Az összefogás a legcsodálatosabb az egészben

Tizenhat éve létezik a kórus, a közös összefogás nélkül ez nem működhetne, szögezte le beszélgetésünk elején Beszédes József, a kórus ügyintézője. Újvidéken, a Kapisztrán Szent János ferences templomban hallhattuk, ahogy a fiatalok a 60-as évek nagy slágerét, a Pod sjajem zvezda című dalt énekelték. A takaros, kis templomban igazi otthoni hangulat uralkodott, miközben az énekkar próbált.

– A kórus a háború idején alakult meg. 1999-ben nem volt tanítás, a gyerekek időnként bejöttek a misére, ahol Beszédes Margit zenetanárnő orgonált a Kapisztrán Szent János ferences templomban. Dr. Harmath Károly atyával közösen, Margit és én kezdtünk el foglalkozni a gyerekekkel. Kezdetben öten voltak, majd kilencen, és lassan megalakult a kórus. 2001-ben eljutottunk az Ezüstcsengőre, az egyházi kórusok fesztiváljára, ahol megnyertük az első díjat. Azóta sikeresen működik a kórus, és hat CD-je is megjelent – vázolta fel a kezdeteket József.

Nagyrészt egyházi énekekkel lépnek fel, de komolyzenei énekeket, népdalfeldolgozásokat, filmzenéket, Bárdos- és Kodály-darabokat is megtalálhatunk a Kapisztrán énekkar repertoárjában.

Beszédes Margit, József házastársa is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

– Az alapítótagok közül aktívak még Bollók Márta, Túri Viktor, Pfau Annamária, Pfau Izabella, Tóth Arnold és Lakatos Tibor. A tagok jönnek-mennek, ahogy az élet hozza; hazaköltöznek, megházasodnak, vagy külföldre távoznak. Ez egy egyházi kórus, de mivel szeretjük a változatos programot, így az egyházi énekek mellett világi zenével is foglalkozunk – mondta Margit.

Májusban Piliscsabán léptek fel egy egyházzenei kórustalálkozón, ahol Szunai Miklós, az Emberi Méltóság Tanácsának főtitkára úgy fogalmazott, hogy beleszeretett a kórusba, és ezért július 25-én Budapesten az újvidéki énekkart is szeretné látni. Margit az indulás előtti héten komolyabban megbetegedett, ezért a budapesti fellépésre a kórus vezetését Sterbik Anita vette át, aki az Újvidéki Művészeti Akadémián zenepedagógiát tanul.

– A kiállás, az összhang nagyon fontos, a leglényegesebb a kórustagok együttműködése. Szerintem egy kórusnak általában az a legnagyobb érdeme, hogy a tagok megtalálják az egymás közötti közös hangot, és szeressék a zenét – emelte ki a lényeget Anita.
– A Muzsika Hídja Nemzetközi Fesztivál lényege a különböző kultúrák találkozása, az idén júliusban a magyar és a kínai kultúra volt a téma. Vannak különbségek a vallás és az életfelfogás terén is, de a zene hidat képez a két kultúra között. A fesztiválon 19 kórus lépett fel, mi a második helyezést, vagyis az ezüst serleg kitüntetést szereztük meg – mondta Anita, akit egyik ismerőse hívta el a kórusba, amelynek már két éve tagja. – Azóta az életem része; ez egy kis közösség, ahol kikapcsolódhatok – tette hozzá Anita.
– A pekingi állami televízió énekkara is részt vett a fesztiválon, ami csak tükrözi a rendezvény színvonalát. Az énekkar számára a Muzsika Hídja Nemzetközi Fesztiválon való részvétel, és a második helyezés elnyerése a legszínvonalasabb fellépést jelentette. A munkásságunk legnívósabb elismerését jelentő díjat, az Örökség-serleg díjat szintén Budapesten kaptuk 2011-ben a XV. Magyar Kultúra Napja gálarendezvényen – mondta Lakatos Tibor alapítótag.

Az Örökség-serleg elismerést a magyar és az egyetemes kulturális örökséget példamutatóan ápoló ifjúsági közösségek számára adományozzák, amelyet az Adrianus Alapítvány a Falvak Kultúrájáért oszt ki.

A Pfau-lányok szinte hozzánőttek az énekkar történetéhez.

– Szó szerint itt nőttünk fel. Nagyon nehezen tudom összehangolni a szabadidős tevékenységeimet a kötelezettségeimmel. Amikor tudok jövök, de mindig szeretnék ide visszatérni – foglalta össze Annamária.

Izabella elmondta, hogy az alapító tagok közül majdnem mindenki idejárt hittanra.

– Margit néni orgonált a miséken, és mivel a bombázások miatt nem volt tanítás, jött az ötlet, hogy énekeljünk. Kezdetben csak a miséken léptünk fel, de később máshol is. 2001-ben az Ezüstcsengőn, az egyházi kórusok fesztiválján megnyertük az első díjat, ami további motivációt adott a folytatáshoz – idézte fel a kezdeteket Izabella.

– Ezt az egészet úgy fogom fel, ha már a Jóistentől kaptam talentumot, akkor ez a kórus egy jó lehetőség, hogy azt jó dolgokra használjam fel. 2004 óta járok ide, és ez számomra nem csak szórakozás – vallotta Burány Boglárka másik oszlopos tag.

– Ha az ember nem éli át, amit előad, akkor az nem tarthat ennyi ideig és nem művelhető ilyen színvonalon. Ez az egyházi vetülete a kórusnak, amely igencsak kifejezésre jut. Fogynak a magyarok, Újvidéken a legnagyobb tempóban, de a Kapisztrán tagsága növekedett az elmúlt években – mondta Tibor.

József kifejtette, hogy a Kapisztrán énekkar nem célozza a versenyjellegű fellépéseket, és oda megy, ahol a hallgatóság igényt tart rájuk.
– Jobban szeretünk kisebb helységekben fellépni, mert ott szívesebben fogadnak bennünket. A személyi odaadás nélkül nem lenne semmi a kórusból. Hozzátehetjük, hogy soha egy dinárt nem kaptunk azért, amit csinálunk, se mi, se a kórustagok. Aki itt van, az szívvel-lélekkel csinálja – tette hozzá József.

Hogyan lehet összetartani ennyi fiatalt, ötlik fel az emberben önkéntelenül a kérdés.
– Szeretettel! – vágta rá Margit a választ. – Szeretik a társaságot, szeretik egymást, szeretnek énekelni. Amikor mindenki egyet akar, az összefogás a legcsodálatosabb az egészben. Ez már nem hobbi, hanem szenvedély.

A lelkes énekeseket legközelebb október 25-én Újvidéken a Vajdasági Magyar Kórusok XVI. találkozóján hallhatja a közönség. Az idén a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség mellett az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ, valamint Mándity Tamara karnagy segít a szervezésben. A rendezvény helyszíne az újvidéki Szent Erzsébet Katolikus Plébániatemplom. A kezdés időpontja délután 4 óra.