1995-ben vált ismertté Jean-Marc Bosman belga labdarúgó, aki több ezer társának kényelmes és gondtalan életet biztosított. A 44 éves Bosman ma pénztelenségben él, amihez még társul az alkoholista múltja és az adósságok. A német Bild napilapban megjelent interjúban a belga játékos nem először panaszkodott már nyilvánosan a nehéz mindennapjaira. 1995 decembere óta, amikor Bosman a bíróságon megnyerte az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elleni pert, attól a pillanattól kezdve az Európai Unióban élő labdarúgókra és a többi sportolóra is ugyanazok a szabályok lettek érvényesek, mint az EU munkásaira. Bosman a kitartó és fáradalmas harcával rengeteg labdarúgóval és azok menedzsereivel tett jót, hiszen az a pénzösszeg, ami addig a klubok számlájára került, az Bosmannak köszönhetően már a játékosok és a képviselőik zsebében köt ki. (A szerződésük lejárta után a futballisták ingyen igazolhatók, viszont jóval magasabb fizetést kérnek, mondván, új egyesületük még így is jobban jár, mint ha csillagászati összeget kellene fizetnie érte régi klubjának. A Chelsea például ingyen igazolta le a Michael Ballackot, akinek lejárt a szerződése a Bayern Münchennél, viszont heti 90 ezer font fizetést kért – és kapott – a londoni klubtól). Sokan emlékeznek rá, hogy Bosman, aki sokkal okosabban gondolkodott a többi labdarúgónál, azért ment a bíróságra, mert a belga Liége azáltal, hogy horribilis összeget (800000 dollárt) kért a francia Dunkerque-től kártérítés címén, lehetetlenné tette az ő átigazolását az egyik klubból a másikba.
– Nem sok hasznom volt az egész pereskedésből, ugyanis a Belga Labdarúgó-szövetségtől kapott 400000 euró nagy részét az ügyvédeknek kellett adnom. A maradékon vettem egy kis házikót, s így végre elköltözhettem a szüleim házának garázsából, melyet éveken át építgettem, csinosítgattam, hogy lakható legyen. A saját igazamért és a labdarúgásért harcoltam, ám az ügy szépen lassan annyira kiszélesedett, hogy előre nem gondolt határokig is eljutott. Támadtak, sőt meg is fenyegettek: az UEFA, a Belga Labdarúgó-szövetség, az Európai Labdarúgóklubok Szervezete... Akkor eldöntöttem, hogy a végsőkig elmegyek, s elhatároztam, hogy ettől a perctől kezdve már nem az én esetemért harcolok, hanem az összes jelenlegi és jövendőbeli labdarúgóért is – nyilatkozta Bosman, aki nem sokkal a bírósági ítélet után egy sérülés miatt befejezte pályafutását, s azóta semmilyen jövedelme nincs. Bosman még ma is úgy gondolja, jól cselekedett, döntését sose bánta meg, de egy nagy adag keserűség azért van benne. A milliomos labdarúgók vagy szervezetek közül, akik miatta lettek gazdagok, soha fel nem keresték.
– A Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szövetsége (FIFApro) 1997-ben azt ígérte, hogy minden évben 25000 eurót fizet majd nekem. Erre soha nem került sor. Néha kaptam támogatást, ám ezekből több gondom származott, mint hasznom, ugyanis a belga adóhivatal rám szállt. Sokszor felteszem magamnak a kérdést: hol vannak a labdarúgótársaim támogatásai? – mondta Bosman, nem titkolva:
– Olyan valamit tettem a labdarúgókért, amit soha egyetlenegy szervezet, szövetség sem volt képes megtenni értük. Ma például megtörténhet az, hogy a pályán 11 külföldi labdarúgó játszik, 8 ül a kispadon, s még 11 a lelátón. És nem mellékes, hogy valamennyien jól élnek, jó fizetést kapnak. Ez nekem köszönhető! Nem akarok semmi mást, csak elismerést.
Bosmannak nem csak a focipályán nem volt szerencséje: mára két váláson és egy alkoholista korszakon van túl.
– Igen, nem tagadom, alkoholista voltam. Sok idő kellett, mire ezt bevallottam. Alkohol nélkül remegett a kezem. Két pohár után már nem volt ilyen gond.
A jelenlegi barátnője, Carine, amikor két évvel ezelőtt megismerte, még semmit nem tudott az alkoholproblémáról, de szerencséjére a lány kiállt mellette, segített neki. Az akkori vizsgálatok kimutatták, hogy Bosman mája nagyon rossz állapotban van. A barátnője tudta, vagy sikerül neki felállni a padlóról, vagy meghal.
– Ma már tudom, hogy az alkoholizmus betegség. Büszke vagyok magamra, hogy sikerült legyőznöm. 2007 december 27-e óta egy korty alkoholt se ittam.
Az alkoholizmus mellett más egészségügyi problémája is volt. Tavaly ősszel csípőműtétje volt, s azóta műcsípővel „közlekedik”. A megpróbáltatások azonban még nem értek véget, ugyanis az adóhivatal 100000 euró befizetésére kötelezte Bosmant, amiért nem fizetett adót a különféle donációk után. Mivel nincs jövedelme, részletekben (havonta 2000 euró) törleszti az adósságot. A barátnője segítségével nemrég az egyik minőséges, pamutból készült pólómárka az ő nevét viseli, s mivel Carine úgy véli, úgy Bosman neve még mindig sokat jelent az emberek számára, ezért a játékos a saját honlapján – www.jean-marc-bosman.com – hívja fel a labdarúgók figyelmét, hogy vegyék meg a 80 euróba kerülő pólókat. Bosman szerint ez már elég lesz arra, hogy elismerjék, mit is tett ő értük.
– Egy profi focistának manapság mit jelent 80 euró? – kérdezte a beszélgetés végén minden idők legnagyobb futballmegreformálója.
A Bosman-szabály
1995. december 15-én a Luxembourgban székelő Európai Bíróság C-415/93 számú határozatában kimondta a sportolók szabad mozgását, amely két pontot foglal magában. Egyrészt a lejárt szerződésű sportolókért kért kártérítési díj eltörlését, másrészt az idegenlégiósok számát korlátozó szabályok eltörlését (idegenlégióson egyelőre az Európai Unió állampolgárai értendőek).
