Az új szabályok egyelőre nem szakították meg a szerb–horvát dominanciát (Ótos András felvétele)
Kétség sem férhet hozzá, hogy a jelenleg két legjobb csapat, Szerbia és Horvátország játszotta a hétvégén a férfi vízilabda Világliga belgrádi fináléját. Dejan Savić és Ivica Tucak gárdája színvonalas, izgalmas, kiélezett csatát vívott, Filip Filipović csapatkapitány újfent bizonyította nagyságát, büntetője az utolsó pillanatokban döntötte el a meccset.
Áprilisban, az Európa-kupa zágrábi hatos döntőjét követően sokan talán temették a szerbeket, Savićék kritikán alul teljesítettek, a negyeddöntőben kikaptak Spanyolországtól, még az ötödik helyet sem sikerült megszerezniük, a helyosztón Montenegró is megverte őket. Akkor úgy tűnt, a szinte áthatolhatatlan védelméről híres Szerbiának nem fekszenek az új, jóval szigorúbb szabályok, amelyekről pólós berkekben azt rebesgetik, elsősorban a balkáni dominancia megfékezése miatt eszközölték őket. A belgrádi esemény után azonban kijelenthetjük, ha ez is volt a törekvés, egyelőre nem jött be, mind a horvátok, mind a szerbek remekül alkalmazkodnak az új elvárásokhoz, s egyik csapat sem alkalmazta oly hatékonyan és gyakran a repülő cserét, mint a Filipović–Mandić páros.
A szabályváltoztatások elsődleges célja egyelőre nem látszik megvalósulni, a vízilabda semmivel sem lett átláthatóbb, megfoghatóbb a laikusok számára, nem került közelebb a nézőkhöz, sőt! A bírók sokkal szabadabban dönthetnek egy-egy szituációban, jóval több lehetőségük van tördelni és befolyásolni a játékot. A statisztikákat elnézve, sokkal több szabálytalanságot ítélnek, amivel lassítják a játékot, az eddigi dinamika is elveszik, ráadásul a játékosok jóval fáradtabbak, nem születik több gól, így a néző számára nem válik élvezhetőbbé a meccs. A játékvezetők is nehezebb helyzetbe kerültek egy-egy szituáció megítélésekor, ember és bíró legyen a talpán, aki a másodperc töredéke alatt eldönti, a védő miként is akadályozta a támadót az adott pillanatban, kiállítást, ötméterest, esetleg szabaddobást kell-e adni. A szerb–horvát csoportmeccsen elképesztő mennyiségű, összesen 41 személyi hibát ítéltek meg a bírók (23 a horvát, 18 a szerb oldalon), 5 horvát és 3 szerb játékos kipontozódott, s ezzel a tendenciával már az is kérdésessé válik, hogyan fejezik be a csapatok a mérkőzéseket, hiszen Tokióban már nem 13, hanem csak 11 játékos nevezhető majd egy-egy meccsre…
A Világliga tanúsága szerint a szerbek újabb akadályt küzdöttek le, a hazai vízilabda újabb trófeával gazdagodott, a pólósok a csapatsportágak közül elsőként szereztek olimpiai kvótát, nyugodtan készülhetnek a júliusi, dél-koreai világbajnokságra.
Nyugodtan, ha lesz nekik hol… Az időjárás mindenkinek megkeserítette az életét a hétvégén, a játékosokét a medencében, a nézőkét a lelátókon, a média képviselőiét a „sajtószobában”. A szervezők igyekeztek a lehetőségeikhez mérten zökkenőmentessé tenni a sajtósok munkáját, a hihetetlen mennyiségű csapadékkal azonban ők sem tudtak mit kezdeni. A Tašmajdan Sportközpont fedett medencéje előtt kialakított sajtószoba plafonja először szerdán, majd a döntő alatt szakadt le, a víz elárasztotta a termet, újságírók, rádiósok, tévések térdig érő vízben menekítették ki felszerelésüket, ami felveti a kérdést: az évek óta töretlen sikernek örvendő vízilabda-válogatott nem érdemli meg, hogy emberi körülmények között, zavartalanul játszhasson döntőt, vagy készüljön az aktuális világversenyére, az ellenfél mellett még az elementáris erőkkel is meg kell küzdenie?
Ennyi idő, trófea és dicsőség után talán nem ezt érdemlik…
