Szombaton a zentai birkózók az I. liga 4. fordulójában a nagybecskereki Proletert fogadták. A mérkőzés kétesélyes volt, s egy kis szerencsével meg hatalmas akarással a hazaiak szerezték meg a győzelmet. A zentaiak büszkék lehetnek a csapatukra, hiszen messze a liga legfiatalabb és legígéretesebb gárdájáról van szó, de jövőre összetalálkoznak majd még egy ilyen fiatal csapattal, méghozzá a tamáslaki Partizannal, amely október derekán Zomborban harcolta ki azt, hogy jövőre a legjobbak társaságában, az I. ligában szerepeljen. Nagy siker ez a fiúk számára, de edzőjük, Bojan Mijatov becsületére is válik, hiszen a Zentáról elszármazott egykori válogatott unszolására nevezték be a gárdát, s irányításával történt meg a tamáslaki csoda.
• Ebben az országban sajnos már kuriózumszámba megy az, ha valamely birkózóegyesület komoly utánpótlás-neveléssel is foglalkozik. E sorba tartozik a Zenta, a Potisje és a Spartacus, valamint a Proleter is. Nagybecskerek régebben pont arról volt ismert, hogy a városhoz tartozó falvakban is gőzerővel folyt a munka. Most mi a helyzet?
– Nagybecskereken és vonzáskörében manapság is négy klub létezik. Tamáslakán és Botoson továbbra is kiváló pioníriskola működik, s később innét csalogatjuk be őket Nagybecskerekre, ahol minél több jó birkózót próbálunk kinevelni. Természetesen a városi iskolákban is verbuváljuk a gyerekeket. Minderre mellettem még négy fizetett edző van, s ennek is köszönhető az, hogy a tamáslaki Partizan fiataljaival megnyertük a II. ligát, s jövőre a legjobbakkal mérhetik össze magukat. Eredetileg úgy volt, hogy három fordulóban bonyolítják le a bajnokságot, ám végül az a döntés született, hogy a Zomborban megtartott 2. forduló három mérkőzése után döntésre viszik a dolgot, tisztán spórolás miatt. Eldicsekedhetünk azzal, hogy csapatunk igen könnyen nyert meg minden meccset, még úgy is, hogy egy súlycsoportban nem volt versenyzőnk.
• Miért van szükség Nagybecskereken két I. ligás csapatra?
– Azért, mert az I. ligában maximum 7-8 fiatal próbálhatja magát ki akkor, ha csak egy csapatot indítunk. Így további 10 ígéretes tehetségnek sem veszik kárba a téli felkészülése.
• Sajnos azt látjuk, hogy a Zenta és a Potisje egy csapattal is csak nagy nehézségek árán tudja végigcsinálni az idényt. Ez azt jelenti, hogy Nagybecskerek ennyit áldoz a birkózásra?
– A Proleternek igen szolid költségvetése van a városnak köszönhetően, s ez csak növekedni fog a Partizan sikere miatt. A vezetőségben vannak továbbá igen ügyes emberek, így főleg Dragan Vulešević elnöknek és Željko Trajković vezetőségi tagnak köszönhetően a szponzoroktól is rengeteg pénzt kapunk. Mindent összevetve, 7–8 millió dinárból gazdálkodunk. Ehhez képest a Zenta költségvetése nevetséges, hiszen mi havonta költünk annyit ösztöndíjakra. Nálunk ezek a juttatások és a fizetések méltányosak, és nem késnek, s szomorúnak tartom, hogy egy olyan múlttal és tradícióval büszkélkedő klub, mint a nevelőegyesületem, a Zenta nem kap a várostól annyit, hogy a klub normálisan működhessen. Szomorú ez azért is, mert szinte minden korcsoportban válogatottakat ad. Régebben, az én időmben Csáki Dezső igen sokat segített a Zentának, de azóta még arra sem futja, hogy kellő sportfelszerelést adjanak minden versenyzőknek.
• Említetted, hogy mennyi fizetett edző van. Nekik az a dolguk, hogy iskoláról iskolára járjanak, toborozzák a gyerekeket, majd edzéseket tartsanak?
– Tamáslakán és Botoson vannak szőnyegek, tehát ott folyamatosak az edzések. Természetesen ilyen kis közegekben rengeteg a gond, de ezeket megpróbáljuk mind elhárítani. A megbízott embereink három-három hónaponként vándorolnak egyik iskolából a másikba, s a mennyiségből később próbáljuk kiszűrni a minőséget. E téren valóban áll az a megállapítás, hogy Nagybecskerek a sport, a birkózás városa. A fiatalokat viszont már nem érdeklik a nehéz sportágak, ahol igen keményen kell edzeni, ezért igen sokat kell dolgozni, hogy a kölyköket hozzánk irányítsuk.
• Hamarosan elvégzed a testnevelési egyetemet. Az ott szerzett tudás mennyiben segít az edzősködésben?
– Maga az egyetem egy nagy tapasztalatszerzés, de számomra az fontosabb, hogy immár több évtizedet töltöttem a birkózásban, s sokat tanultam Molnár Miki bácsitól, Zörgő Lászlótól, majd később Szabó Palóc Nándortól. Manapság már nem lehet edző valaki diploma nélkül, s ezt inkább az anatómia és a fiziológia terén hasznosítom.
• Nagy visszhangot keltett Radomir Petković és Frísz Krisztián doppingesete. Ti Kriszti révén érintettek vagytok. Mi volt Nagybecskereken minderről a vélemény?
– Kriszti esetében minden rosszul sült el, holott egy szimpla vízhajtóról volt szó. Sajnos tudom a WADA álláspontját, de sportolóként akkor sem tudom elfogadni azt, hogy egy kalap alá veszik azokat, akik anabolikus szteroidokat használnak, azokkal, akiknél vízhajtót mutatnak ki. Itt az volt a nevetséges, hogy Petković esetében előbb hoztak döntést, mint Kriszti ügyében. Frísznek a két év eltiltás katasztrófa lett volna, hiszen akkor idő előtt befejezte volna a karrierjét, s elúszott volna számára a londoni olimpia. Nagybecskereken épp ezért nem volt semmilyen negatív felhang sem, hiszen mindannyian ugyanabban a sportban vagyunk, s tudjuk, milyen nehéz mindez.
• Végezetül, légy szíves, sorold fel azoknak a fiataloknak a nevét, akik kiharcolták az I. ligát!
– Marko Imbronjev (55 kg), Ivan Nećakov, Darko Išić (66 kg), Marko Štiklica, Miloš Marjan (74 kg), Marko Stanojčić, Đorđe Mickolski (84 kg), Nikola Eremić (96 kg), Bojan Grujić és Dejan Dragin (120 kg).
