Miközben egy nagy generáció utolsó tagjai is lassan szögre akasztják az úszódresszt, és jelenleg leginkább csak Milák Kristóf és Szabó Szebasztián azok, akiktől Magyarország érmet remélhet egy világversenyen, a háttérben már érkezik az utánpótlás. Sőt, a romániai Otopeniben nemrég lezajlott ifjúsági Európa-bajnokság óta, amelyről a gyorsúszó Pádár Nikolett négy aranyéremmel, a torna egyik legsikeresebb sportolójaként távozott, már nem is annyira a háttérben. A 16 éves szegedi lánnyal beszélgettünk rendkívül sűrű szezonjáról, a felnőttek közötti első szárnypróbálgatásairól.
Edzőtáborról érkeztél vissza. Hogyan teltek az elmúlt heteid?
– Balatonfűzfőn töltöttünk két és fél hetet, amire az ifjúsági Európa-bajnokság utáni szinten tartó edzőtáborként tekintettünk. Nagyon jól sikerült, a társaság és a helyszín is kiváló volt. Jól mentek az edzések, remek formában érzem magam, és remélem, hogy az Eb-n ez ki is jön majd, hiszen hétfőn már indulok is a felnőtt-Európa-bajnokságra Rómába.
Június óta példátlanul sűrű a programod, hiszen egymást éri a budapesti felnőtt-vb, a romániai ifi-Eb, a most kezdődő felnőtt-Eb, és augusztus végén még az ifi-vb-n is jelenésed lesz Limában. Lehet egyáltalán ilyen hajtásban formát időzíteni, vagy egyszerűen egész nyáron csúcsformában kell úszni?
– A legfontosabb versenyünk a felnőtt-Európa-bajnokság, a kezdetektől fogva ezt tekintettük prioritásnak. A felnőtt-vb még csak tapasztalatszerzés volt számomra, az ifi-Eb kapcsán pedig tudtam, hogy képes leszek erős teljesítményre, és reménykedtem is a sok éremben. Elvégre a saját korosztályom tagjai ellen versenyezhettem, ami egyszerűbb volt, hiszen abban a mezőnyben már magabiztosabb vagyok. A most kezdődő felnőtt-Eb eredménye lesz a legfontosabb, a formát tehát erre időzítettük. A limai ifjúsági vb-re aztán tíz nappal a kezdés előtt kiutazok, hogy legyen időm alkalmazkodni a körülményekhez, de az lesz idén az utolsó világversenyem, így azt már csak élvezni akarom! De örülök ennek a hajtásnak, mert szeretem, amikor folyamatosan versenyben vagyok.
A felnőtt-világbajnokságon, a „nagyok” között milyen tapasztalatokat szereztél?
– Tavaly év végén már részt vettem pár felnőttversenyen, a rövid pályás Eb-n Kazanyban, majd pedig a vb-n Abu-Dzabiban – előbbi jól is sikerült, utóbbi betegség miatt már kevésbé. Már ott is igyekeztem tapasztalatot gyűjteni, de ez a mostani volt az első felnőtt-világbajnokságom 50 méteres medencében. Ide már tényleg alapos felkészüléssel érkeztem, ám nagyon izgultam a versenyeim előtt. Az első napon volt a legnehezebb megemészteni, hogy több ezer ember ül a lelátón, ráadásul a hazai közönségem, de aztán az idő múlásával folyamatosan javult a helyzet, hiszen a vb végén a 4×200-as gyorsváltó tagjaként már úgy álltam oda a medencéhez, hogy teljesen nyugodt voltam, és magamra tudtam koncentrálni. De nagyszerű élmény volt az egész, hiszen olyan világsztárok között mozoghattam, akiket már akkor is figyeltem, amikor még csak tanultam úszni. Extra izgalmat okozott, hogy ellenük kellett versenyeznem. Példaképem Federica Pellegrini, aki tavaly visszavonult, így most már nem volt ott, de például Katie Ledeckyre is mindig felnéztem.
Két héttel később az ifjúsági Eb-n viszont már te voltál a sztár: nem tudom, számontartottad-e, de a négy arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel az egész torna legsikeresebb sportolója lettél, még a hazai sztár David Popovici is kevesebbet szerzett egy bronzzal.
