A tóthfalui Nyers István Labdarúgó-akadémián igyekeznek az oda járó gyerekek, fiatalok fejlődése érdekében folyamatosan a szakmai előrelépésen dolgozni, ezt szolgálta év elején a Match-meeting elemzőrendszerhez való csatlakozásuk is, amelynek segítségével szubjektív értékelések alapján egy rendszerben követhetik végig játékosaik aktivitását, terheltségi szintjét, edzésmunkáját. Rengeteg adat áll a rendelkezésükre, ráadásul a fiatalok által elvégzett házi feladatoknak köszönhetően a gyerekek tanulnak, az edzőknek pedig a futballistáikról megvágott anyagaik lesznek, amelyek alapján teljes képet kaphatnak róluk.
Nemrég az elemzőrendszer készítői voltak az akadémia vendégei, s szubjektív elemzőrendszer létrejöttéről, mibenlétéről, funkcióiról faggattuk Dupai János ügyvezetőt, az ötletgazdát.
• Hogyan kell elképzelni ezt az elemzőrendszert, és mely klubokkal működnek együtt?
– Most már hat különböző sportágban vagyunk jelen, épp a minap kötöttünk megállapodást a magyar válogatott kosárlabdázókat adó szombathelyi Falcóval, kézilabdában a Veszprém férfi- és a Fradi női csapatával vagyunk kapcsolatban, de a magyar ökölvívó-válogatott is használja a rendszerünket. Van a partnereink közt amerikaifoci-csapat, de jégkorongozóknak is segítünk, a Mol-liga-győztes Miskolci Jegesmedvék is a partnereink között van. Nagyon sok klub a partnerünk, de egyik sem láthatja a másik együttes munkáját, hanem mindenki csak a sajátját. Egy zárt rendszerről van szó, amit egyesületi szinten lehet szabályozni. Ez azt jelenti, hogy van egy legmagasabb szintű jogosultság, a szakmai vezető, a klubelnök vagy az orvosi stáb vezetője látja az összes korosztályt és mindegyiknek az összes játékosát, és különböző utasításokat is adhat. Egy szakmai vezető megtervezheti az edzéseket, feltöltheti a gyakorlattárat, amit később az edzők tudnak használni, de akár olyan animációkat is készíthet, amivel modellezheti akár a csapat letámadásait, a különféle mozgásokat – szakmai oktatórészt is tartalmaz. Az edzésekről a játékosok visszajelzést küldhetnek, ami tartalmaz fizikális, egészségügyi, alvásra és étkezésre vonatkozó adatokat – a futballisták minden edzés után kapnak egy értesítést a rendszertől, hogy töltsék fel ezeket az információkat. Nagyjából 15 feleletválasztós kérdéssel jár ez a folyamat. Nagyon sok visszajelzés van a rendszerben, de van gazdasági része is, sőt akár iskolai kikérőket is ki tudunk küldeni belőle.
Dupai János, a Match-meeting ötletgazdája Volford Tibor edző társaságában ismerteti a szubjektív elemzőrendszert (fotó: Molnár Edvárd)
CSAPATELEMZÉS KONTRA EGYÉNI VISSZAJELZÉSEK
• Csapatokra vonatkozó elemzőrendszerek léteznek már nagy számban. Miben különbözik ezektől a szubjektív szempontokat figyelembe vevő Match-meeting?
– Én két rendszert is kifejlesztettem. Van egy olyan rendszerem, amely úgy működik, hogy egy kamerával felveszem a meccset, az figyeli a játékosok mozgását, és visszaad harmincezer statisztikai adatot úgy, hogy nem kell rajta külön dolgozni – olyan statisztikákról van szó, mint a passz-százalék, labdaszerzések száma, párharcok száma stb. Ez egy objektív visszajelző rendszer, ilyenből már van nagyon sok a világon. Viszont nagyon komoly igény volt Angliában és Spanyolországban – ahol számos klubbal dolgozunk együtt – az edzők részéről egy szubjektív nézőpontokat figyelembe vevő rendszerre, mert az szép és jó, hogy a játékosom 74,5 százalékos pontossággal passzol, de lehet, hogy azért csak ennyivel, mert ő folyamatosan ziccerpasszokat ad a középső támadónak, és ha tízből mondjuk egy sikeres, abból akár gól is lesz – vele szemben van egy belső védőm, aki csak a tutit játssza, és százszázalékosan passzol, amivel semmivel sem jutunk közelebb a győzelemhez. Ebben a szubjektív rendszerben lehetőség van arra, hogy edzőként megmondjam a szélső védőnek, hogy sok egy az egyes szituációt alakítson ki, és legyen sok beadása, majd a házi feladat funkciónál ezeket a szituációkat jelölje meg nekem. Ezzel a játékosnak kell dolgoznia, végig kell néznie a meccset, ha van egy beadás vagy egy az egyes szituáció, rákattint, és bejelöli az edző számára. Magyarul: a játékos figyel, és azon gondolkodik, hogyan történtek ezek az események a mérkőzésen, az edző pedig ezekből egy összevágott anyagot kap a futballista munkája nyomán. A tanulást még inkább elősegítheti, ha nem minden labdaérintést jelöltetek be vele, hanem csak a jókat, mert akkor elgondolkozik, hogy bizonyos szituációkban egy-egy döntés jónak vagy rossznak minősül-e.
