Azt valóban nem lehet állítani, hogy a magyar úszósportban nem zajlanak a dolgok, de a már-már megszokott állóvizet a közelmúltban alaposan felkavarta Szabó Szebasztián. A zentai kiválóság először a március végén megtartott magyar bajnokságon aratott szenzációs győzelmet a legrövidebb pillangó-számokban, 50 méteren – a világ idei negyedik legjobb, 22,99-es eredményével – pedig megdöntötte a nemzeti csúcsot, amelyet Cseh László 2015 óta tartott. Aztán egy hete megérkezett a FINA értesítése is, miszerint a világszövetség jóváhagyta Szebi (és a magyar szövetség) kérelmét, így az eddig szerb színekben versenyző fiatalember a jövőben a magyar válogatottat erősítheti.
Bár még nagyon az elején vagyunk, máris sejthető, hogy egy újabb sikertörténet indult meg a magyar sportban, hiszen Szabó kiválóan feltalálta magát Győrben, s mivel rövid idő alatt máris óriásit fejlődött, immár látószögbe kerültek a leendő világérmek, aminek a kulminációja már jövőre, a tokiói olimpián is bekövetkezhet, de akár 2024-ben Párizsban is, mert Szebi még akkor is csak 28 éves lesz.
A gombóc azonban megakadt egyesek torkán. A napokban nyilatkozott ugyanis a magyar bajnokságon legyőzött Cseh László és Milák Kristóf edzője, Plagányi Zsolt és Selmeci Attila, akik ugyan bevallották, hogy számítani lehetett a dologra, de azt is elárulták, hogy sem ők, sem a tanítványaik nincsenek felkészülve az ilyen esetekre, mert „a honosítás keresztezheti az eddigi éllovasok útját”.
Néhány gondolat csak az üggyel kapcsolatban: az esetlegesen érintett úszóknak és edzőiknek nem kell nagyon félniük, mert a fél kezünk sem kell ahhoz, hogy megszámoljuk az olyan elcsatolt területekről származó úszókat, akik megütik, a magyar, uram bocsá’ a világszintet, tehát ebben a sportágban nem lesz ez olyan gyakori, hogy attól a „magyarországi magyarok” majd elesnek a juttatásoktól, a szereplési lehetőségtől (azt azért ugye senki nem gondolja, hogy a legjobb amerikai, svéd, ausztrál, japán és kínai úszók magyar állampolgárságért állnak majd sorba?!).
Másrészt, ne legyünk naivak, hogy azt gondoljuk, a Szebinél 10 évvel idősebb Cseh Laci valamikor majd még legyőzheti a zentait, s olyan illúzióink se legyenek, hogy a magyar úszóikon a jövőben világszenzációt kelt majd fellépéseivel (Milák Kristóf előtt pedig ott a bizonyítási lehetőség, hiszen még csak 19 éves...).
Továbbá, emlékszünk mi még egy Radulovics Bojanára, aki Mocsai Lajos irányítása alatt a világ legjobb kézilabdázója lett, s megannyi örömet szerzett a magyar szurkolóknak. Emlékszünk mi még egy Janics Natasára, akit a Ferihegyen (is) több ezres tömeg éltetett, pedig könnyen megtörténhet, hogy az általa legyőzött magyarországi rivális is olimpiai bajnok lehetett volna. S, hogy ne menjünk annyira vissza a múltba: van valakinek kifogása, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang társaival megszerezte Magyarország első aranyérmét a téli olimpiákon?
Bizony Budapesten mindenkinek el kell fogadnia, hogy élnek és sportolnak még magyarok az anyaországon kívül, s azt is tudomásul kell venni, hogy időnként jobban, mint az anyaországban. Miklós Edit például Csíkszeredáról siklott be a magyar sítudatba, a jövőben pedig majd Szebinek szurkolhatunk, s nem is olyan sokára, mert pontosan egy hónap múlva a kínai Kvangdzsuban kezdődik a vizes világbajnokság.
Az biztos, hogy Zentán mindenki a képernyő előtt fog ülni, de azt is le merem fogadni, hogy „a tőlünk még magyarabbak” sem veszik majd zokon a várt érmet.