– Az érmeket nem is figyeltem, de azt tudom, hogy a LEN pontversenyében viszont nem én lettem a legjobb, az ezért járó kupát ugyanis egy francia hátúszólány kapta, aki 50 méteren ért el remek időt. Tavaly összesen négy érmet szereztem az ifi-Eb-n, ehhez képest nagy előrelépést jelentett most a négy arany. És még ott lehetett volna a 4×100-as gyorsváltó, ahol viszont történt egy kis baleset, mert az egyik csapattársunk rosszul lett a vízben, emiatt megállt, és lemaradtunk, pedig ott is aranyesélyesek voltunk. De ezt még bepótolhatjuk jövőre, hiszen még akkor is mind a négyen részt vehetünk majd az ifi-Eb-n. Jó érzés volt, hogy rengeteg számban odaálltam, és még az utolsó előtti napon is úgy éreztem, hogy nem vagyok fáradt, de a zárónapon aztán kitört belőlem a kimerültség.
Mindezek után a szezonod csúcseseményén, a romai felnőtt-Eb-n milyen célokat tűztél ki magad elé?
– Szeretnék legalább egy éremmel hazajönni, és azzal a tudattal, hogy mindent megtettem egyéniben és a váltókban is. Egyéniben, 200 gyorson mindenképpen szeretnék döntőzni, és megjavítani az egyéni csúcsom, a 4×200-as gyorsváltóval pedig éremesélyesek vagyunk, és remélem, hogy meg is tudjuk csinálni. Egyéniben viszont 100-on valószínűleg nem indulok el. Az edzőm nemrég mondta, hogy arra is leadta a nevezésem, de kértem, hogy inkább lépjünk vissza, mert úgy érzem, hogy ott nem tudnék az élmezőnyben lenni, és ehelyett inkább a többi fontos számomra koncentrálnék. De 200-on biztosan ott leszek. Örülök, hogy Rómában lesz a verseny, hiszen a tavalyi ifjúsági Eb-ről már ismerem a helyszínt, szeretem azt az uszodát, és kellemes emlékek kötnek oda.
Hogyan alakult ki nálad, hogy a rövidtávú gyorsúszás lesz a fő vadászterületed?
– A hosszútáv sohasem volt a kedvencem, így egy idő után kértem is, hogy inkább a rövidebb távokra koncentráljunk. Pillangón és háton nem érzem magam annyira jól, habár háton folyamatosan javulok, így abból még lehet valami a későbbiekben. Mellúszásban jó voltam, egy időszakban viszont a térdfájdalmaim akadályoztak ebben az úszásnemben, így kezdtem el egyre többet gyorson úszni, innen pedig már természetesen jött, hogy ennek a számnak a versenyein vettem részt.
A következő szezonjaid is sűrűnek ígérkeznek, hiszen zsinórban négy évben lesz világbajnokság, közte egy olimpiával. Kirajzoltál már magad előtt egy fejlődési pályát, hogy Párizsig milyen szintre szeretnél eljutni az egyéni csúcsok tekintetében?
– Még nem sok felnőttvilágversenyen jártam, így egyelőre nem tudom, hogyan fog rám hatni ez a sok vb, de az biztosan furcsa lesz, hogy a 2024-es dohai világbajnokság után fél évvel olimpiát rendeznek. Remélem, hogy abból is ki tudjuk majd hozni a maximumot. Az olimpia kapcsán szoktam ugyan gondolkodni azon, hogy ott milyen időt érhetnék el, de sok mindentől függ még, hogy addigra hova jutok, és milyen formában leszek. Csak azt tudom, hogy ott leszek – legalábbis remélem, hogy semmi nem történik velem, ami ezt megakadályozná!
Ismerkedsz már a sztárság érzésével? Gondolom, a sikereid révén egyre többen felismernek Szeged utcáin, és ez csak fokozódni fog…
– Igen, és néha még elég furcsa érzés. A minap beültünk egy étterembe, és ismeretlenek érdeklődtek, hogy milyen formában vagyok, ami igencsak meglepett. Jólesik, hogy felismernek és gratulálnak az emberek, emellett pedig rengeteg üzenetet is kapok.
