A zentai Tiszavirág Kajakklub versenyzői túl vannak az év első válogatóján, a belgrádi Ada Ciganliján megtartott versenyen Fehér Csaba tanítványai ezúttal is jól szerepeltek. A vezetőedzőben ugyan maradt némi hiányérzet a megmérettetést követően, az eddigi válogatott kajakosai, Barta Éva és Subotić Marko viszont ezúttal sem okoztak csalódást, ráadásul a fiatalok közül Opauszki Péter is berobbant az élmezőnybe.
Szinte az edzőtáborból, azaz komoly munkát követően érkeztetek Belgrádba. A felkészülés fényében mennyire vagy elégedett a versenyzőid teljesítményével?
– Csongrádon edzőtáboroztunk a válogatót megelőzően, sajnos továbbra sincs lehetőségünk állóvízen készülni, így találékonynak kell lennünk. Nem győzöm hangsúlyozni, mekkora hátrány ez nekünk, ráadásul az utóbbi hetekben az időjárás sem alakult kedvezően, rendszerint nagyon fújt a szél, így még az egyébként adott lehetőségeket sem tudtuk kihasználni. Teljesen más érzetet nyújt a folyó, mint az állóvíz, ahhoz is hozzá kell szokni, ez számunkra még mindig komoly nehézséget és hendikepet jelent. Az ilyen edzőtáborok nélkül nem tudnánk ennyire eredményesek lenni, bár én így is nagyon kritikusan tekintek az elmúlt időszakra és főképp a belgrádi versenyre. Már egy nappal korábban megmondtam volna, hogy ilyen eredmények születnek majd, jól ismerem a csapatot. Kicsit csalódott vagyok, sok idő kellett, hogy rájöjjek, nem lehet mindenkiből élsportoló, habár a fizikai adottságaik és képességeik meglennének hozzá. Hihetetlenül erős mezőny gyűlt össze Belgrádban, ilyet én még nem láttam ebben az országban, lassan vetekszik a magyarral, ám ez sem menti fel néhány versenyzőmet az alól, hogy bizony jobban kellett volna teljesíteni. Tizenhárom fős kerettel készültünk, ebből négy-öt fiatal hozta a tőle elvárhatót, a többiek viszont elmaradtak ettől. Az ő formájukra sem lehet panasz, fizikailag felkészültek, de fejben egyszerűen képtelenek ott lenni, pedig már 17–19 évesek, itt lett volna a végső ideje, hogy megérjenek a komolyabb megmérettetésekre. Igyekszem magamban is lezárni ezt, és úgymond elengedni őket, ezután kevesebb szerep és teher hárul majd rájuk, a csapathajókat szolgálják majd, de egyéniben nem várok tőlük jelentősebb eredményeket. A fiatalabbakra nem lehet panaszom, volt, aki először vett részt válogatón, de kellő komolysággal tekintett a feladatra. Subotić Marko sajnos betegen állt rajthoz, ez rá is nyomta a bélyegét a futamaira, 1000-en lecsúszott az A döntőről, bár ilyen jó formában talán még sose volt. 5000 méteren javított, Holpert Ervin mögött nagyot meccseltek Bojan Zdelarral, jó volt nézni. Barta Évának ez az első felnőtt éve, hihetetlen fejlődésen ment keresztül az utóbbi időszakban, ő felfogta, mi kell ahhoz, hogy az élmezőnyhöz tartozhasson, hogy odaérjen a nagyok közé. Az 1000 méter egyelőre jobban fekszik neki, jót meccseltek Bedőcs Krisztával, közel 100 métert vertek az egész mezőnyre. 500-on talán még nem hitte el, hogy meg tudja szorongatni őket, bár a formájából kiindulva tudott volna meglepetést okozni. Ezért is döntöttem úgy, hogy elengedem a kezét, bedobom a mély vízbe, és ezentúl a felnőttválogatottal készül. Az előrelépés érdekében most már erre van szüksége. A szövetségi kapitány, Bora Sibinkić és a lányok edzője, Miroslav Rodić már korábban szerette volna, ha velük van, én akkor még korainak tartottam, de tovább már nem halogathatjuk, itt az ideje, hogy ezt is megtapasztalja. Tudom, hogy mi van benne, de nem tudja kihozni magából, hiába meccselget itt a fiúkkal, egy éles váltásra volt szüksége. Mikával sok edzőtábort vittünk már végig, teljes mértékben megbízok benne, a terveiben és a módszereiben, Éva jó kezekben van. Opauszki Pétertől várható volt, hogy berobban a kadétmezőnybe, komoly munka van mögötte, és most már fizikailag is utoléri a többieket, 200, 500 és 1000 méteren is ott tud lenni az élbolyban, ami bizonyítja, hogy elképesztő formában van, csak a tapasztalat még hiányzik. Remélhetőleg így folytatja, az év második felében 500-on akár országos bajnok is lehet, úgy látom, ez lesz a fő száma, ráadásul neki még az ORV-s (olimpiai reménységek viadala – a szerző) keretbe is be kell férnie, erre összpontosítunk.
