A fővárosiak és a nagybecskerekiek bánatára, a szabadkaiak mérhetetlen örömére a Spartacus nyerte meg az idei birkózóbajnokságot, miután a Belgrádban vasárnap megtartott rájátszás elődöntőjében 4:3-ra legyőzte a Partizant, a döntőben pedig 5:2-re diadalmaskodott a címvédő Proleter felett.
A Spartacusnak ez a jubiláris 20. országos bajnoki címe, mostani győzelmét viszont kisebb meglepetésnek is lehet nyilvánítani, hiszen a bajnokság alapszakaszában három vereséget is szenvedett, s nem úgy nézett ki, hogy le tudja győzni legnagyobb riválisait. A szabadkaiak sikere azonban teljesen megérdemelt, mivel az elődöntőben kibírták a fővárosiak nyomását (a Partizan bajnoki titulussal akarta megünnepelni fennállása 60. évfordulóját, s ennek érdekében mindent megtettek, még a szervezők is), a döntőben pedig olyan becsvággyal estek a nagybecskerekieknek, hogy azok összeroppantak az esélyesség terhe alatt. A Spartacus mellett szóltak Sreten Damljanović edző kiváló taktikai húzásai, s az a tény, hogy az észak-bácskaiak egy autóbusznyi szurkolót vittek magukkal, akik végig buzdították kedvenceiket. A csapat kulcsembereinek Mario Štefanek és Danilo Bosnić bizonyultak, akik gigászi csatákat vívtak ellenfeleikkel, s mindkét esetben győztesként jöttek le a szőnyegről.
Az indulatok már az első elődöntős mérkőzésen elszabadultak, hiszen 2:2-es meccsállásnál a vendéglátó fekete-fehérek már érezték, hogy baj lehet. Bulatović és Bosnić csatája ugyanis a győztesről is szólt, s bevetésre került a meccsfelvétel, mert immár a birkózásban is lehet kérni a vitás jelenetek és pontok újraelemzését. Ez hasonló, mint a teniszben a challenge, csak a birkózásban a díjalapok nem olyanok, mint a fehér sportágban – jegyezte meg a zentaiak edzője, Zörgő László, aki érthető módon egykori tanítványainak, a Proleter három zentai légiósának szurkolt. A visszajátszás megerősítette a szabadkai fiú előnyét, s ekkor ellenfele már nem válogatta meg az eszközöket, alaposan megfejelte Bosnićot, aki végül valahogy csak megőrizte hidegvérét, győzelemre vitte a párharcot és az egész meccset, mivel utána Franjković könnyedén betusolta Radosavljevićet és a Spartacus előnye behozhatatlan 4:2 lett. A szervezőknek ekkor még egy próbálkozásuk volt annak érdekében, hogy valamiképp visszafordítsák a dolgot, nevezetesen az, hogy a szurkolók miatt akarták megszakítani a meccset, de Davor Štefanek közbenjárására ismét igen fegyelmezett lett a buzdítás, s a Partizan számára nem volt menekvés.
A másik elődöntős mérkőzés simább volt, mert a kragujevaci Radnički nem tudott jelentősebb ellenállást tanúsítani a címvédő bánátiaknak, akik végül 5:2-re nyertek.
Az újabb bonyodalom azonban ezután kezdődött, hiszen megjelentek a doppingellenőrök, s kiderült, hogy bizony néhány versenyzőnek pisilni kell az epruvettába. Hogy ez miért keltett akkora riadalmat, nem lehet tudni, s azt sem tudjuk, mi lett a vége a dolognak. Mindenesetre doppingellenőrzésre egy ilyen versenyen számítani kell, annál is inkább, mert az egykor válogatott Bajlović pozitív tesztje és eltiltása sajnos a birkózókra irányította a figyelmet.
Az egyórás szünet után a két vesztes esett egymásnak, s végül a 120 kg-osok mérkőzése döntött, amelyben Spasićnak egy fikarcnyi esélye sem volt az izomkolosszus válogatott Petković ellen.
