2024. július 17., szerda

Itt kétezer éve is volt szőlő

BORKULTUSZ

Nem emlékszem pontosan a pillanatra, amikortól kezdve tudatos borfogyasztónak számítok. Az a tudatosság mára már szerelemmé alakult, olyannyira, hogy az idén lepréseltük az első szőlőnket – igaz, ez még nem saját termés, de remélhetőleg egyszer az is lesz. A Borkultusz című rovat ötlete pedig egy éve merült fel bennem először. Érlelődött, akárcsak a jó bor. Hogy milyen lesz végül ez a sorozat, az egy kicsit önöktől, az olvasóktól is függ. Önök alakítják, formálják majd, mondják el, mire kíváncsiak, mit szeretnének olvasni ezeken a hasábokon.

Ne várjanak tőlem szakmai jellegű írásokat, inkább szórakoztatni, ismertetni, megszerettetni szeretnék. A borkultúra elsajátításához azonban egy kis történelmi visszatekintő sem árt, de azt is megtudhatják majd, hány és milyen borvidék van Magyarországon és Szerbiában, azon belül Vajdaságban, melyek az őshonos szőlőfajtáink, melyek a világ minőségi bortermő vidékei, egy kicsit szólok majd a bor készítéséről, a borok csoportosításáról is, az évjáratok fontosságáról. Aztán rátérhetünk a borkóstolásra, arra, hogy melyik bort hol, milyen hőfokon, milyen pohárból érdemes kóstolni, és arra is, hogy milyen étel mellé milyen bort kínáljunk. De lesz szó a borrendekről és a borlovagokról is, és nem titkolt szándékom, hogy ebben a rovatban helyet kapjanak az egyre ismertebb és elismertebb vajdasági magyar borászaink.

BORTÖRTÉNELEM

A szőlőtermesztés és borkészítés őshazájának a mai Örményország, Azerbajdzsán és Irán tekinthetőek. A fazekasság kialakulása és fejlődése vetette meg a bor tárolásának, terjedésének és kereskedelmének alapjait. Az első jelentősebb borkészítők – annak ellenére, hogy nem szőlőtermelő vidékről van szó – mégis az egyiptomiak voltak. A borkóstolásra utaló első írásos emlék a Gilgames eposzból származik.

Az egyiptomi mitológiában Ozirisz a bor istene, a Görögöknél a mindenki számára ismert Dionüszosz, akinek egy évben hat ünnepe is volt. A római boristen pedig Bacchusz. De a Bibliából sem maradt ki a szőlő és a bor, hiszen a Biblia szerint az özönvíz után Noé az Ararát hegyén szőlőt ültetett.

A szőlő őshonos a Kárpát-medencében is. Honfoglaló őseink virágzó szőlőültetvényeket találtak itt, de már a vándorlásuk idején megismerkednek a szőlővel és a borral, amelyek a seprű és a szűrni szó mellett szintén török jövevényszavaink.

A bortermelés a XII. században kezd jelentőssé válni, azonban a török betörésekor sajnos az addig legnagyobb hírnévnek örvendő szerémségi szőlőket szinte teljesen letarolták. A mai Szerbia területén ez a terület – a mai Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica) – Sirmium volt a legrégebbi terület, ahová szőlőt ültettek. Itt született Aurelius Probus római császár (Kr.u. 276–282), akinek neve szorosan összefonódott a pannóniai szőlőtermesztéssel. A hagyomány szerint ugyanis ő oldotta fel először hivatalosan Domitianus császár (Kr.u. 81–96) híres szőlőtelepítési tilalmát.

A magyar bor történetének jelentős évszáma 1650, amely, ha nem is az első aszú elkészítését, de első említését jelenti. 1655-ben, az évi országgyűlés 79. cikkelye már kötelezően elrendeli az aszú szőlő különválasztását a hegyaljai borvidéken. Az 1800-as évek közepétől kezdve már sorra jelennek meg az ilyen szakirányú könyvek és az oktatás is megindul Magyarországon.

A sokszor emlegetett filoxéra járvány ezt a vidéket sem kímélte. A szőlőtetű – Phylloxera vastatrix – vagyis a pusztító, megfelezte a magyar szőlőültetvények területének számát. Ennek 90 százalékát azonban az első világháború kezdetéig sikerült újratelepíteni. A II. világháború után Magyarországon a szocialista gazdálkodás sajnos nem a minőség, hanem a mennyiség alapú gazdálkodást részesítette előnyben. Így a borivó nemzetből egyre inkább sör és töményital fogyasztó nemzetté vált a magyar.

A bor viszont az emberiség legrégebbi terméke. Az utóbbi egy évtizedben Magyarországon és Szerbiában is egyre népszerűsítik a bort, a borfogyasztást. Így tennék én is, tartsanak velem!

Hogy hány és pontosan milyen borvidék van ma Magyarországon és Szerbiában, kiderül sorozatunk következő részéből.

Ha ön borász, az szeretne lenni, van bármilyen borral, borfogyasztással kapcsolatos kérdése, azt küldje el nekünk a tomo@magyarszo.com címre. Önnek ki a kedvenc borásza, van-e kedvenc bora, ismeri-e a borászainkat? De erre a címre várjuk ötleteit, javaslatait, ide írhatja meg azt is, hogy tetszik-e vagy sem önnek ez a rovat.

Bornaptár

Október 15. – Teréz napja

Teréz hagyományos szüretkezdő nap, elsősorban az erdélyi magyar borvidékeken, de Somló hegyén is. E nap környékén szokott hazánkban beköszönteni az úgynevezett vénasszonyok nyara. Ilyentájt a hűvös de nem fagyos éjszakákat langymeleg, napos, kellemes nappalok követik. Ez a kellemes időszak igen kedvező a szüretelőknek és a lakodalmasoknak.