A szülői házban még mindig csak az egyik gyerekszoba az övé. Lassan már szűkös, hiszen az egyik falat teljesen elfoglalja a serlegek, plakettek, érmek és oklevelek sokasága, s mivel sportágában, a tekében 23 évével még szemtelenül fiatalnak számít, a közeljövőben várható, hogy nagyobb fal, nagyobb szoba kell majd.
Zavarkó Vili a világ legjobb tekézője. „Koronázása” a közelmúltban, az ausztriai Ritzingben történt meg, ahol a felnőttvilágcsúcsa és csapatbajnoki aranya mellé egyéni és kombinációs világbajnoki aranyat biggyesztettek a nyakába, s immár sehol, de sehol a világon nem kérdőjelezik meg primátusát. Az óbecsei fiatalember azonban szerényebb annál, mint hogy ezzel különösebben kérkedjen. Pedig a Májusi Díjat is odaítélték neki az idén, amelyet meg nem sokan kapnak meg ilyen korban. Csapatával, a zólyombrézói (Podbrezová) Sporttal nemrég diadalmaskodtak a szkopjei világkupán, a szlovák bajnokságban toronymagasan ő a legjobb, most pedig a Bajnokok Ligájára készülődnek, ahol az első ellenfelük pont a szkopjei Makpetrol lesz.
• Azzal, hogy Németországból a szlovák Ivan Čech hozzátok igazolt, szponzorotok csak a győzelmet ismeri el. Mekkora nyomás volt ez a szkopjei világkupán?
– Elég nagy nyomás volt az egész csapaton, mert a főnök immár követelte a jó eredményeket. Čech mellett edzőnek szerződtették ugyanis a világbajnok szerbiai csapat szövetségi kapitányát, Miloš Ponjovićot is. Mintegy két és fél hónapot készültünk a világkupára, ezzel együtt a felnőtt egyéni vb-re, de sikerült minden kupát, versenyt megnyernünk. Magyarkanizsán például a Duna-kupát, ahol új pályacsúcsot állítottam fel 700 fával. A döntőben 70 fával győztünk a Szeged ellen. A világkupa rajtján csak azt volt nehéz eldönteni, ki kezdjen. Fontos, hogy az első játékos jól teljesítsen. Bevallom őszintén, én nem szeretek kezdeni, hanem másodikként vagy harmadikként gurítok a legjobban. Čech jól kezdett, s innen már nem volt nehéz dolga a csapatnak. Nagy meccs volt a Zalaegerszeggel, és a döntőben a Zadarral is. Ott a legjobbjukkal, Koszta Manevvel kerültem össze, s 3:1-re nyertem. Ezzel el is dőlt a meccs, bár a végén voltak még izgalmak. E három összecsapás alatt viszont annyira kiürültem, hogy amikor hazaértem, egyáltalán nem volt kedvem edzeni.
• Nyilván ezzel így voltál Ritzing után is.
– Igen, s ez még mindig tart. Fejben annyira fárasztó volt, hogy még most is csak edzegetek, de főleg csak pihenek.
• Nem tartottál a másik Manevtól, Brankótól, aki ifjúsági világbajnok?
– Őszintén? Nem. Nyugodt voltam, s mivel jól játszottam, magabiztos is. Azt mondta nekem a felsorakozásnál: „Beszéljük meg: aki itt nyer, az legyen a világbajnok!” Mosolyogtam rajta, mert tudtam, hogy ő nem nyerhet ellenem. A meccs csak az első gurításig volt érdekes, mivel én kilenccel kezdtem, ő meg öttel… Az egész vb-n egyébként csak két szettet veszítettem, az egyiket a döntőben Kotyzának adtam, mert egy olyan kötött, háromfás állást nem szedtem le, amit még álmomban is megcsinálnék. Így nyert egy fával.
• A németeket mindig a döntőbe várjuk, ám az utóbbi időben mintha visszaestek volna. Te hogy látod a mozgásokat a világ élvonalában?
