Közelíthetünk a népművészet, a legendák, a költészet, vagy akár a madár-, és állatvilága felől, de a folyószabályozás, a ciánszennyezés, sőt a ‘virágzás oldaláról is, egyre megy, mindenképp a Tiszáig, a legmagyarabbnak tartott folyóig jutunk el. Közelíthetnénk akár a hidak felől is, hiszen nem is túl régen, 2010 karácsonyára készült el a Bácskát és Bánátot összekötő, Ada és Padé közötti híd, kétségkívül a legimpozánsabb a folyó vajdasági szakaszán. Híd könnyíti a Tisza mentén élő emberek életét Zentánál, Törökbecsénél, Zsablyánál, Titelnél is, de ez valójában nem sok, a folyó mindkét oldalán élők szerint több híd kellene a zavartalan közlekedéshez.
ATisza majd ezer kilométeres hosszán ki tudja hány híd van, azt azonban tudjuk, hogy az elsőt Szolnoknál építették. Az első állandó Tisza-híd építéséről 1562-ben Verancsics Antal egri püspök Miksa cseh királynak május 29-én írt levelében így számol be: „…A budai pasa Szolnoknál vala, és már belekezd vala hidat rakni az ő vára alatt, az ellenségnek közelében a Zagyva partján, és – ahogy mondják – nagyon kitartó munkálatokkal, olyan szélességgel, hogy két szekeret befogadjon, az negyedrészében már csaknem el is készült vala.”
Jókai Mór írta le, hogy a Tisza a legmagyarabb folyó, mert „egész árterét magyar ajkú nép lakja” . A máramarosi Havasokban ered, végül a Dunába ömlik, öt országon haladva keresztül. A víznek ugye, nem kell útlevél?
„Ez a magyar folyó ezer kilométer, ahogyan Szent István országa is ezeréves. Eredeti hossza 1420 kilométer volt, de őt is jól megnyirbálták, csonkították, kanyarulatait levágták a nagy szabályozáskor, még a XIX. század második felében. Végül 962 km maradt belőle. A Tisza ebbe sohasem nyugodott bele. Talán épp az elmúlt évek sorozatos árvizei és a folyóból »kitiltott« mérhetetlen belvizek is a költő szavaira utaltak: mindegy, hol van a gálya, »azért a víz az úr!« Tudósok már arról álmodnak, hogy talán egy új Vásárhelyi-terv még enyhítené a feszültséget víz és ember között, feltéve, ha egy ilyen új szabályozás nem lenne »tiszavirág-életű«” – írta a Tisza forrása közelében élő Varga János az Új Ember folyóirat jó néhány évvel ezelőtti számában. Mint a Tisza jó ismerője, és tisztelője tudott szólni a Fekete- és a Fehér-Tiszáról, az ikrekről, akik mintegy ötven kilométeren át önálló életet élnek. „A Kárpátok két szép hegycsúcsa: a Hoverla (2061 m) és a Pietrosz (2020 m) »vigyázó szemei« őrködnek felettük. Az egyik Kőrösmezőn át, a másik meg Tiszabogdány felől érkezik Rahóra (közel az úgynevezett Európa-emlékműhöz, amely kontinensünk mértani középpontjában áll). Itt aztán egymásba ömlenek. Szent frigy jön létre közöttük, hogy ezután már örök időkre elválaszthatatlan legyen jó- és balsorsuk. Innentől kezdve már se nem fehér, se nem fekete, hanem szőke a Tisza.”
Vajon, az-e?
Vízből kiálló gerendacsonkok idézik az első tiszai híd emlékét, háttérben a szolnoki vár helye
A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el. Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával
Keletkezésekor, a miocén elején (kb. 20 millió évvel ezelőtt) a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített. Az utolsó Tisza-híd Titelnél van
Tavaly karácsonykor adták át az Adát Padéval összekötő impozáns hidat
Az első zentai ideiglenes hidat is a törökök építették 1697-ben, majd egy fából ácsolt fahidat 1873-ban adtak át rendeltetésének, ám 1902-ig bírta, az elkorhadt szerkezet a folyóba rogyott. Az első vashidat 1908-ban (a képen), a másodikat 1962-ben adták át rendeltetésének
A MAHART Tisza hajója Titelnél
