Lassan ötven éve annak, hogy túljutottam az általános iskola alsó osztályain, de az ilyen hosszú idő sem akadály, hogy emlékezzek rá, nekünk a 3. és 4. osztályban nem volt külön tornatanárunk. Persze, iskolai tornatermünk sem. Volt-e egyáltalán tornaóránk és az hogyan nézett ki, milyen tartalommal zajlott, különösen télen, arra viszont nem emlékszem. Feltehetően labdáztunk – akkoriban nagyon népszerű volt a négy tűz között nevű játék is –, asztaliteniszeztünk és futottunk. Két pingpongasztalunk volt, és jó nagy iskolaudvarunk, ahol nemcsak az épületet lehetett körbefutni, hanem az 50 méteres síkfutás sem volt gond.
S habár a tanító néni tartotta a nekem már homályba vesző tartalmú órákat, biztos vagyok benne, hogy szerettük a testmozgást, hisz később, felsős korunkban osztályomból többen is részt vettünk a különféle iskolák közötti és városi bajnokságokon.
Arról időközben értesültem, hogy az iskolákban csökkentették a tornaórák számát. Minél több lett a tornaterem, annál kevesebb az óra, hisz az iskolák, hogy némi mellékkeresethez jussanak, a termeket kiadták bérbe a kluboknak, cégeknek és egyéb rekreáló csoportoknak. Hogy a kettőnek, mármint a bérbeadásnak és az órák száma csökkentésének volt-e bármilyen köze, annak nem jártam utána. S a hét elejéig azt sem tudtam, hogy Szerbiában vannak városok, például Kragujevac, ahol a 3. és 4. osztályokban már külön tornatanár is dolgozott. A múlt idő itt indokolt, hisz a napokban, anélkül, hogy erről értesítették volna az érdekelteket, kirúgták őket. Pontosabban, megszüntették a munkahelyüket, ami egyre megy.
Szerintem szép, nemes és helyénvaló ötlet volt, hogy a 9-11 éves tanulókkal szakember foglalkozzon. Rendjén lett volna, ha ezt másutt is bevezetik. A testnevelés ugyanis amúgy is kilóg az iskolai tananyagból, s tanácsos, ha a sportra és egészséges testmozgásra olyasvalaki tanít, aki ért hozzá. Elvégre a zeneiskolában az ember elvárja, hogy a zongorázást ne lakatos, az iparos iskolában pedig az esztergálást ne karmester tanítsa.
Az egész tehát egészen rövid ideig tartott. Kragujevac az illetékes minisztériumtól megkapta a legsportosabb város címet, azután a másik tárca lefújta az egész gyakorlatot. Csak pénz kérdése lenne, vagy pedig az ötlet nem vált be, erről egy szót se hallani. Az egyetemet végzett emberek az utcára kerülnek, a gyerekek szakavatott tanárok nélkül maradnak, s nem vitás, hogy a legsportosabb város rövidesen nem lesz már az. S mindez akkor, amikor a legfelsőbb politikai körökben az a legnagyobb, szinte egyetlen gond, hogyan lehetne délebbre másoknak, az Alkotmánybíróság döntősével ellentétben, havonta mégis két fizetést adni.
