Miután éveken át tanulmányozták a Déli-óceán jeges vizét úszó robotmonitorokkal, a tudósok a világ minden óceánján alkalmazni kezdik őket. Márciusban indult a globális óceán-biokémiai kutatási projekt (Global Ocean Biogeochemistry Array, GO-BGC) a számítógépeket, hidraulikus berendezéseket, elemeket és egy sor érzékelőt tartalmazó első 500 lebegő robotmonitor vízre bocsátásával. A kutatók szerint az új módszer segítségével átfogóbb képhez juthatnak az óceánokról és "egészségi állapotukról".
„Az óceán a klíma, a földi élet és az élelmiszerkészlet fenntarthatóságának, rengeteg ember fehérjeellátásának rendkívül fontos eleme. Eddig nem vizsgáltuk elég alaposan" – mondta el Ken Johnson, a GO-BGC igazgatója, a kaliforniai Moss Landing-i Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) kutatója a Reutersnak.
Az érzékelők az óceán nagyobb hányadát tudják egyenletesebben felmérni, mintha emberek gyűjtenének vízmintákat. „Olyan helyeken is figyelni akarjuk az óceánok egészségét, ahová ember évtizedenként egyszer jutna el" – tette hozzá.
A MBARI laboratórium kutatói kalibrálták a savasságot vagy pH-értéket, sósságot, hőmérsékletet, nyomást, oxigén- és nitrátszintet vizsgáló szenzorokat.
A méréseket a robotok 1 kilométeres mélységben végzik, az úszó műszerállomások valamivel több mint egy hétig sodródnak az áramlatokkal. Ezután leereszkednek majdnem 2 kilométeres mélységbe, majd a felszínre emelkednek, és műholdak közvetítésével küldik adataikat a partokra. A teljes utazás tíz napot ölel fel.
Az adatok, melyeket ingyen bocsátanak kutatóintézetek és iskolák rendelkezésére, segítenek pontosabb óceánmodelleket készíteni – magyarázta George Matsumoto, a MBARI oktatási vezetője.
