Többismeretlenes egyenlet

Dušan Ivković vezérletével a szerb válogatott ezüstérmes lett a lengyelországi Európa-bajnokságon

Amikor e sorok íródtak, még nem lehetett tudni, hogy Szerbia válogatottja milyen összeállításban vág neki a szombaton négy török városban rajtoló XVI. kosárlabda-vb-nek. Kényszerhelyzet állt elő, hisz a múlt heti Akropolisz-kupán, a Görögország–Szerbia-mérkőzésen történt tömegverekedés és az ezért kilátásba helyezett büntetések miatt Dušan Ivković kapitány nem nevezhette meg az utazó 12-es keretet. Előbb tehát a FIBA illetékes bizottsága csütörtökön hoz ítéletet az ügyben, Ivković pedig azután dönt, noha egészen bizonyos, hogy ő elkészített néhány változatot, s amint értesül a büntetésekről, már be is diktálhatja a végső keretet.

Számára a legnagyobb gond, hogy éppen két legjobb játékosa, Miloš Teodosić irányító és Nenad Krstić center és csapatkapitány játéka lehet kérdéses egy vagy több meccsre, a dilemma tehát eleve az, hogy a szombati rajton Angola ellen 9-10 játékost vezényelhet, vagy pedig arra kényszerül, hogy az említettekről teljesen lemondjon és a szerb válogatott sokkal gyöngébb összeállításban induljon, mint amilyennel az előkészületeket végigcsinálta.

A fentiek miatt némi fenntartással, azt ecseteljük, hogy mi is történt a korábbi vb-ken, mi várható majd Törökországban, kik az esélyesek és miért marad meg majd ez a vb úgy az emlékezetben, mint a tartalékos nemzeti válogatottak világtalálkozója.

Az első vb-t 1950-ben Argentínában tartották meg, s azon Jugoszlávia is ott volt. Négy esztendővel később Brazíliában sem jegyeztünk még sikert, 1959-ben Chilében pedig válogatottunk nélkül zajlott le a vb. Ezután következett a sportág itteni aranykorszaka, amely 2002-ig tartott. Jugoszlávia a IV. vb-től kezdve a 12 szereplésen 10 érmet nyert, s a dobogóról csak 1994-ben és 2006-ban maradt le. Első esetben nem is indulhatott a nemzetközi zárlat miatt, négy éve pedig Japánban komoly leégés következett, ami a számos kísérletezés után csak tavaly, Dušan Ivković kapitánnyá való kinevezésével és a lengyelországi Eb-n nyert ezüstéremmel szakadt meg.

Az egykori Jugoszlávia három világbajnoki címet szerzett. Az elsőt 1970-ben, Ljubljanában, a másodikat nyolc évre rá Manilában, a harmadikat pedig 1990-ben, Argentínában, ami az akkori nagy, sokak szerint a minden idők legjobb fehér válogatottjának nevezett válogatott hattyúdala volt, és azt követően már csak egy közös fellépés volt, az 1991-ben megnyert Eb-n. A jugoszláv válogatott utolsó sikereit is a mai kapitány, Dušan Ivković vezényelte, s ezért volt a nagy derűlátás, amikor a jeles és tekintélyes szakember végre újra az őt megillető székbe ült.

Az ország szétesése azt jelentette, hogy az egykori közös területen két erős válogatott alakult ki. A horvátok a magas színvonalat az 1992–1995-ös időszakban bizonyították, ám amikor Dražen Petrović közlekedési balesetben életét veszítette, Kukoč és Rađa pedig visszavonult, a zárlatot pedig feloldották, továbbra is Jugoszlávia néven a szerbiai kosárlabda újabb sikerkorszaka következett, aminek csúcspontjai az 1996-os olimpiai ezüst és az 1998-as, majd 2002-es világbajnoki arany voltak. De, mint ahogyan Horvátországban is megcsappant a világszínvonalra képes játékosok száma, úgy Szerbiában is visszaesés következett be, és a sportágra inkább a botrányok sorozata és a szövetség tévelygései voltak jellemzők, így a névcserével egy időben, de nem miatta, a sikerek is egyből elmaradtak.

Szerbia nagy reményekkel vágott neki a törökországi vb előkészületeinek. A derűlátást csak fokozta, hogy nap mint nap az a hír érkezett a résztvevő országokból, hogy a válogatottak oszlopos tagjai lemondták a szereplést, Szerbia pedig azzal a gárdával, vagy még jobbal vágott bele a munkába, amely tavaly meglepte Európát. A vb-n ugyanis nem lesz ott az NBA-játékosok nagy serege. Az USA az eredetihez képest mondjuk a harmadik csapattal játszik, visszalépett Gasol, Nowitzki, Ginobili, Calderon és sokan mások, ami Szerbiát az esélyesek táborába röpítette volna, ha nincs az athéni botrány, és az ebből eredő és szinte a vb nyitónapjáig tartó talány.

Így vagy úgy, a vb sokismeretlenes egyenletnek ígérkezik, amelynek nem lesz kimondott esélyese. Ennek lépett elő az adott körülmények között a vendéglátó török válogatott is, Európából pedig oda kell figyelni a négy évvel ezelőtti döntősökre, Spanyolországra és Görögországra, a meglepetésre mindig képes litvánokra és franciákra, míg a többi földrészről elsősorban az USA és Ausztrália pályázhatna a legmagasabb pozíciókra. Ha Szerbia teljes felállításban szerepelhet és a történtek nem hagynak túl mély nyomot a csapaton, Ivković serege is beleszólhatna az érmek elosztásába. Elöljáróban azonban el kell mondani, hogy sokat segítene az A csoport első helye, hogy a nyolcaddöntőben a B csoportból következzen az ellenfél. Ott pedig egy erős kvartett van az USA, Horvátország, Szlovénia és Brazília válogatottaival.

Kayseriben, ahol Szerbia játszik, Isztambulban, Ankarában és Izmirben szombaton rajtol a vb. Az első meccseket közép-európai idő szerint 14 órakor kezdik, Szerbia pedig 17 órakor a három afrikai válogatott egyikével, Angolával találkozik. Másnap a németek következnek szintén 17 órás kezdettel, s itt már tényleg elkelne a teljes csapat, különben a kellemetlen vereség lehetőségével is számolni lehet.

A csoportok

A csoport (Kajsery): Szerbia, Angola, Argentína, Németország, Ausztrália, Jordánia

B csoport (Isztambul): Brazília, Irán, USA, Horvátország, Szlovénia, Tunézia

C csoport (Ankara): Görögország, Kína, Törökország, Elefántcsontpart, Oroszország, Puerto Rico

D csoport (Izmir): Kanada, Libanon, Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Új-Zéland

A vb-k dobogósai

1950, Argentína: 1. Argentína, 2. USA, 3. Chile (9. Jugoszlávia)

1954, Brazília: 1. USA, 2. Brazília, 3. Fülöp-szigetek (11. Jugoszlávia)

1959, Chile: 1. Brazília, 2. USA, 3. Chile

1963, Brazília: 1. Brazília, 2. Jugoszlávia, 3. Szovjetunió

1967, Uruguay: 1. Szovjetunió, 2. Jugoszlávia, 3. Brazília

1970, Jugoszlávia: 1. Jugoszlávia, 2. Brazília, 3. Szovjetunió