Nemrégiben a Magyar Szó Facebook-oldalán egy olyan borítókép volt látható, amelyen egy tolószékben ülő lány kosárra dob. Ő Nataša Kovačević, a 19 éves belgrádi kosárlabdázólány, aki mindössze három hete volt légiós a győri kosarasoknál, amikor szeptember elején egy buszbaleset következtében elvesztette a bal lábának egy részét. Pontosabban, amputálták térdig. Ma ugyanez a Nataša Kovačević optimistán néz a jövőbe, a múlttal nem törődik, és fogait összeszorítva igyekszik újra teljes értékű életet élni. Nataša, mielőtt magyarországi karrierbe kezdett, játszott a Voždovacban, a Zvezdában és a Partizanban, illetve korosztályos országos válogatott volt. Valamivel több, mint két hónappal a baleset után az ő tiszteletére Győrből útra keltek játékostársai, hogy meglátogassák, és egy jótékonysági mérkőzést játsszanak Belgrádban a zvezdásokkal. Voltam olyan szerencsés, hogy a magyarországi RTL Klub Házon kívül című riportmagazinjának stábjával jelen lehettem ezen az eseményen. Következzenek a fő benyomások.
NAGY UTAZÁS
A győri lányok egy autóbusszal utaztak Belgrádba. Akárhogy is vesszük, egy ötszáz kilométeres távról van szó, útközben országhatárral és egész sor egyéb várható és váratlan akadállyal, úgyhogy nyilván embert próbáló feladat volt ezek után még pályára is lépni. Az előzetes tervek szerint a csapat Horgostól rendőri felvezetéssel haladt volna Belgrádig, ez azonban a nagy szervezés közben valahogy elsikkadt. Nem is hiányzott. A csapat a Holiday Inn szállodában aludt, ez volt az első állomás, ahol a lányok és kísérőik „lecuccoltak”. Ide érkezett meg terven kívül, meglepetésként Nataša, aki a szobáikban lepte meg játékostársait. A kölcsönös ölelkezés azonban csak rövid ideig tarthatott, mert rohanni kellett Železnikre, ahol a mérkőzés és a ráépített egész estés őrület játszódott. A győri lányok nemcsak hogy helytálltak, nyertek is.
MÉDIA- ÉS EGYÉB HIÉNÁK
Mint később megtudtuk, Nataša három célt tart fontosnak, úgyhogy ő nem is úgy élte meg ezt az estét, mint ami őérte van. Elmondta, hogy három dolgot kíván közvetíteni viselkedésével, tartásával, szereplésével: azt, hogy az emberek becsüljék az életet, legyen céljuk, amiért küzdenek, és hogy sportoljanak.
A helyszínen, mire odaértünk, már állt a bál. Hihetetlen mennyiségű tévéstáb, fotósok, újságírók voltak ott. Mindenki A SZTORI-t akarta. Gyakorlatilag levegőhöz sem hagyták jutni Natašát, miközben nagyjából mindenki ugyanazokat a sablonos kérdéseket tette fel, amelyekre ő már fejből mondta a válaszokat. Ugyanakkor, akármennyire is tagadta, és fogait összeszorítva, mosolyogva ismételgette, hogy bírja a tempót, azért elfáradt. Lábprotézise mindössze 10 napja van rajta, egy mankóval jár, ezzel könnyítve a járást, a többórás felhajtás azért sok volt neki. A szervezők a meccs kezdetére egy végtelennek tűnő ceremóniát terveztek be, amelynek során a Zvezda és a Győr elnöke is ajándékozott, előkerültek a győri csapat által hozott plüssfigurák, illetve többen is alkalmi beszédet mondtak. A túlzás az volt, amikor felszólalt az a férfi, akit a „szpíker” a „család barátjaként” jelentett be. Ő volt az, aki az este folytatásában végtelenül fontoskodva igyekezett Nataša mindeneseként, menedzsereként, sajtósaként feltűnni, valójában ezzel feleslegesen megnehezítve a média és nyilván Nataša életét is.
