Életem egyik első focis emléke a 2002-es, Dél-Korea és Japán által közösen rendezett világbajnoksághoz köthető. Az olasz válogatott – ahogy azt visszatérő emlékeim áradatában olvasom – csoportmásodikként lépett a nyolcaddöntőbe, ahol a nagy port kavart dél-koreai menetelés első vezéráldozata lett (a negyeddöntőben a három érvényes góltól megfosztott Spanyolország hullott ki). Ezen a mérkőzésen volt egy felnövekvő, már akkor nagy hírnévnek örvendő olasz hős a gólszerző Christian Vieri, az indokolatlanul kiállított Francesco Totti és a „les” miatt érvénytelenített aranygólt szerző Damiano Tomassi mellett: az ötödik percben egy Dél-Koreának adott ajándék tizenegyest egy bizonyos Gianluigi Buffon hárított, aki később betonstabil őrködésével elérte, hogy az ecuadori Byron Moreno sípmester csak hosszabbítás után tudta továbbrugdalni a házigazda ázsiaiakat.
Buffon sportolói családba született: anyja, Maria Stella diszkoszvető, apja, Adriano súlyemelő volt, később mindketten tornatanárként dolgoztak. Gigi két lánytestvére egyaránt röplabdával foglalkozott, Guendalina és Veronica is olasz válogatott volt, míg Dante Masocco nagybácsi olasz válogatott, illetve első osztályú kosárlabdázó karriert tudhat maga mögött. Minderre ráadásul nagyapja unokatestvére volt Lorenzo Buffon, a Milan, az Inter és az olasz válogatott legendás kapusa.
Gianluigi 1991-ben, 13 évesen kezdett komolyan labdarúgással foglalkozni. A Bologna és a Milan ifjúsági akadémiáinak hívása ellenére a család a Parma iskolája mellett döntött. A fiatal Buffon több játékospozíciót is kipróbált, ám végül példaképe, a kameruni Thomas N’Kono hatására váltott jelenlegi posztjára – a kis Buffon ámulattal figyelte minden idők legjobb afrikai kapusának teljesítményét az 1990-es olaszországi világbajnokságon. Aztán amikor a Parma ificsapatának kapusai „szerencsésen” kidőltek, a fiatal, de tettre kész, fizikailag rendkívül fejlett újonc kapta meg a lehetőséget – és rövidesen a korosztályos gárda első számú hálóőre lett.
Még nem töltötte be 18. életévét, amikor élete első Serie A-mérkőzésén léphetett pályára, és azonnal figyelemre méltó produkciót tett le az asztalra: nem kapott gólt az aktuális bajnok Milan ellen, s a Parma pontot szerzett a gól nélkül záródó meccsen. Néhány, karriert és hírnevet megalapozó év után eljött az első komoly diadal: a Parma a kapus vezérletével bravúros módon három trófeát nyert: az Olasz Kupát, az Olasz Szuperkupát és – Buffon élete első nemzetközi serlegét – az UEFA-kupát. A Marseille elleni döntőben a hálóőr nem kapott gólt, s csapata 3:0-s sikert ünnepelt.
Gigi 2001-es szerződése a Juventusba azóta is tartja a rekordot a legértékesebb kapustranszfer kategóriájában, s olasz focistáért azóta sem fizettek ki 52 millió eurónál nagyobb pénzt. A Juventus egyébként 2016-ig nem lépte túl ezt az összeget (akkor Gonzalo Higuaín került 90 millióba a Zebráknak).
Három bajnoki (2002, 2003, 2005) és néhány egyéni címet követően Buffon életében is eljött az időszak, amire minden Juve-szurkoló a legrosszabb emlékekkel gondol: a Calciopoli néven ismertté vált bundabotrányban a torinói gárdára mérték a legsúlyosabb büntetést, és a presztízsveszteség mellett a másodosztályba száműzték a csapatot. Buffon végig kitartott, s a legnehezebb időkben sem hagyta el az Öreg Hölgyet.
A gyors visszakapaszkodást követő zavaros, nehéz, kevés sikert hozó években az ekkor már sokat tapasztalt hálóőr volt a Juve lelke, Buffon azon kevés alapemberek közé tartozott (Del Piero, Nedved, Trezeguet, Zalayeta és Camoranesi mellett), akik hűek maradtak a klubhoz a legnagyobb bajban.
