A zentai Tiszavirág Kajakklub az utóbbi időszakban jó néhány tehetséget kinevelt, közülük a legkiemelkedőbb talán Barta Éva, aki az utóbbi években a korosztályos válogatott oszlopos tagjává vált, hamarosan pedig már a felnőttválogatott kapuján is kopogtathat. Éva áprilistól a „nagyokkal” készült, megterhelő időszakon van túl, az, hogy felkészülése mennyire volt sikeres, nemsokára, azaz a július 11-én kezdődő račicei junior- és U23-as Európa-bajnokságon kiderül.
Évának ez az első fellépése ebben a korosztályban, a 19 éves tehetség az elmúlt hónapokat szinte folyamatos edzőtáborozással töltötte, előbb a csapattal, az utóbbi két hétben pedig edzőjével, Fehér Csabával készült Palánkán. Időközben befejezte a középiskolát, tervei szerint szeptembertől dietetikát tanul majd Budapesten, igaz, levelező szakon, a továbbtanulást is kajakozáshoz igazítja.
Egy áprilisi interjúnk alkalmával Csaba elmondta, legfőbb ideje volt elengedni a kezed, és bedobni a mély vízbe, a nagyok közé. Te hogy érzed, kellett már ez a lökés?
– Nagyon jól éreztem magam az elmúlt időszakban, mindenképp szükségem volt efféle váltásra. Sokkal motiváltabb voltam az edzéseken, a felkészülés alatt, jó volt megtapasztalni, milyen munka folyik a „nagyoknál”, mi várhat rám a jövőben. Inspiráló volt a jelenlétük, az, hogy éreztem, közéjük tartozom. Most már tudom, miért dolgozom annyit, amennyit. Új példaképeket szereztem, összességében nagyon pozitívan éltem meg ezeket heteket.
Hogy telt számodra az elmúlt időszak?
– Nem titkolom, hogy nagyon megterhelő volt, bőven akadtak hullámvölgyeim, sőt, olykor-olykor nagyon mélyre kerültem, de mindig sikerült talpra állnom és folytatni. Csabával igyekeztünk kielemezni ezt az ingadozást, próbálom helyretenni magamban a dolgokat. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy bizonyítsak, most már csak rajtam áll, hogy mindezt a versenyeken is a magam javára fordítsam, és kamatoztatni tudjam az elmúlt hónapokban elvégzett irdatlan mennyiségű munkát.
Miben volt más a mostani felkészülés, mint az eddigiek?
– Az utóbbi hetekben sokkal kiélezettebb munkát végeztünk, ketten készültünk külön Csabával, ami jóval nehezebb volt, mint csapatban edzeni, de ez csak a javamra válik. Nem vonta el semmi a figyelmemet, csak magamra koncentráltam, igyekeztem a minimálisra csökkenteni a zavaró tényezőket, csak az edzésre fókuszálni. Remélem, sikerül a versenyen is megmutatni, mi van bennem.
Hogy érzed, jól sikerült a felkészülés?
Idén eddig minden a felkészülés jegyében telt, a saját ballagására azért csak eljutott (Herédi Krisztián felvétele)
– Ilyen jó idényt és felkészülést még nem tudhatok magam mögött, mint az idei. Ezt talán az eredményeim is igazolják. Az mindenképp jó, hogy látványosan fejlődök, most már tudom, ha folytatjuk ezt az utat, akkor sokra lehetek képes.
Júniusban ballagtál el a középiskolából. Hogy sikerült mindezt összeegyeztetni az itthoni kötelezettségeiddel?
– Sokat hiányoztam az iskolából, előfordult, hogy csak felelni jártam be, gyakorlatilag mindent alárendeltem az edzésnek és az edzőtáboroknak. A ballagásra azért elmentem! Már januárban elkezdtük a felkészülést, először Trebinjén, majd Kotorban voltunk, így visszatekintve elég hosszúnak tűnt ez az időszak. Ezt követően kezdtem a felnőttválogatottal készülni, előbb Belgrádban, majd Palánkán, és az utóbbi két hét zárta az edzőtáborok sorozatát.
Milyen számban indulsz az Európa-bajnokságon?
– Egy számban indulok csak, 1000 méter egyesben, ebben ki is merül az idei szereplésem. De örülök is neki, hogy csak erre kell fókuszálnom, jelen pillanatban úgy érzem, túl megterhelő lenne, ha több számban lennék érdekelt.
Mentálisan elég kimerültnek tűnsz…
– Igen, mentálisan jelenleg nem vagyok a topon, remélem, ez alatt a néhány nap alatt sikerül kicsit feltöltődnöm, kiszellőztetni a fejem, és majd megfelelően koncentrálni az igazán fontos futamokra.
Mindezt figyelembe véve, mire számítasz az Eb-n?
– Magammal szemben egyetlen elvárásom van, meg akarom mutatni, mi van bennem, és azt ki is tudom hozni a fontos pillanatokban. Mint mindig, most is az a célom, hogy maxot menjek, hogy ez mire lesz elég, már nem csak rajtam múlik.
