A minőségi anyaméh, méhkirálynő az erős méhközösség alapja, nélküle nincs jó hozam, ezért a méhészek és a témával foglalkozó szakemberek évek óta keresik annak a módját: hogyan lehet „kifejleszteni” a legjobb méhkirálynőt. A jagodinai Radoslav Malenović nyugdíjas közgazdász több mint 50 éve méhészkedik, és a jelek szerint sikerült megtalálnia a bizonyos értelemben egyszerűsített és hatékony királynőnevelés módját, ami minden méhész álma.
A férfi által kifejlesztett szerkezettel mind produktivitásban, mind betegségekkel szembeni ellenálló képességben vagy a méhek nyugalmának tekintetében jobb eredményeket lehet elérni, mint a Jenter-féle anyanevelő zárkával. Malenović állítása szerint az ő módszerével a méhanyákat teljesen természetes körülmények között tenyésztik, az ő anyanevelő szerkezete ugyanis fából készül, míg a mintául szolgáló Jenter-féle modell műanyagból.
– Az én módszeremmel tenyésztett királynők akár négy évig is termékenyek lehetnek, ami kétszer több, mint az eddigi eredmények, továbbá kétszer-háromszor nagyobb méhpopulációt eredményez. A peték eloszlása is arányos, egyenletesen terülnek el az egész kereten, a méhek nyugodtabbak és ellenállóbbak a betegségekkel szemben, és akár novemberig is petéznek – tudtuk meg a kreatív méhésztől.
A méhanyák sikeres tenyésztéséhez komoly tapasztalat kell. Ez a méhészkedés koronája. Malenović éveken át a Jenter-féle anyanevelőt használta erre a célra, ami eddig a méhálcák érintés nélküli átültetésének a legtökéletesebb módja volt. Ezért a módszerért Karl Jentert a méhészek világszövetsége 1987-ben aranyéremmel jutalmazta. Malenović munka közben szembesült a megoldás hiányosságaival, ezért elhatározta, hogy továbbfejleszti. Ennek eredménye az az új találmány, amit az utóbbi években folyamatosan csiszolgatott.
– A méhek között eltöltött évek alatt lassan megismertem ezeknek az állatoknak a csodálatos világát, és arra a felismerésre jutottam, hogy jó, válogatott, egészséges, fiatal és termékeny királynők nélkül nincs erős méhtársadalom, ebből kifolyólag nagy mézhozam sincs. Ezért összpontosítottam a figyelmemet az anyákra. Egy erős méhcsalád csak egy egészséges királynő mellett lesz ellenálló. A Jenter-féle anyanevelővel szemben az enyém természetes anyagból készül, és 150 méhanya is kikel benne. Emellett sokkal biztonságosabb, mert a királynők a méhkasba a léppel együtt kerülnek át. Az eddig megszokott, hagyományos ketrecekben mindössze 40 méhanya kel ki – mondja a feltaláló.
Az ő ketrecében a mikroklíma megegyezik a méhkaséval, ezért a lárvák nem fázhatnak meg. A ketrecben 60–70 anyabölcső fér el, melyekbe kikelés után három nappal ültetik át az álcákat, és ezután a léppel együtt vágják ki.
A találmányok nemzetközi kiállításán, a čelarevói Čib-expón, tavaly szeptemberben Radoslav Malenović ezzel a találmányával aranyérmet nyert, elmondása szerint oroszországi és Benelux államokbeli méhészek is érdeklődnek a számos hazai elismerést kivívott eszköz iránt, Macedóniában pedig már alkalmazzák is. Malenović találmányát a szerbiai feltalálók akadémiája, az újvidéki nemzetközi mezőgazdasági vásár feltalálóinak szövetsége és a méhészek különféle vásárai is elismerték. Szerkezete Óbecsén, a Than Fivérek Értelmiségi Kör által szervezett IDEA–2011 Újítók Kiállításán is nagy figyelmet keltett a méhészek körében.
Harmadik legfontosabb haszonállatunk – a szarvasmarha és a sertés után –: a méh. Szakértők szerint Közép-Európa növényeinek, köztük haszonnövényeink csaknem 80 százalékát ugyanis méhek porozzák be, így pusztulásuk egyben mezőgazdasági katasztrófához is vezethet. A jelenség pedig évről évre aggasztóbb méreteket ölt, Amerika egyes részein már 90 százalékkal kevesebb a méh, Franciaországban és Németországban pedig negyedére csökkent az elmúlt 15 évben az állomány. Az utóbbi időben Japán, Kína és Egyiptom méhészei is egyre aggasztóbbnak találják a helyzetet.
A tömeges méhpusztulás okairól egyelőre a szakértők is vitatkoznak. Egyes elméletek szerint az intenzív növénytermesztés következtében egysíkúvá vált a méhek táplálkozása, emellett a génmanipulált növények (például az olajrepce) megjelenése is károsan befolyásolhatja egészségi állapotukat. A növényvédő szerek, a rovarirtók, a környezetszennyezés és a globális felmelegedés (vagyis az emberi beavatkozás következményei) is rontanak a helyzeten. A legnagyobb problémát azonban továbbra is a Varroa atka jelenti, mely elsődleges oka a méhek pusztulásának, ám gyógyszeres kezeléssel lehet védekezni ellene. A parazita, mely vírusokat is terjeszthet, legyengíti a méhcsaládok immunrendszerét, vegyszeres kezeléssel kontrollálható, emellett a jelenlegi tömeges pusztulás kiváltó okaként nem nevezhető meg. Egy másik vírus, a CCD azonban okozhat jelentős állománycsökkenést. A méhek tájékozódási képességét összezavaró kórokozó káros hatásaként az egyedek nem találnak vissza kaptárukhoz. A méhek addig keresik az utat, míg elpusztulnak, miközben a királynő sem jut táplálékhoz. Ez a probléma egész kolóniák halálát okozhatja, a kutatók azonban egyelőre nem ismernek megfelelő gyógymódot.
Egyes elméletek szerint a méhek kipusztulása után nem sokkal az emberiség is kihal (sokan a jóslatot Einsteinnek tulajdonítják, aki egyszer állítólag kiszámjtotta: ha a méhek egyszer csak eltűnnének a Föld színéről, az emberiség nem lenne képes életben maradni négy évnél tovább). Kétségtelen, hogy ha növényeink beporzása veszélybe kerül, mezőgazdaságunk, emellett élelmiszerkészleteink is komoly károkat szenvedhetnek. Ez pedig hosszú távon az egész emberiség életére kiható, beláthatatlan következményekkel járhat.