Az utóbbi évek Juventus-menetelésének továbbra is Gigi az alapköve, ugyanakkor a 2015-ös, Barcelona elleni, valamint a 2017-es, Real Madrid elleni vesztes BL-döntő sajnos örökre fájó, elmulasztott lehetőségként marad meg – Buffon, az utóbbi két évtized legnagyobb kapusa valószínűleg már soha sem nyerheti meg az egyetlen serleget, amelyet soha nem emelt magasba – épp a legértékesebbet.
Válogatottjában Buffon abszolút csúcstartó, soha senki nem húzta fel annyiszor a címeres kék szerelést, mint ő – a 175-ös szám megdöbbentően nagynak tűnik, a második Fabio Cannavaro „mindössze” 136-tal szerénykedik mögötte. Először épp a már említett 2002-es világbajnokságon védte az Azzurri portáját.
Innentől kezdve minden nemzeti összeállítás első számú hálóőre volt, s Dél-Korea és Japán után nem sokat kellett várnia, hogy elhódítsa a legnagyobb trófeát a válogatott-labdarúgásban: a 2006-os németországi Mundial csoportkörében egyetlen gólt kapott (Zaccardo balszerencsés öngólját), ezt követően pedig Olaszország kapott gól nélkül gázolt át a mezőnyön (Ausztrália, Ukrajna, majd az elődöntőben a házigazda Németország legyőzésével). A döntőben egyetlen ellenfélként egy másik élő legenda, Zinédine Zidane tudott betalálni Giginek – igaz, csak tizenegyesből. A tizenegyespárbajt követően az ünneplő Azzurri egyik legjobbja a teljes tornán parádés formát mutató Buffon volt.
Buffonnak az Európa-bajnoki cím nem jött össze, legközelebb 2012-ben járt hozzá, amikor a döntőben Spanyolországtól kapott ki Olaszország – az egész világon átsöprő Fúria sorozatban harmadik nagy trófeáját hódította el, s erre az olaszoknak sem volt akkor ellenszerük.
A kapus válogatottkarrierje sajnos a lehető legszomorúbb módon ért véget: Olaszország a nemrég véget ért világbajnoki selejtezősorozatban 60 éve nem látott katasztrofális eredményt produkált, hiszen a Svédország ellen elveszített pótselejtezős párharccal egyértelművé vált, hogy az 1958-as vb után ismét ki kényszerül hagyni egy Mundialt.
Névjegy
Név: Gianluigi Buffon
Becenév: Gigi
Született: 1978. január 28., Carrara, Olaszország
Magasság: 1,91 méter
Poszt: kapus
Jelenlegi klubcsapat: Juventus (csapatkapitány)
Mérkőzések száma klubcsapatában: 496
Mezszám: 1
Válogatott: olasz korosztályos válogatottak (1993–1997), olasz felnőttválogatott (1997–2017)
Válogatottságok száma (felnőtt): 175
Klubcsapatok: Parma (1995–2001), Juventus (2001–)
Legfontosabb sikerek, Parma: olasz kupa (1998/99), olasz szuperkupa (1999), UEFA-kupa (1998/99). Juventus: olasz bajnokság (2001/2002, 2002/2003, 2011/12, 2012/13, 2013/14, 2014/15, 2015/16, 2016/17), olasz kupa (2014/15, 2015/16, 2016/17), olasz szuperkupa (2002, 2003, 2012, 2013, 2015).
Legfontosabb sikerek (válogatott): világbajnok (2006, Németország), Európa-bajnoki ezüstérmes (2012, Lengyelország–Ukrajna), a mediterrán játékok győztese (1997, Olaszország), Konföderációs Kupa-bronzérem (2013, Brazília)
Egyéni elismerések: a Serie A legjobb kapusa (1999, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006, 2008, 2012, 2014, 2015, 2016)
UEFA Év Klubkapusa (2002/2003, 2016/17)
UEFA Év Labdarúgója (2002/2003)
Legjobb Európai Kapus (2003, 2016, 2017)
A világ legjobb kapusa (IFHHS) (2003, 2004, 2006, 2007)
FIFA 100-tag
