Őszintén és töredelmesen bevallva, kicsit furcsán (talán öregnek?) éreztem magam, amikor Pető Zsolttal edző-apukaként találkoztam Csókán, a Szabó István-emlékversenyen. Zsolti eredményeit kicsi suhanc kora óta kísérem, számos alkalommal mentünk el Temerinbe megcsodálni, együtt örültünk korosztályos sikereinek, aztán beszámoltunk légiós teljesítményéről is, legutóbb pedig élőben néztük Tokióban, mert a szerb csapat szenzációs módon kiharcolta az olimpián való részvétel jogát. Csókán azonban a paraván mögül tapsolt kisfiának, a nagyon ügyes Maximnak, mi pedig természetesen mikrofonvégre kaptuk, többek között az ötkarikás kapcsán.
– Különleges olimpián vagyunk túl, sportolói karrierem legfőbb vágya volt a kijutás egy ötkarikásra, s pályafutásom eddigi koronája lett ott versenyezni. Párizsba viszont azért akarok menni, hogy érmet nyerjek! Lehet, hogy viccnek hangzik, de egy tapasztalt sportolónak mi más lehet a célja, hiszen kicsi koromban az volt a cél, hogy Eb-re jussak ki, ott érmet nyerjek, s a tiszteletünkre intonálják a himnuszt.
Nagyrészt ezek a dolgok sikerültek, most már az olimpia is, ami azért más tészta, tehát tényleg egy kicsit nagyképűnek hangzik az óhajom. Mindenesetre, gyönyörű élmény volt, fantasztikus ez minden sportoló életében. Örülök, hogy pont Tokiót fogtam ki, hiszen nem kell külön ecsetelni, a Távol-Keleten milyen súlya van az asztalitenisznek.
Aleksandar Karakašević is így nyilatkozott, s tényleg, tökéletes volt a verseny szervezése, sajnos a járvány miatt nézők nélkül. Ezt nagyon sajnáltam, mert ott voltam, de nem sikerült megnéznem a nagy sztárokat, nem sikerült szurkolni például a vízilabdázóinknak, ez kimaradt az olimpiás tapasztalatomból, de egy meccsét megnézhettem Novak Đokovićnak, sajnos pont az Alexander Zverev elleni elődöntőt, amikor kikapott. A világelső teniszező egyébként egy szobára aludt tőlem az olimpiai városban, s bár a járványügyi előírások miatt tilos volt a kontaktus, ilyen közel ilyen nagy sportolóhoz még nem voltam.
A japánok nagyon készültek megszorongatni a kínaiakat, de ez csak a vegyes párosban sikerült. Milyen mozgásokat látsz asztaliteniszben?
– Jót tesz a sportágnak, hogy nem minden arany lett a kínaiaké. Az aranyérmet azonban csak ott sikerült megkaparintaniuk a japánoknak, ahol a déli szomszédjaik egy kicsit lazábban álltak hozzá, ott, ahol az egyetlen esély volt erre. Örülök annak, hogy a német Ovtcharov érmet nyert egyéniben, ez fontos az európai pingpongnak.
A sportban az érmeket jegyzik, de azért tudni kell, hol is áll ez a sportág, s ennek fényében szerintem óriási haditett, hogy a világ legjobb 16 csapata között mi is kijutottunk Tokióba, mert ezeken a tájakon ez még soha nem sikerült senkinek, egy nemzedéknek sem. A mostani legjobb európaiak nem fiatalok már, sportban én sem vagyok az, s ezt főleg a testem érzi. Pár évig azonban még tartjuk magunkat, de Szamszonov után nemsokára várható például Boll és Maze visszavonulása is, sőt biztosan ide sorolhatjuk a már említett Karakaševićet is.
Szeptember végén lesz Romániában a csapat-Európa-bajnokság, ahova már szintén nem utazik el, tehát Jevtović, Levajac és én alkotjuk majd ismét a csapatot. Összegezve, az európai asztalitenisz továbbra is nagyon késik a kínai mögött, és sajnos úgy érzem, a Werner Schlager nevet még hosszú ideig megjegyezzük majd, mert szerintem az is megtörténhet, hogy az utolsó európai volt, aki világbajnoki címet szerzett. Én is már apuka szerepében vagyok jelen, mert a kisfiam, a 6 éves Maxim szorgalmasan edz, nagyon lelkes, de még ehhez a versenyhez is nagyon kicsi.
A Pető család az asztaliteniszről ismert, így belőle is nagy valószínűséggel nem fogorvos lesz, hanem pingpongozó. Az én karrieremben megpróbálok még egy Európa-bajnoki érmet szerezni, hogy meglegyen az a famózus „sportnyugdíj”. Serdülő Európa-bajnok voltam, az ifimezőnyben ezüstérmes, felnőtten nyertem nemzetközi Pro Tourt, de a felnőttmezőnyben hiányzik az Eb-medál. Ha ez megtörténne, teljesen átállnék kimenedzselni a kisfiamat, megpróbálnám átadni a tudásomat.
A romániai csapat-Eb-n várható-e esetleg egy meglepetéseredmény a szerb csapattól?
– Jó kérdés. Az idő gyorsan pereg, s ha ez egyáltalán lehetséges, most van rá esély. A csoportok ismertek, mi az angolokkal és a szlovákokkal játszunk. Az angolokat legyőztük Požegán, attól azonban még ők az esélyesebbek, hiszen top 50-es játékosaik vannak. Esély azonban van, mert az olimpia nagy löketet adott, s az ellenfél is tudja ezt.