– Régen tényleg úgy volt, hogy mindenki rettegett, ha német ellenfelet kapott. Manapság meg úgy van, hogy mindenki retteg, ha Szerbiát kapja. Ott másnak aranyérmet nem nagyon lehet szereznie. Én is ki tudok kapni, nekem is vannak rossz napjaim, de általában az ellenfeleknek rezeg az inuk.
• Mi lett a vegyes párossal?
– Talán jobb is, hogy kiestünk, mert tényleg nem tudom, kibírtam volna-e másként. Az a pénteki nap pokolian nehéz volt. A sprintet 10.30-kor kezdtük, s 17 órára fejeztem be a döntőt. Ott három rádobással kaptam ki, majd mindjárt az eredményhirdetés után gurítottam a 120-at Bulkával. Semmi pihenő, semmi masszázs! Mindennek a tetejében az este még doppingvizsgálatra is elvittek, ahol még három órát töltöttem. Éjjel 11 után kerültem az ágyba, majd másnap délelőtt 11-kor már játszottam is az elődöntőt Farkassal. Nagyon fájt már a bal lábam, de összeszedtem magam.
• Azt mondják, hogy a világon talán te edzel a legfanatikusabb módon. Akkor más hogy bírta volna ki?
– Vannak még azért, akik szintén sokat edzenek. De ezt a maratont szinte nem lehet kibírni, bármennyit is készül az ember. A döntőben sokat segítettek a nézők, hiszen 1500-an buzdítottak bennünket, fantasztikus volt a hangulat. Ellenfelem jól kezdett, 161 fával nyitott, de 20 fával kikapott, mert én meg 181-et ütöttem!
• Említetted, hogy jelenleg teljesen ki vagy égve. Hogy tudod ilyenkor kikapcsolni magadat, hogyan lazítasz?
– Azért edzenem kell, mert már készülünk a Bajnokok Ligájára. Ott, Podbrezován egyébként gyakran eljárok egy wellnessközpontba, meg a többi szokványos dolog: egy kis számítógép, internet.
• Arra van-e már valami számítás, ki lesz az ellenfél a négyes döntőben?
– Erről még nem gondolkodtunk, hanem mindig csak a soron következő ellenfél járt az eszünkben. Az biztos, hogy nem lesz két magyar csapat, hanem csak egy, meg talán egy német és egy horvát. Én a németeket szeretném a döntőben, mert most már olyan idők jönnek, amikor nekik rezeg majd a gatyájuk!
• Gondolom, figyeled az utánpótlást. Ki lehet az, aki esetleg letaszít a trónról?
– Ezt soha nem lehet tudni. Ernyesi Robiból nagy játékos lehet, ha mindent belead. Sok futás, sok edzés. Szerbiában egyértelműen ő a legnagyobb tehetség.
• Elismerések, fogadások, kitüntetések.
– A vb-aranyaim után gratulált a szakági miniszer asszony és Aleksandar Šoštar. Nagyjából ez volt az egész. Óbecsén minderről nem nagyon vettek tudomást. S ez az, ami a legjobban fáj. Nem pénzbeli elismerés hiányzik, de azért mégiscsak furcsa, hogy abban a városban, ahol a világbajnok él, nincs egy normális tekepálya. Pedig régen nagyon sokan űzték ezt a sportágat a környéken. Manapság már a fogadásokra sem szívesen megyek el, hiszen sokaknak csak arra vagyok jó, hogy fényképezkedjenek velem. Tőlem kérdezgetik, mikor lesz már pálya itt, s én meg csak pirulok mások helyett, mert fogalmam sincs.
• Hároméves szerződés köt a jelenlegi csapatodhoz. Jövőre már várható, hogy mások is bejelentkezzenek érted?
– Igen, s ez csupán az anyagiaktól függ. Jelenleg nagyszerűen érzem magam Szlovákiában, mindent megkaptam, új lakást, számítógépet, mindent. Csak nyomós okból váltanék.
