Vasárnap töltötte be 75. életévét Richard Fosbury olimpiai bajnok amerikai magasugró, a róla elnevezett magasugró-technika kidolgozója. Az Oregon állambeli Portlandben született 1947. március 6-án, magasugrással 11 éves korában kezdett foglalkozni. A hagyományos technikákkal nem ért el jó eredményeket, edzői már azt fontolgatták, hogy eltanácsolják. Az 1,93 méter magas Fosbury már egyetemista volt, amikor hosszas kísérletezés után megalkotta a flop stílust: a lendületet félkörben nekifutva szerezte, felugrás közben teljesen háttal került a léc elé, amelyen térdben behajlított lábakkal, hanyatt vetődött át. (A sportág szabályai csak azt írják elő, hogy a versenyzőnek egy lábról kell elugraniuk, az átjutás módjáról azonban nem ejtenek szót.) A korábbi technikát használó vetélytársai a léchez minél közelebb igyekeztek elrugaszkodni, ő viszont – mivel parabolapályát írt le a levegőben – egyre távolabbról ugrott. Mindezt az tette lehetővé, hogy akkoriban már nem kemény homokra vagy érdes fűrészporra, hanem szivaccsal bélelt felületre érkeztek a magasugróléc túloldalán. A technika nevét egy újságcikk adta, amelyben a sportolót ugrás közben ábrázoló kép mellé azt írták: Fosbury úgy néz ki, mint a csónakban fickándozó hal. Az újságírók kezdetben sokat küszködtek azzal, hogyan írják le a flop technikát, amelyet utánozni sem volt könnyű, az Oregoni Egyetemen, ahol Fosbury tanult, két év próbálkozás után sem sikerült senkinek elsajátítania.
Az 1968-as mexikóvárosi olimpia előtt egy évvel Fosbury még csak 61. volt a világranglistán, de a döntőben az addig unatkozó 80 ezer fős közönség felfigyelt a különös amerikaira, akin először nevettek, később biztatni kezdték. Fosbury egyre inkább belendült, minden magasságot elsőre vitt át, s amikor a 2,18 méteren is átjutott, már csak hárman voltak versenyben. A 2,22 méteren a szovjet Valentyin Gavrilov kiszállt, egyetlen vetélytársa a szintén amerikai Ed Caruthers maradt, de az ő neve mögött öt sikertelen kísérlet állt. Amikor a lécet az olimpiai rekordot jelentő 2,24 méterre tették, a közönség már annyira izgult, hogy az ekkor beérkező első maratoni futót szinte észre sem vették. Az első két kísérlet egyiküknek sem sikerült, Fosbury azonban harmadszorra átjutott a magasságon, és megszerezte az aranyérmet. A közönség kedvéért még megpróbálkozott a 229 centiméteres világrekorddal, de egyik kísérlete sem járt eredménnyel.
Fosbury az olimpia után visszatért az egyetemre, ahol 1972-ben mérnöki diplomát szerzett. A versenyszellem már nem hajtotta, az 1972. évi olimpiai játékokra sikertelenül próbált kijutni, de nevét örökre beírta a sporttörténetbe. Sportpályafutásának befejezése után üzletember lett, de a sporttól sem szakadt el. Gyerekeknek tartott atlétikai táborokat, négy évig elnöke volt az Olimpikonok Világszövetségének (WOA), és sportra buzdító jótékonysági munkát is végez. 2019-től a helyi politikában is aktív szerepet játszik az Idaho állambeli Blaine megyében.