De nem csak ő volt az, aki ezen a tragikus, egyben hősies történeten keresztül a saját kis pecsenyéjét is igyekezett sütögetni. Ott voltak a sportvezető-politikusok is, mindkét oldalon, ők gyakorlatilag a „viselkedős rész” után el is tűntek. Később azonban Nebojša Čović, miután gyakorlott szemmel meglátta kollégáimnál a profi kamerát, épp csak nem készített magával interjút, de magyar kollégája is hasonlóan jelezte készségét, hogy nyilatkozzon. Az már eszükbe sem jutott, hogy bennünket nem a fotósokkal és arculatformáló újságírókkal körülvett vezérek érdekelnek, hanem Nataša, az ember, aki miatt ez az egész felhajtás volt, és aki ezzel valamit szeretett volna elérni.
Ezért is volt számomra külön öröm, hogy az előzetes hírekkel ellentétben Tvrtko nem jelent meg a helyszínen, mert a terveink szerint az számára lehetett volna egy „pokoli történet”. Annak ellenére, hogy odaillett volna a fentebb felsorolt társaságba. Ja, és ha már bulvár, azt is megtudtam, nem kis elégedettségemre, hogy a Házon kívül nézőszámban veri Hajdú Péter Frizbijét. Vannak még gondolkodó lények Magyarhonban…
CSAK ELŐRENÉZ
Másnap, nyugodtabb körülmények között, a rehabilitációs központban találkozunk Natašával és az édesapjával. Fáradt, mert éjjel a lányokkal „kimentek a városba”, mindössze három órát aludt. Ettől függetlenül egy hihetetlenül elszánt, derűs, mindig mosolygós lányt ismerünk meg. Kiderül, hogy abból se minden igaz, amit a bulvármédia „jól értesült” forrásokból már közölt róla. Egyelőre a rehabilitációt csinálja, keményen. Minden délelőtt kötelező gyógykezelés van, esténként pedig edzőteremben, súlyokkal dolgozik tovább, önként. Számára jelen pillanatban első számú prioritás az egyetemi diploma megszerzése. Az viszont enyhén szólva is ferdítés, hogy mindenképpen profi sportolóként kívánja folytatni az életét. Ez nem is tőle függ, hanem attól, hogyan alkalmazkodik a lábához a protézis. Ugyanakkor, jelenleg járóprotézise van. Azt a típust, amellyel kosarazni lehet, legkorábban hat hónap múlva kaphatja meg, a rehabilitáció miatt.
A balesettel kapcsolatban is gátlások nélkül válaszol kollégáim kérdéseire. Mint mondja, egész egyszerűen lezárta magában ezt a dolgot, nem azért nem emlegeti, mert kerüli a témát, hanem mert eldöntötte fejben, hogy új élet kezdődik, és csakis ezzel hajlandó foglalkozni. A férfira, aki a balesetet okozta, nem haragszik, mint mondja, bárki más lehetett volna a helyében.
Miközben zajlik a beszélgetés, a fejemben kérdések sorjáznak: Ez a lány tényleg ennyire kemény? Tényleg ennyire lepörgött róla mindez? Hétéves kora óta kosarazott, most volt a csúcson. Képes csak úgy továbblépni? Igen. A lány, aki ránk néz, grimaszkodik, bohóckodik, nevetgél, és a jövőjét tervezi, ezt mondja. És ezt a benyomást is kelti.
Otthon, a négy fal között biztosan neki is megvannak a kis csatái saját magával és a sorssal. Mindenesetre a tartása, a misszió, amit felvállalt, nos, ez sokunk számára példaértékű lehet ahhoz, hogy máshogyan viszonyuljunk az élethez.
HÁZON KÍVÜL
Az RTL Klub Házon kívül című riportmagazinjának stábja a győri lányokkal forgatott már a mérkőzés előtti estén, és velük érkeztek Belgrádba is. Itt egy tartalmasabb beszélgetés készült Natašával és az édesapjával. Az adás szerdán este 23.05-kor kerül műsorba. Mindenkinek a figyelmébe ajánljuk!