Következett a mindent eldöntő mérkőzés, amely mindjárt az elején hideg zuhannyal szolgált a nagybecskerekieknek, mert a fent említett Mario Štefanek legyőzte a Proleter bolgár légiósát, Rumen Sztarcsevet. E küzdelemben is a felvételt hívták segítségül, de mindez nem segített a címvédőnek, mert a bírók ismételten a szabadkainak ítélték a kérdéses pontot. A folytatásban Frísz Krisztián alaposan megdobálta egykori klubtársát, a szintén zentai Futó Szabolcsot, s ezután jött a szabadkai tréner zseniális húzása: 66 kg-ban ugyanis nem az abszolút favorit Davor Štefaneket indította, hanem a fiatal Torma Szilárdot, aki végül legyőzte Gecint, Štefanek pedig felment a nála jóval nehezebb, de tapasztalatlanabb Báló Petarra. Róla tudjuk, hogy erőben e ligában mindenkivel felveszi a versenyt, de fejben ezúttal gyengébb volt, mert nem használta ki előnyét, hagyta, hogy a parterre döntsön, onnan pedig Davor megcsinálta a kötelezőt. Ez a küzdelem nagyjából döntött is a végső győztesről, annak ellenére, hogy Fijat még egy utolsó és nem is reménytelen próbálkozást tett Bosnić ellen, de az újabb challenge után már ünnepeltek a két-fehérek. Az utolsó két mérkőzésnek már nem volt jelentősége, ám Bojan Mijatov profi hozzáállása útmutató kell hogy legyen a csapattársainak, mert a zentai fiatalember már csak presztízsből is megverte Franjkovićot. A döntő végül 5:2-vel zárult, s intő jel a Proleternek, hogy a két győzelmet két zentai vívta ki.
Spartacus–Proleter 5:2
A döntő jegyzőkönyve, 55 kg: M. Štefanek–Sztarcsev 1:0 (2:2, 1:4, 3:1). 60 kg: Futó–Frísz 0:1 (0:10 – t. tus, 0:10 – t. tus). 66 kg: Torma–Gecin 1:0 (2:0, 1:2, 2:1). 74 kg: D. Štefanek–Báló 1:0 (3:0, 2:1). 84 kg: Bosnić–Fijat 1:0 (2:1, 1:1). 96 kg: Franjković–Mijatov 0:1 (1:1, 1:3). 120 kg: Ivankov–Grujić 1:0 (1:1, 1:1).
Az elődöntőben: Partizan–Spartacus 3:4, Proleter–Radnički (K) 5:2. A 3. helyért: Partizan–Radnički (K) 4:3.
A pezsgőbontás és edződobálás után Željko Trajković, a Szerbiai Birkózószövetség közelmúltban megválasztott elnöke adta át az aranyérmeket és a serleget a szabadkaiaknak, kihangsúlyozva, hogy egy kicsit ő is győztesnek érzi magát, hiszen egykoron maga is a Spartacus tagja volt. Diplomatikus érzékre vall ezek megjegyzése, bár a döntő közben még más volt a helyzet, hiszen ő is az egyik sikerkovácsa a Proleter zsinórban négy megnyert bajnokságának, s biztosan nem volt könnyű nézni földijeinek vereségét.
A szervezésre egyébként nem lehet különösebb panasz, a bírók is nagyjából igazságos ítéleteket hoztak, csak feltűnő, hogy a challenge lehetőségével szinte minden tekintélyüket elvesztik a szőnyegen, mert valahányszor megkérdőjelezhetik döntéseiket. Ezúttal is nekik kellett magyarázkodni, szinte semmilyen szankció nem követte azt, ha versenyzők, kísérők vagy szurkolók beszaladgáltak a szőnyegre, s bizony néhány pillanatban a testi épségük is veszélyben volt. Abban az országban, ahonnan az utóbbi értizedekben a világ legjobban megbecsült bíróit delegálhattuk a nagy versenyekre, furcsa volt ezt látni...
Összességében tehát az a csapat nyerte meg a bajnokságot, amely a legjobban akarta, s a szőnyegen mindent el is követett ennek érdekében. A Partizan a fővárosiakra jellemző nagymellénynek lett az áldozata, a Proletert pedig mintha fásulttá tette volna a négy titulus. Vérpezsdítésre lesz ott szükség, meg komolyabb utánpótlás-nevelésre, mert a légiósaik nélkül nem sokat ér a bőrük. Nem kell elfeledni azt sem, hogy a Zenta minden bizonnyal ismét az I. liga tagja lesz jövőre, s néhány év múlva beérik az a tehetséges generáció, amely már most bontogatja a szárnyát. Ha a klub véglegesen talpra áll, s sikerül neki visszacsalogatni a légiósait, mérget lehet venni arra, hogy rövid időn belül a Tisza-partiak is beleszólnak a bajnoki cím sorsába.
Addig pedig: ünnepeljenek megérdemelten a szabadkaiak!
(Képriportunkat a hétfői Sportvilágban tekinthetik meg.)
