Valamikor a tavasz végétől a világ figyelme a labdarúgó-Európa-bajnokság, majd az azt követő olimpia felé fordult, sportban szinte minden a focistákról szólt, és az ötkarikásra selejtező sportolókra irányult. Pedig közben azért zajlott az élet, voltak érdekes történetek, s az egyik ilyen volt az is, hogy a nyáron lezajlott nyereményjátékaink egyik támogatója, a jugoszláv nosztalgiapólókat gyártó You Go manufaktúra gondolt egyet, s egy róla elnevezett Capriolo kerékpárt adományozott Splitben a helyi Hajduk Labdarúgóklub egyik legendájának, Ivan Gudeljnek.
Ebben Brindza Lajos, a Capriolo tulajdonosa segített nekik, az eseményt címlapján hozta le a spliti Slobodna Dalmacija napilap, s végül olyan barátságok köttettek, hogy annak eredményeként Gudelj szeptember derekán Zentára és Topolyára látogat, és életrajzikönyv-bemutatót tart.
Ivan Gudeljra már csak az idősebb focikedvelők emlékeznek, hiszen először még 1979-ben hallhattuk a nevét, amikor a jugoszláv ifjúsági Eb-n mutatkozott be Ausztriában, amely megmérettetést végül meg is nyerték, őt pedig a bajnokság legjobb játékosává kiáltották ki. Ekkor valamikor kezdődött komolyabb klubkarrierje is a Hajdukban, amelynek ikonikus mezében 362 mérkőzést játszott le, 93 gólt lőtt, és bajnokságot nyert.
Utolsó meccse a C. zvezda ellen volt a Poljudon, ahol már rosszul érezte magát, mert nem tudta, hogy sárgaságot kapott, s az izmai felmondják a szolgálatot. Ekkor már a zsebében volt a Bordeaux-val és a Real Madriddal kötött megállapodás, ehelyett azonban hosszan tartó (félre)kezelés következett, két túl korai, sikertelen visszatérés, de a betegség csak nem akart elmúlni, így 26 évesen kénytelen volt szögre akasztani a sportfelszerelést.
A válogatottban 33 mérkőzést játszott le, és 3 gólt lőtt, az 1982-es világbajnokságon a neves francia szaklap, a L'Équipe pedig a vb legjobb csapatába sorolta. Az is érdekes adat, hogy a napokban Zlatiboron sportfilmek fesztiválját tartottak, amelyben a kisfilmek kategóriájában Tomislav Žaja Ivan játéka című alkotása nyert, amely Gudelj sorsáról szól, a szervezők pedig életműdíjjal jutalmazták a spliti játékost, aki rövid karrierje során a jugoszláv válogatott kapitánya is volt.
Azt az érdekes történetet, hogyan neveztek el róla egy kerékpárt, és hogyan alakult ki a barátság, Bognár Miklós mesélte el.
– Így van ez a sorssal: nem gondolsz semmire, de aztán a dolgok maguktól jönnek! Brindza Lajos katonatársam volt, neki is megtetszett ez a You Go brand, s elmondta, eddig is készített már Partizan és C. zvezda kerékpárokat, miért ne készítene nosztalgiás biciklit is. Akkor választhattunk egyedi modelleket, s mi a Fixi mellett döntöttünk. Ebből lett a Piksi, de amikor a fehéret megláttam, mindjárt mondtam, ez Gudelj lesz, a Bili (Fehérek) spliti szurkolócsoport miatt.
Felvettük vele a kapcsolatot, levittük neki a járgányt. Hogy miért éppen Gudelj? Gyerekkoromban őt szerettem a legjobban, meg azért is, amilyen életútja volt. Split aztán egy külön mese. Megkaptam a számát, s véletlenül csörrentettem meg, de már elsőre nagyon kedves volt, így gyorsan kialakult egy kölcsönös szimpátia.
Mindjárt meghívott bennünket, addigra pedig már értesítette az ottani sajtót, összeszedte a sportoló barátait, s végül Ivica Šurjak Majdanon lévő éttermében történt meg a famózus találka, a kerékpárt pedig a Vidilicán, az étteremhez tartozó gyönyörű kilátón adtuk át Bridza Lajos és Szántó Róbert barátaimmal.
