlövészetben, de versenyző kívánok maradni még egy jó darabig.
