Gombár Krisztina újvidéki karatés lánnyal legutóbb tavasszal beszélgettünk, amikor sotokan Európa-bajnokként tért haza Lengyelországból. Az azóta eltelt bő fél év során egyetemista lett, amivel alaposan megváltoztak a mindennapjai, a karaténak azonban még mindig jut idő és hely az életében. Krisztinának a legfrissebb számlálás szerint 49 arany-, 29 ezüst- és 15 bronzérem, valamint 6 serleg gazdagította a vitrinjét. Ehhez csatlakozott három arany a tegnapi, Apatinban rendezett Vajdaság-kupáról, ahol két formagyakorlat-csapatban (kata team), valamint a fiatal felnőttek között egyéniben egyaránt első lett. Az alábbi beszélgetést a Vajdaság-kupa előtt ejtettük meg.
Hogyan alakult a szezonod az Eb-győzelem után?
– Nem sokkal Lengyelország után következett a szerb bajnokság Jagodinán, itt bronzérmet szereztem. Ezzel a versennyel be is fejeztem az idényt, mert végzős voltam a középiskolában, nem sokkal később pedig felvételiztem az Egészségügyi Kar rehabilitáció szakára. Júniusban csak néha-néha jártam edzésre. Júliusban azért elmentem a klubbal a hagyományos zlatibori edzőtáborra, nyolc napot töltöttem ott. Ezután szeptemberben kezdődtek az edzések, én pedig újra rendszeresen jártam, heti ötször. Októberben azonban megkezdődött az egyetem…
Nyilván felborította az edzésprogramot.
– Heti két, legfeljebb három edzésre maradt időm. Kedden és csütörtökön a Telepen van, akkor el tudok menni, és néha belefér a péntek is. Október közepén volt a világbajnokság Moldovában, erre sajnos épp a tanulmányok miatt nem mehettem, hiszen rengeteg időt vett volna el, főleg a hosszú utazás. Több mint egyhetes programjuk volt a klubtársaimnak. Külön rossz érzés, hogy a formám alapján talán ismét jó eredménnyel térhettem volna haza.
Vladimir Gajinov edzővel jól megértitek egymást. Adott valami tanácsot, hogyan hangold össze a tanulmányaidat a sporttal?
– Először is biztosítottam arról, hogy nem fogom abbahagyni a karatét, de egyetértettünk abban, hogy az egyetem a jövőm szempontjából fontosabb. Azt mondta, a jó szervezés a kulcsa annak, hogy minden beleférjen az időmbe. Hosszabb távon is képes lehetek a kettőt csinálni, sőt biztatott, hogy az egyetem után is karatézhatok még. A legnagyobb hátránya ennek az életmódnak a színvonal esése, máris észreveszem a formámon. Könnyen lehet, hogy a versenyzést idővel abba fogom hagyni, de semmiképp sem akarom teljesen elengedni a karatét.
Már korábban is említetted, hogy a feszültség levezetésére is használod a sportot. Az érmeidet katában (formagyakorlat) szerezted, de a „verekedés” ennél is jobb módszer erre a célra, nem?
– Egy éven át szinte minden hétvégén versenyekre jártam. Érmet majdnem mindig nyertem, legtöbbször aranyat. Az utóbbi időben éreztem, hogy váltanom kell, hogy más kihívásokat keressek. Aztán, a verekedés még praktikusabb okokból is hasznos lehet, ki tudja… Felújítottam a felszerelésem, vettem kesztyűt, fogvédőt és mellkasvédőt, így most a pénteki edzéseken, ha odaérek, verekedek is. Ezenkívül a kata team edzés a legfontosabb, hiszen az éremhez jól kell éreznünk a csapatot.
Mesélted, hogy a vb-cím után vastapssal köszöntöttek a klubban. Az eredményeid fényében van valami nem hivatalos rangod?
– Sok kicsinek, kezdőnek vagyok példakép, azt hiszem, de nem igazán foglalkozom ezzel. Az sem merült fel még, hogy kisebbeknek én tartsam az edzést, és ha meglenne a lehetőség, akkor sem fogadnám el. Nem lenne rá időm, és azt vettem észre, hogy a saját hibáimat könnyen észreveszem, és ki tudom javítani, de másban nagyon nehezen veszem észre ezeket a részleteket.
A zsúfolt program ellenére sikerül eljutnod a fontosabb versenyekre. Hogy tervezed a közeljövőt?
– Október végén már voltam egy versenyen Jagodinán, ott összesen három ezüst és egy bronz jött össze. Nem szereztem aranyat, ez már bizonyíték a formaesésre… A Vajdaság-kupa után december elején lesz a Szerbia-kupa. Karácsony előtt még egy fontos eseményre készülök, le szeretnék vizsgázni barna övre. Ha most nem sikerül, a következő lehetőség csak júniusban lenne.