A válogatott szempontjából mit jelentenek ezek az eredmények?
– Éva biztos kerettag, azt még meglátjuk, hogy csak az U23-as válogatottban, vagy a felnőttek között is szerepet kap-e majd. Május végén talán indul a világkupafutamokon a nagyok között, ez még majd kiderül, viszont a júliusi račicei U23-as Európa-bajnokságon 500 és 1000 méteren szinte biztos ott lesz, remélhetőleg egy vb-kvalifikáció is összejön. Marko egyéniben valószínűleg lecsúszott a válogatottságról, de az U23-as csapathajók valamelyikébe talán még beférhet, a további versenyeken derül majd ki. Péter szintén ott áll a válogatottság kapujában, május végén van egy brandenburgi korosztályos nemzetközi regatta, ahol 30-40 ország részt vesz, az lenne ennek a korosztálynak a második válogatója, oda valószínűleg ő is megy. A többiek még javíthatnak a júliusi vajdasági bajnokságon, majd az azt követő országoson.
Ha jól értem, ezek a kiemelt fontosságú versenyeitek az idén.
– Igen, ezek lesznek számunkra idén a kiemelt versenyek, valamint a kisebbek számára indul a minikajakidény is. Ők a szezont az Újvidék-kupával indítják, amely már bőven nemzetközi jellegű, a környező országok csapatai rendre neveznek. Júniusban pedig kezdődik a minikajakliga.
A válogatottkeret-tagokra milyen program vár az év folyamán?
– Rengeteg edzőtábor, amit nagyon nehéz lesz összeegyeztetni. A račicei Eb előtt lesz egy háromhetes karantén, a junior- és az U23-as keret elvonul valahová, a helyszínt még nem ismerjük. Közvetlenül az utazás előtt jönnének csak haza, a csapathajók miatt hatalmas szükség van az ilyen jellegű összetartásokra. Az Eb valamivel később van, mint az eddigi években, így több idő marad a felkészülésre. Aki a felnőttválogatott felé kacsingat, arra pedig még komolyabb program vár a nyár folyamán, hiszen augusztusban Szegeden kvalifikációs világbajnokság lesz, amely számukra az év fő eseménye. A kupán látottak alapján nagyon erős szerb csapat lehet a vb-n, remélem, hogy ez nem csak egy szezon eleji fellángolás volt. Ha ez a forma kitart, akkor joggal reménykedhetünk maximális kvótaszámban.
Rád milyen szerep hárul majd a válogatottnál?
– Egyelőre maradok a fiataloknál, és emellett kitartok, nem szeretnék feljebb lépni. Az élesebb váltás valószínűleg majd Tokió után következik, remélem, hogy a jelenlegi gárda legalább addig marad. Nehéz összeegyeztetnem az itthoni munkát a válogatott kötelezettségeivel, rengeteg gyerek kajakozik nálunk, egyedül nem győzöm. Örülnék, ha a korábbi tanítványaim közül valaki hamarosan befejezné a tanulmányait, és komolyabban besegítene az egyesület munkájába. 53 igazolt versenyzővel vágtunk neki ennek az évnek, közülük 45 állandóan itt készül Zentán, 18 fős csak a minikajakcsoportom. Ráadásul idén indítanunk kell egy fiatalabb csoportot is, mivel változik a szabályrendszer. Ezután a 7–12 éves korosztályé lesz a minikajak, 13 éves kortól viszont már a pionírok között kell versenyezni. 12–13 éves gyerekeknek már ideje szintet lépniük, fizikailag már annyira fejlett némelyikük, hogy nem találunk számukra minikajakot. Főként a tömegesség miatt nehéz helytállni mindkét fronton, de igyekszem itthon is, és a válogatottnál is jelen lenni.
