A Magyar Kézilabda-szövetség szerda éjszakai közleményében úgy fogalmaz, mélységes a csalódás, és ezt nehéz vitatni, hiszen férfiválogatottunk három vereséggel már a csoportmérkőzések után kiesett a horvátországi Európa-bajnokságon. A minimális elvárás a középdöntőbe jutás volt, ezt csupán a csehek elleni győzelemmel teljesíteni lehetett volna, ehhez képest csapatunk éppen a sorsdöntő mérkőzésen szenvedte el legsimább, leglélekölőbb vereségét. Maradjunk annyiban: nem a képességek döntöttek 33:27 arányban az ellenfél javára.
Ljubomir Vranješ szövetségi kapitány első világversenye tehát nem sikerült, a tavaly decemberi, női vb-t is idézve itt az ideje, hogy mindenki leszámoljon a külföldi sztáredzővel kapcsolatos csodavárással; bárki is a tréner, játékosaink továbbra is magyarok, ebből a merítési lehetőségből lehet válogatni. Ezúttal ráadásul valóban megkezdődött a férfiszakágban a generációváltás, Nagy László, Fazekas Nándor, az Iváncsik testvérek, Ilyés Ferenc, Gulyás Péter, Zubai Szabolcs, Nagy Kornél, azaz több mint egy kezdőhetesnyi alapember hiányát a földkerekség minden egylete megérezné. Ez azonban leglátványosabban a lehető legrosszabbkor mutatkozott meg. A dánok és a spanyolok ellen az „esélytelenek nyugtalanságával” harcolt csapatunk, és előbb 40, utóbb 60 percen át állta a sarat, a csehek viszont 10 perc után átvették a kezdeményezést, és többet vissza sem adták az olykor mentális blokk alatt kézilabdázó magyaroknak.
A napi keserven és traumán túl e kiesés következtében a júniusi világbajnoki selejtező sorsolása előtt is kedvezőtlen helyzetbe került válogatottunk. Január 27-én Zágrábban ugyanis a második kalapból húzzák ki, így az elsőből kap majd ellenfelet, az Eb 5–13. helyezettjei közül. Hatalmas a szórás, kifoghatjuk a franciákat, a horvátokat, a norvégokat, a dánokat, a svédeket, a németeket (persze csak azt, aki nem jut be a legjobb négybe), de éppen a fehéroroszokat, a macedónokat, a cseheket is. Remélhetőleg csupán átmeneti kiszolgáltatott helyzetünket jelzi, hogy utóbbiaknak is örülnénk, miközben éppen ők jelentették az Eb-n szomorú végzetünket.
A jövő januári vb már a tokiói olimpiai kvalifikációs folyamat fontos állomása, így most jövő szombatig nem tehetünk egyebet, mint fohászkodunk. Sajnos nem ez a legaktívabb és legkedveltebb sporttevékenység.
(A szerző a Magyar Kézilabda-szövetség kommunikációs igazgatója)
