Hetven éve, 1952. június 28-án született Pietro Mennea olasz olimpiai bajnok rövidtávfutó, aki 16 évig tartotta a 200 méteres síkfutás világrekordját. A dél-itáliai, Barihoz közeli Barletta városában született Mennea először focizott, de már ekkor feltűnt gyorsasága. A legenda szerint 15 évesen fogadásból egy Porsche és egy Alfa Romeo sportkocsi ellen állt ki 50 méteren, és mindkettőt megelőzte a célban. Carlo Vittori edző irányításával 1968-ban kezdett versenyezni, első jelentős sikerét 1971-ben aratta, amikor aranyérmes lett az olasz bajnokságban, ekkor kapta a „Dél Nyila” becenevet. Ugyancsak 1971-ben az Európa-bajnokságon a 4×100 méteres váltóval harmadik, 200 méteres síkfutásban pedig hatodik lett. Az 1972-es müncheni olimpián 200 méteren harmadik helyen végzett a szovjet Valerij Borzov és az amerikai Larry Black mögött, ebben a számban aztán – a világon az első atlétaként – sorozatban négy olimpián jutott be a döntőbe. 1976-ban Montrealban negyedikként zárt, a 4×100 méteres váltóval pedig hatodik lett. A politikatudományi tanulmányokat folytató Mennea 1979. szeptember 12-én a mexikóvárosi egyetemi világjátékon 200 méteren 19,72 másodperccel megdöntötte Tommie Smith ugyanitt az 1968-as olimpián elért 19,83-as rekordját. Világcsúcsa egészen 1996. június 23-ig volt érvényben, amikor Michael Johnson 19,66-dal nyerte meg az atlantai olimpiát (Mennea ideje Európa-csúcsként ma is érvényes). Az olasz sprinter később azt nyilatkozta: azt hitte, hogy egyáltalán nem futott gyorsan, és úgy gondolta, idejét hamarosan túlszárnyalják.
A világcsúcs birtokában abszolút esélyesként érkezett az 1980-as moszkvai olimpiára, amelyet a Szovjetunió afganisztáni katonai intervenciója miatt az Egyesült Államok bojkottált. Olaszország a részleges bojkott mellett döntött, sportolói a nemzeti trikolór helyett az olimpiai zászló alatt versenyeztek, Mennea azért indulhatott, mert nem volt tagja semmilyen katonai sportegyesületnek. A 200 méteres döntőben legnagyobb ellenfele a címvédő jamaicai Don Quarrie és a 100 méteren bajnok skót Allan Wells volt. A rajt utáni kanyarban a skót két méterrel vezetett Mennea előtt, aki az egyenesbe érve még a mezőny végén futott, de minden erejét összeszedve sorra mindenkit megelőzött, és 0,02 másodperces különbséggel megszerezte az aranyat. Az olimpiai diadal után bejelentette visszavonulását, de már 1981-ben újra futócipőt húzott. Az 1984-es Los Angeles-i olimpián 200 méteres síkfutásban a hetedik helyen végzett, a verseny után másodszor is úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést. Hamarosan újra meggondolta magát, s 1988-ban Szöulban részt vett ötödik olimpiáján, de már az előfutamok során elvérzett, és végleg visszavonult.
Pályafutása során 18 aranyérmet nyert a különböző nemzetközi versenyeken, Európa legjobbja volt 100-on (1978), 200-on (1974, 1978) és 400-on (1978). 1975-ben Nizzában megnyerte az Európa-kupát 200 méteren, az 1983-as világbajnokságon 200 méteren harmadik és 4×100-as váltóval második lett. 1980-tól 1983-ig nevéhez fűződött a világ legjobb tengerszinti eredménye 200 méteren: szülővárosában futott 19,96-os időt.
Mennea nem volt technikás futó, de óriási akaraterővel rendelkezett, és tökéletesen fel tudott készülni a nagy erőpróbákra. Arra a kérdésre, hogy mi a titka hosszú és eredményes pályafutásának, gondolkodás nélkül válaszolta: „Az edzések, az edzések és megint csak az edzések.”
A polgári életben is sikeres volt: diplomát szerzett politológiából, jogból, testnevelésből és bölcsészetből. Sportkarrierje mellett ügyvédként, csődbiztosként dolgozott, tanított Chietiben a testnevelési egyetemen. 1999-től 2004-ig az Európai Parlament képviselője volt, számos esszét írt sportról és jogi témákról.
Pályafutása elismeréseként 1979-ben az Olasz Köztársaságért Érdemrendet, 1980-ban pedig az Olasz Köztársasági Érdemrend nagyrendjét is megkapta. 1997-ben elnyerte az Olimpiai Rendet, és bekerült az Olasz Atlétikai Szövetség Hírességek Csarnokába. 2006-ban alapítványt hozott létre, amely jótékonysági és orvostudományi kutatószervezeteket, kulturális és sportegyesületeket támogat.
A hazájában rendkívüli népszerűségnek örvendő Pietro Mennea 60 éves korában, 2013. március 21-én rákbetegségben hunyt el. Rómában stadion viseli a nevét, róla nevezték el az olasz szupervasút egyik szerelvényét és az ITA nemzeti légitársaság egyik Airbus-A319 gépét, az olasz televízió 2015-ben minisorozatot készített róla.
