A topolyai TSC fociakadémiáját hivatalosan szeptember végén nyitották meg, az érdemi munka azonban már korábban megkezdődött. A felnőttcsapat feltett szándéka, hogy idővel szuperligás együttessé nője ki magát, a fiatal futballisták nevelésében pedig a térség központjává szeretne válni. Piri Ottó, a TSC utánpótlásbázisának szakmai koordinátora a kezdeti állapotokról és a jelenlegi tevékenységekről mesélt.
Még júniusban tartottatok egy nyílt napot a topolyai akadémián, amelyen rendkívül sok fiatal megjelent. Mennyire sikerült a mennyiségből kiválogatni a minőséget?
– Ez a nap remek alkalom volt arra, hogy egyáltalán felhívjuk a figyelmet az alakulófélben lévő utánpótlásbázisra. Láttunk tehetséges gyermekeket, akiket továbbra is aktívan követünk, viszont nem áll szándékunkban elvenni ezeket a játékosokat az alközpontoktól. Ha elérkezik az idő, felkeressük őket, és a TSC akadémiáján komolyabban foglalkozunk velük. Természetesen a nyílt napon kívül is látogathatók az edzéseink, szívesen várunk mindenkit, aki időben jelentkezik, és kíváncsi a munkánkra.
Melyek azok a kvalitások, amelyek kiemelt jelentőségűek a számotokra? Az idősebb korosztály esetében már egy adott pozícióra is kerestek futballistákat, vagy ilyen kritériumok egyelőre nincsenek?
– A technikai tudás és a gyorsaság bármikor jól jön, akár egy kezdő esetében is, de sokkal fontosabb, hogy meccs közben, versenyhelyzetben ki milyen döntéseket hoz, hogyan lát egy játékos a pályán. Elsősorban ezt a fajta intelligenciát keressük. Az idősebb generációk esetében már csapatszinten is gondolkodunk, előfordul, hogy konkrétan egy-egy posztra keresgélünk, de a kicsiknél inkább az a lényeges, hogy a pálya szinte minden részén bevethető legyen a focista. Jelenleg egy több mint tíztagú stábbal dolgozunk, az U6-os korosztálytól egészen az U19-ig, van egy erőnléti és két kapusedzőnk is. A mérkőzések során nemcsak a sajátjainkra figyelünk, hanem az ellenfél csapatát is fürkésszük, s ha úgy érezzük, valódi tehetséget látunk, megpróbáljuk leigazolni.
Nyilvánvalóan el kell telnie egy rövid időszaknak, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek, de az ifi- és a serdülőcsapat most is kiválóan áll a saját bajnokságában, a kisebbek pedig különféle tornákon versenyeznek. Az U10-es generáció nemrég Szabadkán diadalmaskodott egy nemzetközi tornán. Ha már ideálisak lesznek a körülmények, hogyan működik majd az utánpótlás-akadémia?
– Igen, az U19-es együttes a hétvégi győzelemnek köszönhetően első a tabellán, de legalább három-négy évnek el kell múlnia ahhoz, hogy megmutassuk, hova jutottunk. Ez gyakorlatilag az első olyan generáció eredményeit jelenti majd, akik kiskoruktól kezdve a jelenlegi rendszerben nevelkedtek. A körülmények adottak, pár hónap után már láthatóak az első jelek, de a legmagasabb szintig folyamatos fejlődésre van szükség. Az akadémia bentlakásos, a környező településekről érkezőknek minden megtalálható egy épületen belül, úgy működünk, mint egy kollégium, csak a futballra összpontosítjuk a tevékenységünket. Mindebben nagy segítségünkre van a négy pálya, amelyeket akár sötétedés után is használhatunk. Idővel szeretnénk megállapodást kötni az oktatási intézményekkel, hogy zavartalanul megoldjuk a napi két edzést, és mivel tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenkiből lesz élsportoló, a társadalom számára is hasznos embereket akarunk nevelni. A 15 évnél fiatalabbaknál még a labdás gyakorlatokra helyezzük a hangsúlyt, a későbbiekben elkezdjük az erőnléti edzéseket, és taktikai felkészítést is kapnak a játékosok. Tinédzserkorban már elég érettek a labdarúgók ahhoz, hogy felfogják ennek jelentőségét, viszont nehéz kiölni belőlük a rossz berögződéseket. Sokszor még a régi, bevésődött mozdulatok szerint cselekednek, holott tudják, hogy létezik jobb megoldás is.
Nemrégen a határon átnyúló együttműködés keretében meglátogattátok a felcsúti Puskás Akadémiát. Milyen tapasztalatokat szereztetek az ott töltött egy hét alatt?
– A Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiának megállapodása van a külhoni központokkal, így az általunk kiválasztott tíz leginkább tehetségesnek tartott futballista minden évben részt vehet az ő képzéseiken. Ottlétünk alatt azonban mi, edzők is egyfajta tanulmányi útban részesültünk, hiszen Felcsúton több mint egy évtizede dolgoznak hatalmas erőtartalékokkal. Megtekintettük az edzéseket, a szakmai vezetőkkel is hosszasan beszélgettem, példaként állhat előttünk az ő munkájuk.
Melyek lennének azok a hosszú távú célok, amelyeket kitűztetek magatok elé?
– Ha jól dolgozunk, az utánpótlás idővel az első csapatnak szolgáltatja majd a játékosokat, a TSC felnőttgárdája pedig ebből a bázisból táplálkozhat. Ezenkívül természetesen mindenképpen szeretnénk, ha olyan gyerekek kerülnének ki a kezeink közül, akik válogatottszinten is tudnak teljesíteni. Többes számban kell beszélnünk erről, hiszen az már egyéni döntés kérdése, hogy a vajdaságiak közül ki választja a szerbiai és ki a magyarországi nemzeti tizenegyet. Pillanatnyilag azon ügyködünk, hogy széles körű scoutingrendszert (játékosmegfigyelői rendszer – a szerző megj.) alakítsunk ki, hogy a régió talpraesett labdarúgóit időben felfedezzük, de ehhez természetesen az alközpontjaink segítségére is szükségünk van, így alapjaiban kell felrázni a környék sportéletét. Külön hangsúlyt helyezünk arra, hogy a gyerekek fiatalkoruktól kezdve egészségesen táplálkozzanak, ezért dietetikus figyel az étkezésre, és a későbbiekben sportpszichológus is foglalkozik majd velük.
