A zentai Nemes Máténak szusszanásnyi ideje maradt csak arra, hogy megünnepelje a bulgáriai Rusze városában megrendezett U23-as Európa-bajnokságon szerzett bronzérmet, mivel a verseny után egy nappal már repülőre ült, Ukrajnában ugyanis egy újabb edzőtábor kezdődött.
Bizonyára sokan örülnének egy Eb-bronzéremnek, a 23 éves birkózó hangjában azonban a beszélgetéskor egy kis csalódottságot lehetett érezni, mivel véleménye szerint jobban is sikerülhetett volna a kontinensbajnokság. Biztos vannak, akik szerint nem kell mindig elégedetlenkedni, aki azonban sportolt, pontosan tudja, a nagybecskereki Proleter Birkózóklub versenyzőjének a hozzáállása a helyes, hiszen sosem szabad hátradőlni, megelégedni, így lehet ugyanis fejlődni, kitűzni újabb célokat és elérni azokat.
– Ez az érem egy hosszú és kemény időszaknak az eredménye. Tavaly decemberben elkezdtük a felkészülést a 2016-os évre, s a bulgáriai edzőtábor után Zentán, majd Ukrajnában edzettünk. Az év elején az első két nemzetközi torna nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, de a harmadikon, a belgrádi Ljubomir Ivanović Gedža Emlékversenyen már sínen voltak a dolgok, hiszen aranyérmes lettem. Annak, hogy sikerült érmet szereznem, természetesen örülök, de ez a medál lehetett volna fényesebb is. Szomorkodásra azonban nincs idő, hiszen a bulgáriai Rusze városából azonnal Ukrajnába repültünk, ahol április 9-ig edzőtáborozunk, s csak utána jövünk haza – mondta Nemes az ukrajnai leszállást követően.
• Lehetett volna fényesebb is az érem – mi az oka, hogy nem lett?
– A grúz Jangvadze ellen nem úgy mentem bele a mérkőzésbe, ahogy kellett volna. Nem voltam ott száz százalékban, s ő ezt kis is használta. Szerencséje is volt, mert a bíró nem küldte le parterre-be, ami után nekem lett volna esélyem pontot csinálni rajta. A bolgár Szimeon Fathi Daruis és az ukrán Parviz Naszibov ellen azért nyertem, mert végig én irányítottam a meccset, nem volt nekik semmilyen lehetőségük, míg a grúz ellen sajnos nem úgy alakultak a dolgok, hogy a vége pozitív legyen az én szempontomból.
• Pedig az erőnléttel nem volt gond...
– Egyáltalán nem volt felkészültebb erőnlétileg, sőt nyugodtan mondhatom, hogy én jobb kondícióban voltam, ez a birkózásban azonban nem elég a győzelemhez.
• Bulgária után azonnal Ukrajna, utána pedig Nagybecskerek.
– Április 9-én jövünk haza Ukrajnából, és mindössze egy napot tartózkodunk majd otthon. Azt szoktam mondani, ez annyira elég, hogy a ruháink egy részét kimossuk, azok megszáradjanak, és már indulunk is tovább. Ezúttal Nagybecskerekre, ahol április 15-től 17-ig rendezik meg az olimpiai selejtezőtornát. Mivel Davor Štefanek 66 kilogrammban tavaly a Las Vegas-i világbajnokságon kiharcolta az olimpiai vízumot, így ebben a súlycsoportban, amelyikben én is szerepelek, Szerbia nem indít versenyzőt. Emiatt én már most az olimpia utáni időszakra koncentrálok, s bízom abban, hogy ilyen hozzáállással és felkészüléssel sikerül majd érmet szereznem a felnőttek között is.
