A Tour de France első hetét végignézve nem igazán változik meg az ember véleménye abban a tekintetben, hogy – amint azt beharangozó írásunkban említettük – ennek a kiírásnak egyetlen, a többiek fölé magasodó esélyese van. A sorozatban kétszeres címvédő Tadej Pogačar eddigi teljesítményében egyszerűen nem lehet hibát találni. Már a dániai Grand Départ koppenhágai nyitó időfutamán úgy kezdett, hogy összes összetettbeli riválisának időkülönbséget adott, és erre alapozva napról napra képes volt hozzáadni vezetéséhez a nagy riválisokkal szemben, vagy legalábbis senki sem tudott hozzá közeledni, a hatodik etap longwyi emelkedős hajráján pedig fel is vette a sárga trikót, amit jó eséllyel csak akkor fog leadni Párizs előtt, ha egyszer hazaengednek egy, a végső sikerre esélytelen bringásokból álló szökést – a kétezer méter körüli hágókon úgyis helyreáll majd a rend. Az is figyelemre méltó, hogy már az első hét után milyen előnnyel rendelkezik a 23 éves szlovén. A Tour első hete jellemzően kevés változást hoz a legjobb nevek között, ezzel szemben Pogačar már most perc feletti különbséget birtokol mindenki előtt, kivéve Jonas Vingegaard-t.
Mivel a sárga trikós érdemeiről rendre napi jelentést teszünk, és egyébként sem lenne túl izgalmas helyzetkép ezek elismétlése, a második helyen álló dán kapcsán érdemes inkább néhány lehetőséget felvázolni, ami keresztülhúzhatja a Pogačar harmadik párizsi Maillot Jaune-jéről szőtt álmokat. Elsőként tehát magát Vingegaard-t kell említeni. A 25 éves hegyimenő az eddigi egyetlen magashegyi befutón, a Planche des Belles Filles-en nemhogy lépést tartott a szlovénnel, még be is tudta támadni, és bár a hajrára nem maradt ereje, Pogačaréval azonos idővel ért célba a borzasztó meredek, helyenként 20 százalékot is meghaladó falon. Az időfutamon kívül kizárólag technikai hiba (a macskaköves etapon) és időjóváírás miatt szedett össze hátrányt, és ha tartani tudja a magashegyi formáját Párizsig, talán megszorongathatja a szlovént.
További két forgatókönyvre lehet még esély, aminek során „Pogi” elbukhatja a Grand Boucle-t. A Vingegaard és Primož Roglič párosával fémjelzett Jumbo mellett az Ineos sora emelkedik még ki a mezőnyből három kiváló hegyimenő, Geraint Thomas, Adam Yates és Daniel Martínez vezetésével. Az itt felsorolt öt ember, illetve további néhányan (Romain Bardet, David Gaudu, Alekszandr Vlaszov, Nairo Quintana, Enric Más) köthetnek olyan szövetséget, amely megrogyasztja az UAE sorát, és ha a sárga trikós segítői elfogynak, egyedül már sokkal nehezebb dolga lesz a sorozatos és sok oldalról jövő támadásokkal szemben.
A végére maradt a kiszámíthatatlansági tényező. Ugyanis bármennyire is legyőzhetetlennek tűnik Pogačar, a maximális odafigyelés ellenére egy váratlan bukás, balszerencse, technikai malőr, esetleg összeomlás, betegség vagy eléhezés bármikor előfordulhat – gondoljunk csak Simon Yates 2018-as Girón történő brutális megzuhanására vagy Roglič megrogyására a 2020-as Tour utolsó, szombati időfutamán, ami „Pogi” első sárga trikóját eredményezte két éve. Egy fölényes végső diadal egyidejűleg azt is jelenti, hogy mindezt elkerüli a Champs-Élysées dobogójának tetején álló győztes – egyelőre úgy tűnik, Pogačarnak sikerül ez, de a Grand Tour a három hét utolsó kilométeréig tart.