A múlt hétfőn már beszámoltunk arról, hogy az idei birkózóbajnokságot lezáró, Belgrádban megrendezett négyes döntő botrányos véget ért, mert a címüket elveszített fővárosiak nem tudtak belenyugodni vereségükbe, s a rendezésben észlelt számos hiányosság mellett azzal tetőztek mindent, hogy megtámadták Lőrinc Rudolf magyarkanizsai bírót, aki a Spartacus elleni finálé mindent eldöntő összecsapását vezette. Az ügy epilógusaként Željko Trajković , a szerbiai szövetség elnöke felfüggesztette tisztségéből a botrány szereplőit, másnap azonban Boško Kecman , a Partizan edzője a Sportski Žurnal belgrádi sportnapilapban olyan arcátlan kijelentést tett, hogy Lőrinc már azelőtt a földre rogyott, mielőtt ő megütötte volna.
Az eset nagy hullámokat vert Magyarkanizsán és Szabadkán, mert a Spartacus komplett csapata, de még e sorok írója is méterekre állt a történésektől, s bizony valóban pofátlanság gúnyt űzni abból, hogy egy megbecsült sportmunkás eszméletlenül fekszik a parketten.
Az ilyen eseteket hajlamosak vagyunk elpisszegni, mert óhatatlanul más dolgokat is bele akarnak keverni az ügybe. Tény azonban az, hogy már a meccs közepén nacionalista bekiabálásoktól zengett a katonai gimnázium tornaterme (a főkolompos pedig a nevezett Kecman edző fia volt), Lőrinc magyar felmenőit szidták, pedig a belgrádiak a vereségért csak magukat okolhatják, mert a Spartacus egyszerűen jobb volt náluk.
– Az eset azzal kezdődött, hogy a 120 kg-osok küzdelmében úgy ítéltem meg, a belgrádi Radosavljević nem akart „dolgozni” a parterre-ben, így mintegy 10-12 másodperc után felállítottam őket. A Partizan edzője ekkor berohant a szőnyegre, és igen trágár szavakkal sértegetett. Mivel a helyzet a végsőkig kiélezett volt, nem akartam neki felmutatni az egyébként jogos piros lapot, hanem a főbíróra, Jakokovljevićra hagytam a döntést, aki viszont nem reagált. A harmadik menet végén volt videó-visszajátszás, de maradt az ítéletem, azaz 1 pont a szabadkai Franjkovićnak, amivel ő és csapata is megnyerte a küzdelmet. Ezután kezdődött az incidens, s ahogy mentem a jegyzőkönyvvezetői asztal felé, Kecman ököllel a bordáim közé vágott. Én eltoltam magamtól, megkérdeztem, hogy mire jó mindez, s ahogy alá akartam írni a jegyzőkönyvet, lehajoltam, s attól kezdve nem emlékszek semmire. Akkora ütés ért, hogy kisebb agyrázkódást kaptam, s két-három percig a padlón voltam. Az ütés a nyakszirtem és a tarkóm környékén ért el. Az eszméletvesztést az ottani ügyeletes orvos is megerősítette. Ezután kértem Trajković elnököt, hogy hívjon rendőrt, mert a teremben nem volt. Az elnök telefonált is, de a rend őrei 40 perc után sem érkeztek meg. Közben a Partizan versenyzői és a nézőtéri huligánok hiénákként köröztek körülöttem. Ezután Borsos bírókollégám kikísért, de még az ajtóban is várt Radosavljević, hogy elégtételt vegyen. Nem tudom, miért, hiszen a bíráskodásra nem volt panasz. Borsos ekkor elhozott a zentai kórházba, s látleletet vettek. A rendőrségi feljelentést én másnap meg is tettem, s az ügy elkezdődött, mert már csütörtökön kerestek a Savski Venac-i rendőrségről.
• Ha a belgrádiak megpróbálják elkendőzni az ügyet, mit szándékozik tenni?
– Semmiképp sem szeretném annyiban hagyni. Ez nem az első ilyen eset Belgrádban. A kollégáim közül szinte már nincs senki, aki a Partizannak merne fújni, hiszen ez már a harmadik bíróverés. Ezért van az, hogy engem küldtek a sorsdöntő mérkőzéseken a szőnyegre, hiszen – mint a tavalyelőtt legjobb bírónak megválasztott személy – mindig a tudásom legjava szerint bíráskodtam. Bízom abban, hogy maximális büntetést kapnak. Én még a Partizan ezüstérmét is megvonnám. Ilyen versenyzőknek és edzőknek nincs helyük a sportban.
A héten egyébként a Partizan igazgatója, a szintén szuszpendált Rajko Baltić valóságos telefoninváziót intézett a szövetség tisztségviselői felé. Az kiabál, akinek a háza ég. De mennyire? Mit jelent a szuszpendálás? Ezt kérdeztük meg Trajković elnöktől:
– Ez azt jelenti, hogy fel vannak tisztségükből függesztve mindaddig, amíg össze nem ül a szövetség fegyelmi bizottsága, s nem hoz más döntést. Ezt az ülést valószínűleg még december folyamán megtartjuk.
Milorad Dokmanac szövetségi kapitány, a tartományi sporttitkárság szaktanácsadója is fel van háborodva az eset miatt, s elárulta, a szövetségben máris készítik azokat a dokumentumokat, amelyekkel elejét próbálják venni a fociból már ismert huliganizmusnak és erőszaknak.
S hogy Lőrinc bíró mit lép tovább?
– Nem tudom. Féltem a családomat, így addig „jegelem a dolgot” míg meglátom, milyen döntést hoz a fegyelmi bizottság…