• Miért tartották fontosnak, hogy az ún. objektív elemzőrendszer mellett szubjektívat is létrehozzanak?
– Tavaly szeptember elején volt egy előadás Barcelonában, ahol gyakorlatilag csak arról volt szó, hogy nagyon jók és szükségesek a csapatelemzések, viszont az egyénekre kell most már koncentrálni. Főként igaz ez az utánpótlásra, hiszen egyéneket képzünk, egyéneket kell megismernünk. Ezek a visszajelzések, amelyekből a mi rendszerünk felépül, teljes egészében az egyénekre vonatkoznak.
Van edzéstervező programunk, illetve arra is lehetőség van, hogy mindenféle edzést, gyakorlatot feltöltsünk – tehát ha nekem papíron van egy edzésprogramom, lefotózom telefonnal, és máris tölthetem fel a rendszerbe. A rendszerben a játékosok terheltségét is tudjuk mérni, aminek az a lényege, hogy az edző láthassa, hogy ki az a csapatban, aki alul-, és ki az, aki túlterhelt az adott korosztályban. Nagyon nagy különbségek lehetnek a játékosok teherbírása között, ez a funkció afféle szamárvezetőként is működhet ennek követésében. Még egy fontos hozadéka van ennek, a sérülések elkerülésében segít, hiszen a nem megfelelő terheltségi szinten lévő sportolóknál van a legnagyobb esélye a sérülésnek.
Minden játékosnak van a rendszerünkben egy adatlapja, amelyen láthatom az utolsó mérkőzéseit, az azokra kapott osztályzatait, illetve azt is, hogy az értékelések alapján mennyire volt hullámzó a teljesítménye. Ha minden ilyen adattal tisztában van az edző, azt mondhatja, hogy ismeri a játékost, mert nagyjából ha ezt a 4-5 visszajelzést – a játékos szubjektív visszajelzése, a mért eredmények, az edző szubjektív visszajelzése, az elvégzett munka és akadályozó tényezők, pl. sérülés – összeadja, azt mondhatja, hogy teljes képet alkotott a futballistájáról. A profilok elég sok egyéb információval is szolgálnak, az alapadatok mellett ott vannak a hozzátartozók elérhetőségei, a sportorvosi érvényesség időtartama, a mért eredményei, az egészségügyi múltja, de akár a bejelentkezéseit, a jegyzeteit, az aktivitásait is nyomon tudom követni. Ha benn vannak a szülők adatai, a rendszer minden hónap elsején automatikusan riportot küld nekik, amely tartalmazza, hogy a gyerek hány edzésen volt, hány meccset játszott, hány gólt rúgott, mennyit hagyott ki sérülés miatt, hogy áll a tagdíjbefizetéssel…
Nagy lépés a profizmus felé
Volford Tibor edzőtől azt kértük, vázolja fel, hogyan kerültek kapcsolatba a Match-meetinggel, és milyen hozadéka van az elemzőrendszernek az akadémiai munka szempontjából:
– Idén tavasz végén kerültünk velük kapcsolatba, a Ferencváros használta az elemzéseiket, és így kértem fel őket én is a közös munkára. Szerencsére gyorsan sikerült megállapodnunk a feltételekről, és azóta él az együttműködés. A taktikai mérkőzésanalíziseken kívül remekül átláthatóvá teszi számunkra a saját rendszerünket, játékosállományunkat, megkönnyíti számunkra a gyerekekkel való kommunikációt és az információáramlást. Minden információ, sérülés, probléma, eredmény két kattintással elérhető. Sokat segít az edzéstervezésben és -szervezésben. Ez is egy nagy lépés volt a profizmus felé vezető úton az akadémiának, minden idényben igyekszünk egy szintet előrelépni, hamarosan elkészül majd számítógépekkel és egy nagy panellel a videóelemző termünk, ahol ezentúl be tudjuk majd vezetni a gyerekeket a sport tudományos oldalába is.