Šurjakon kívül ott volt még többek között Džoni Vilson, Ivan Katalinić, Zoran Vulić, Zoran Vujović, Nikica Cukrov, Drago Čelić és Boro Primorac is, aki még az Arsenalban Arsène Wenger segédedzője volt. Fantasztikus fogadtatás volt, rádiós és napilapos újságírókkal, Gudeljék pedig az ajándékokon kívül azt is megköszönték, hogy összehoztuk a régi gárdát, mert sajnos nagyon ritkán találkoznak.
Mekkora az ő nimbuszuk Splitben, a Hajdukban?
– Ezzel kapcsolatban sajnos azt mesélték, nagy szívfájdalmuk az, hogy a mostani vezetőség nem törődik velük, nem hívják őket, nem is kérik ki a véleményüket, pedig Gudelj például a csapat vezetőedzője is volt. Keserűséget éreztem bennük, mert ezek az emberek gyerekkoruktól a Hajduk sorait erősítették, most pedig teljesen mellőzik őket.
Ti azonban nem álltatok meg Gudeljnál, spliti látogatásotok során más terveitek is voltak.
– Mindenáron Toni Kukočcsal szerettünk volna találkozni. Ezzel csak az a baj, hogy az egykori kiváló kosaras Chicagóban él, s a helyiek elmondása szerint nagyon ritkán jár haza, de akkor is elég távolságtartó fickó. Mit mondjak? Sikerült! Sétáltunk a Riván, egyszer csak a szemünknek sem akartunk hinni, mert szembe jött velünk Toni és a felesége! Rögtön odasiettem hozzá, elnézést kértem, elmagyaráztam neki, miért vagyunk itt, s mondtam, hoztunk neki ajándékot. Toni meglepődött, és megkérdezte: „A di mi je poklon?" Kiszaladtunk az ajándékért a kocsihoz, ő megvárt minket egy kávézó teraszán, s akkor vett teljesen komolyan bennünket, amikor meglátta, mi 60 centis képeivel készültünk az aláírásra. Teljesen átváltozott, nagyon kedves volt, aláírt, fényképezkedett velünk.
A másik ikonikus figura Blaž Slišković labdarúgó volt, akit otthonában, Mostarban értetek utol.
– Gudelj őt tartotta egykori legjobb játékostársának, s vele is meg volt beszélve a találka. Akkor még hivatalosan a Željezničar vezetőedzője volt, de elárulta, hogy beadta a lemondását, mert a klubban lehetetlen feltételek uralkodnak. Elbeszélgettünk vele is.
Annak idején a Hajduk logóján egy óriási vörös csillag volt, csakúgy az volt a jelük, mint a You Go pólóknak is. Mekkora nosztalgiát éreznek az egykori dalmátok a jugoszláv idők iránt, zavarta-e most őket a vörös csillag?
– Több fajtát nyomtattunk nekik, de érdekes, amit a Hajduk múzeumában láttunk, mert az első, legrégebbi mezükön csak a piros csillag volt, semmi más. Ezt nem lehet letagadni, kitörölni, s az is érdekes sztori, hogy Tito legutolsó kupáját ők nyerték, a serleget viszont vissza kellett volna adni Belgrádnak, ám az ország szétesésével ez nem történt meg, hanem elásták, s csak 20 év múlva vették elő, és állították ki a múzeumban. Úgyhogy csak jelent nekik valamit az egykori jugoszláv bajnokság, az egykori kupa. Nem zavarta tehát őket a vörös csillag!
Ivan Gudelj szeptember derekán Zentára érkezik, majd Topolyán lép fel. Róla film készült, önéletrajzi könyvet írt, s ezt jön bemutatni.
– Elmondása szerint igazi barátokra talált itt, mert érzése szerint is szívből jött a kezdeményezés, s ő szeretné megtartani a kapcsolatot. Ebből az alkalomból látogat el hozzánk szeptember 14-én, kedden Zentára, ahol a színház nagytermében 18 órától tartjuk meg a könyvbemutatót, 15-én pedig a TSC új stadionjában szintén 18 órakor látják vendégül.
