Holpert Ervin bezdáni kajakos, aki Dejan Pajićtyal párosban ezüstérmet nyert a júliusi, plovdivi Európa-bajnokságon. A nemrég véget ért csehországi világbajnokságon az 500 méteres négyes hajóban ült, s az egység magabiztosan menetelt a döntőig, és végül szoros küzdelemben lett hatodik.
Nagyon jól haladtatok a verseny során. Az előfutamot megnyertétek, az elődöntőben néhány tizeddel maradtatok le a futamgyőzelemről, a döntőben a hatodik helyen futottatok be.
– Nagyon jól sikerült a verseny, elégedett vagyok. Ha valaki előtte azt ajánlotta volna, hogy simán döntőbe jutunk, és az érmes helyekért harcolunk, látatlanban is elfogadtam volna.
Milyenek voltak a körülmények, a pálya Račicén?
– Nagyon kedvezett az időjárás, csak egyszer volt a szokásosnál melegebb. Kiváló hőmérsékletek voltak a versenyzésre, igaz, a döntőre kicsit lehűlt az idő. A szervezés is problémamentes volt, le a kalappal a csehek előtt.
Az Eb-n párosban szereztél ezüstöt, itt viszont a négyes hajóban kaptál helyet.
– Amint beültünk a négyesbe, éreztük, hogy zökkenőmentes lesz az együttműködés, és sikerült hamar összeszoknunk, igaz, csak két és fél hetünk volt erre. A két új társam, Stefan Vekić és Vladimir Torubarov más felállásban döntősök voltak az Eb-n, ezért volt bennük némi bizalmatlanság irántunk, de amint beültünk, bízni kezdtek a négyesben. Pajićtyal nagyon jó a sportkapcsolatunk, hiszen mindketten látjuk a másikban a minőséget, és mindkettőnk nagyon akar bizonyítani. Torubarovval egyébként évekig négyeseztem, 1000 méteren negyedikek voltunk a világon, Vekićtyel pedig most dolgoztam először, de ismertem korábbról. A kajak-kenuban nincs sok ember, mindenki ismer mindenkit.
Miben tér el egy négyes hajó a párostól?
– A négyes teljesen más. A párost az egyeshez tudnám hasonlítani, a hajó könnyebb és jobban mozog az ember alatt, hiszen feleolyan nehéz. A négyesben emellett össze kell szokni az embereknek – Csehországban is azok voltak a legjobbak, akik a szezon kezdete óta együtt edzenek és versenyeznek. Mi korábban nem versenyeztünk ebben a felállásban, csak az edzéseken dolgoztunk, abból építkeztünk Račicén.
Változott valami a taktikán a három futam során?
– Ugyanazzal a hozzáállással mentünk, ami az első futamtól jónak bizonyult. Az elejétől a maximumot adtuk, majd kétszázzal a vége előtt volt még egy megindulás, már amennyire ilyenkor lehet. Néhány százalékról van szó, illetve pszichés többletről, hogy az ember mindent ki tudjon préselni magából az utolsó métereken. A döntőben szűk két másodpercet kaptunk a győztes németektől, akik az idén világcsúcsot döntöttek.
A németek épp mellettetek eveztek. Milyen volt a mezőny az elvárásokhoz képest?
– Nagyon erősek voltak az ellenfeleink, ennek köszönhetően születtek meglepetések. Az Európa-bajnok magyarok például nem jutottak döntőbe, a B finálé negyedik helyén végeztek, igaz, ott nem voltak már motiváltak. A tény azonban, hogy a friss Európa-bajnoknak sincs egyenes útja a döntőbe, jól mutatja a színvonalat.
A szezon lassan a végéhez közeledik. Mi vár rád a hátralévő időszakban?
– Már megkezdtük a felkészülést az országos bajnokságra, amely a következő hétvégén lesz. Egyesben, párosban és négyesben is indulok az egyesületem színeiben, ami a pontszerzés szempontjából fontos. Az országos után egy hónap pihenés következik, majd megkezdjük az alapozást a következő szezonra.
